Csak mert 11-e van? Egész nap eszembe sem jutott a 11 évvel ezelőtti "katasztrófa", csak délután láttam meg neten a képeket. Hogy elindított-e bennem valamit? nem, nem igazán. De ők is emberek voltak, ennyit mindenki megérdemel. Nem pártolok semmilyen összeesküvés elméletet, úgyhogy itt be is fejeztem. 11 éve, ezen a napon mindenki tudja mi történt.

Egyébként ma is sütöttem. Ma is muffint és ma is csokis lett, de teljesen véletlenül. Petra úgyis tudja, hogy neki csináltam, körülbelül egy hete megegyeztünk abban, hogy ezt kapja tőlem szülinapjára. Eddig már kétszer sütöttem ilyen muffint, mind a kétszer érdekesen sikerült és teljesen máshogy. Nos a harmadik is teljesen más lett. Szerencsére most nem ázott el, nem égettem oda, csak véletlenül kispóroltam belőle a cukrot. Meg felforraltam a margarint, és a csokidarabok megolvadtak, így a tésztája is csokis lett... Egyébként szerintem jól sikerült, apa szerint kevés benne a cukor, de ő mindig ezt mondja. Most lehet, hogy igaza van egy kicsit, de ez a jobbik állapot, mert utána cukrozni lehet, viszont ha a sok cukor miatt ragad az összes, az már kevésbé szerencsés. Tényleg szeretek sütni. Elfoglal, szórakozom közben, és teljesen önzetlen tevékenység (vagyis nagyrészt). A sütisütések alkalmával mindig elhatározom, hogy rendszeresen fogok ezentúl sütni, ez lesz az új hobbim, de valahogy sose jön össze. Így legalább megmarad a különlegesség érzése, minden alkalom külön ünnep, hogy költői legyek. 

Új mániám amúgy is a kötés, nem mintha tudnék, de nagyon lelkesen akarom, hogy valahogy a fejembe szálljon a tudás, igen. Eddig lusta voltam rákeresni a módszerekre, se itt, se könyvekben, esetleg magazinokban, pedig tényleg lelkes vagyok. Ha sikerrel járok és kitartok, akkor akár jövő karácsonyra köthetek magamnak sálat. De csak azért, mert szorgalmas leszek.