Legszívesebben bemásolnám a Pacsirta minden sorát, minden mondatát, szavát, betűjét, olyan gyönyörű.
"Éjszaka valahol eshetett, enyhült a rekkenő meleg, puha, kedves fény
öntött el mindent. Ákos kihúzta magát, tüdejébe szívta a levegőt.
Melegség ömlött el tagjaiban, kezdődött az emésztés: az ételek jótékony,
erőnevelő anyagukat most küldték szét a véráramba."
"Az, amit hallott apjáról, fogékonnyá tette mások szenvedésére is. Eddig
azt hitte, hogy semmi köze sincs azokhoz, kik körötte élnek, Környeyhez,
a részeges Szunyoghoz, Szolyvayhoz, a rossz ripacshoz, Dobához, ki
folyton hallgat, meg szegény Pacsirtához. Igaz, első látásra
érdektelenek mind, torzak és görbék, lelkük befelé kunkorodik. Nincs
tragédiájuk, mert itt el sem kezdődhetnek a tragédiák. De milyen mélyek,
mennyire atyafiai mind. Milyen hasonlatosak hozzá. Ha egyszer elkiáltja
ezt, nagyot kiált. Csak hozzájuk van köze."
az első idézetig még én is eljutottam :D
VálaszTörlés