Kiemelte az árbocot, rágöngyölte a vitorlát, megkötötte. Aztán vállára vette az árbocot, és baktatni kezdett fölfelé. Csak ekkor jött rá, hogy milyen mérhetetlenül fáradt.Megállt egy pillanatra, hátrafordult, s az utcalámpák visszatükröződő fényében megpillantotta a hal nagy farkát, amint kiemelkedett a csónak fara fölött. Látta a hal hátgerincének pucér fehér vonalát, a feje sötétlő tömegét, az előreálló ormányával, s a nagy csupaszságot a feje és a farka között.

Megindult, tovább kapaszkodott fölfelé, s a sziklák tetején elesett, és úgy maradt fekve, az árboccal a vállán. megpróbált feltápászkodni. Nehéz volt, nem ment. Ülve maradt hát az árboccal a vállán, és nézte az országutat. Egy macska haladt át az úton messzebb, ment a dolga után, s az öreg halász figyelte egy darabig. Aztán megint csak az utat nézte.

Végül letette a válláról az árbocot és felállt. Felemelte az árbocot, vállára vette és nekivágott az országútnak. Még ötször kellett leülnie, mielőtt odaért volna a kunyhójához.

Bement a kunyhójába, nekitámasztotta a falnak az árbocot. Talált egy üveg vizet a sötétben és ivott egyet. Aztán lefeküdt az ágyára. Felhúzta a pokrócot a válláig, aztán betakarta vele a hátát és a lábát is, s arcra borulva az újságpapírokon, kinyújtott kézzel, felfelé fordítva a két tenyerét, elaludt.

Aludt, amikor másnap reggel benézett hozzá a fiú a nyitott ajtón. Olyan erős szél fújt, hogy a halászhajók nem szálltak tengerre, s a fiú későn ébredt, aztán átjött az öreg halász kunyhójához, ahogy minden reggel átjött hozzá. Látta, ohgy az öreg csöndesen lélegzik, aztán meglátta az öreg két kezét és sírva fakadt. Csöndesen, óvatosan kilépdelt, hogy lemenjen kávét hozni neki, és végigsírta az egész utat.

Drága Tatie! 

Bizonyos tekintetben jobban szeretlek most, mint valaha, és bár mindenki másként értelmezi a házassági fogadalmát, én úgy gondoltam, hogy az enyém a halálig érvényes. Ha tudni akarod, készen állok arra, hogy örökre a tiéd legyek, de mivel te beleszerettél valaki másba, és vele akarsz összeházasodni, úgy érzem, nincs más választásom, mint félreállni, hogy ezt megtehesd. A száznapos próbaidőnek hivatalosan vége. Borzalmas ötlet volt, és most már szégyellem magam miatta. Pauline-nak mondd azt, amit jónak látsz. Bumbyt annyit láthatod, amennyit csak akarod. Ő a tiéd is, nagyon szeret, és hiányzol neki. De kérlek, hogy csak írásban ejtsünk szót a válásról, és ne beszéljünk róla. Nem vagyok képes többet veszekedni, és találkozni sem akarok túl sokat veled, mert túlságosan fájdalmas. 

Mindig barátok leszünk - tapintatos barátok, és tudod, hogy a halálom napjáig szeretni foglak. 

Örökké tiéd: a macska.

Drága Hadley!

Úgy vélem, a leveled, ahogy minden, amit valaha is tettél, nagyon bátor, és összességében nagylelkű és önzetlen.Ha a válás elkerülhetetlen lépés, azt hiszem, mindannyian jobban érezzük magunkat, és tisztábban látunk, amint elindul a folyamat. Kérlek, drága Hadley, ne hidd, hogy ezzel befolyásolni akarlak, vagy felgyorsítani a saját ügyeimet. Csak azért gondolom ezt, mert olyanok vagyunk, mint két tántorgó, botladozó bokszoló, akik még mindig nem képesek a végső csapást egymásra mérni.

Azt hiszem, Bumbynak talán az élete legnagyobb szerencséje, hogy te vagy az édesanyja. És el nem mondhatom, mennyire csodálom a te józan gondolkodásodat, az eszedet, a szívedet és a csodaszép kezedet, és kérem Istent, hogy tegye jóvá azt a hatalmas fájdalmat, amit neked okoztam - aki a legjobb, a legigazabb és a legszebb ember, akit valaha ismertem.

Ernest