A humanizmus a reneszánsz korai időszakának legfontosabb szellemi áramlata és tudományos magatartásformája (latin: humanus 'emberies'). A görög-római világ megismerésére és felújítására való tudományos törekvés, a klasszikus műveltségen alapuló tudós magatartás jellemezte. A humanizmus később nevelési eszményt is jelentett. A humanista embereszmény a sokoldalúan képzett, kíváncsi ember, aki az élet minden területén képes helytállni.