No hát!

Mostanában egyre több felkiáltójelet (felkiáltójelt, vagy felkiáltójelet? mind a kettőt elfogadja, nagy dilemma ez számomra...) használok. Érdekes.

No de (lóóóf****szt!). Mi másról is írhatnék, mint az első napról?! Pontosan. Kéremszépen, szerintem csak nálunk tartották vasárnap este az évnyitót, szerencsére hamar lezavarták, utána még sétáltunk Blankával és Petrával, kilenc fele haza is keveredtem. És és és. Valami iszonyú módon be voltam/vagyok lelkesedve, ami valószínűleg el fog tűnni körülbelül egy hét múlva, de akkor is.

Hatkor keltem, hét óra egy perckor zártam az ajtót, Beatles fölsőben, napfényben, vidáman mentem végig a suli felé. Egész nap végigkísért ez a vidámság. Padtársam Rajmond, hatalmas arc, nem fogok unatkozni mellette az biztos, de azért remélem egy hónapot kibírunk mindenféle balhé nélkül. Szünetekben ide-oda csapongtam, hol Fanni látogatott meg, hol én őt, hol olvastam, hol beszélgettem a többiekkel, a "nagyok" be-benéztek, a folyosón állandó volt a tömeg, de a hangulat abszolút, teljességgel... jó. Igen. 

Osztályfőnök szétszórt kicsit, de lelkes, és szimpatikus, osztálytársak szintén, iskola épülete valami mesés, igazából a lépcsők miatt döntöttem a Verseghy mellett. Tanáraim, hát. Majd meglátjuk, egyelőre ennyit. 

Igazából annyi minden lenne, amiről írnék még, de szerencsére eddig betartottam a magamnak tett ígéretem, és minden nap leírom a nap eseményeit egy füzetbe, úgyhogy majd magamat untatom a részletekkel.

Különben is, négy osztályfőnökin kívül nem történt nagyon semmi. Tűzriadó, körbevezetés, bemutatkozás (na igen, ez az amiben sosem voltam jó, most hogy már egy éve nem sportolok semmit biztos nagyon izgalmasan hangozhatott az, hogy szeretek olvasni...) ééés ennyi. Furcsa volt, hogy nem négy perc alatt értem haza, a csengetési rendet is meg kell szokni, de rosszat nem is tudok mondani (egyelőre). We shall see it!