Én rontottam el?

Ez annyira nem költői kérdés. 

A tavasz és március első napja remekül telt; csakúgy, mint a második. De jobb lenne, ha egy-két dologról nem tudnék. Értem én, hogy nem lehet mindenhol egyszerre ott lenni, nem lehet mindent átélni, elolvasni, megnézni, meghallgatni, de akkor is. Sosem tudom, hogy mikor döntök jól vagy rosszul, vagy ha azt hiszem igen, akkor utólag úgyis megbánom. Visszamondani és később szomorkodni egy elmaradt találkozás miatt az az én hibám. De szembesülni azzal, hogy le sem szarják a fejem, az már annyira nem önhibámból fakadó szomorúság/tanácstalanság.

Lehet én vagyok az oka. Az állandó kifogások, szeretek egyedül lenni kijelentéseim, az okoskodásom, a néha előtörő bunkóságom, nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem csak, mert egy kapcsolathoz/barátsághoz (minimum) két ember kell. És igen, lehetne szemtől szembe is mondani, minek panaszkodom, ha nem teszek ellene semmit. 

Lenne értelme?

Akartam egy bejegyzést írni...

...
arról, hogy igazából nem tudom, hogy pontosan mikor lett 2013, mert messze álltunk a színpadtól és összevissza ordibáltak mindenhonnan mindenfélét, aztán valamikor pudingoltunk, és szólt a Himnusz, körülöttünk pezsgőt bontottak, mi is ordibáltunk, megint pudingot kívántunk egymásnak, majd elkezdődött a tűzíjáték, de nagy volt a köd, így csak a fényei látszottak (meg a hangja, de az nem látszott). Szóval eltévedtem az időben, valahol még az év elején. És azóta is el vagyok veszve.

...
arról, hogy ma találkoztam Chennel, bár azt csak megemlítettem volna, egy egész bejegyzést azért csak nem, de mégis, tök jó volt látni ma reggel, olyan ritkán találkozunk, és ma csak ha két percre is, de legalább két percre; és jó volt, és rémisztőek ezek a körmondatok.

...
arról, hogy elég rosszul kezdtem az évet, mármint hozzáállás szempontjából és ez csak pár napja változott. Viszont a félévim jó lett, a ma megírt történelem témazáró (fennkölt hangsúllyal) is az lesz, úgyhogy hurrá, hajrá, előre! Vagyis inkább arról, hogy az elmúlt három napban valahogy sikerült korán ágyba kerülnöm és bár másnap nem voltam frissebb, de azért a közérzetemen határozottan éreztem a javulást.

...
arról, hogy egyre többször vagyok ideges, vagy aggódó, vagy épp rémült részben az idő, részben a jövő(m) miatt, ami ugye összefügg. De erről már írtam, ráadásul elég röviden és nem jól, de úgy látszik ,állandó téma, és egyre többször folytatok beszélgetést önmagammal.

...
arról, hogy egyre többször folytatok beszélgetést önmagammal. Hogy részben ezért írok ide kevesebbszer. Mert elvagyok a fejemben, vagy épp találok egy arra alkalmas időpontot és személyt, hogy kibeszéljem magamból magamat. Mert rájöttem, hogy nem feltétlenül kell és nem feltétlenül akarok, és nem is feltétlenül tudok írni minden egyes történésről, gondolatról, ami engem érint (megérint). Mert bármennyire is elmúlt a tavalyi felvételi-láz, szintet léptem/léptünk és azért más. Még ha nem is vallom be magamnak, többet tanulok. Vagy máshogy. Nem időhiány, csak más időbeosztás.

...
arról, hogy miért nem tudok és nem akarok ide írni, de azt fentebb kifejtettem. Most viszont akartam, és pontosan ezért van a blog.

Csak mert 11-e van? Egész nap eszembe sem jutott a 11 évvel ezelőtti "katasztrófa", csak délután láttam meg neten a képeket. Hogy elindított-e bennem valamit? nem, nem igazán. De ők is emberek voltak, ennyit mindenki megérdemel. Nem pártolok semmilyen összeesküvés elméletet, úgyhogy itt be is fejeztem. 11 éve, ezen a napon mindenki tudja mi történt.

Egyébként ma is sütöttem. Ma is muffint és ma is csokis lett, de teljesen véletlenül. Petra úgyis tudja, hogy neki csináltam, körülbelül egy hete megegyeztünk abban, hogy ezt kapja tőlem szülinapjára. Eddig már kétszer sütöttem ilyen muffint, mind a kétszer érdekesen sikerült és teljesen máshogy. Nos a harmadik is teljesen más lett. Szerencsére most nem ázott el, nem égettem oda, csak véletlenül kispóroltam belőle a cukrot. Meg felforraltam a margarint, és a csokidarabok megolvadtak, így a tésztája is csokis lett... Egyébként szerintem jól sikerült, apa szerint kevés benne a cukor, de ő mindig ezt mondja. Most lehet, hogy igaza van egy kicsit, de ez a jobbik állapot, mert utána cukrozni lehet, viszont ha a sok cukor miatt ragad az összes, az már kevésbé szerencsés. Tényleg szeretek sütni. Elfoglal, szórakozom közben, és teljesen önzetlen tevékenység (vagyis nagyrészt). A sütisütések alkalmával mindig elhatározom, hogy rendszeresen fogok ezentúl sütni, ez lesz az új hobbim, de valahogy sose jön össze. Így legalább megmarad a különlegesség érzése, minden alkalom külön ünnep, hogy költői legyek. 

Új mániám amúgy is a kötés, nem mintha tudnék, de nagyon lelkesen akarom, hogy valahogy a fejembe szálljon a tudás, igen. Eddig lusta voltam rákeresni a módszerekre, se itt, se könyvekben, esetleg magazinokban, pedig tényleg lelkes vagyok. Ha sikerrel járok és kitartok, akkor akár jövő karácsonyra köthetek magamnak sálat. De csak azért, mert szorgalmas leszek.

Beszéljünk egy kicsit a csalódásokról

 I'll be there waiting for you

Igen, nem egyszerű téma. Sajnálatos módon nem tudom, hogy melyik a rosszabb. Csalódni, vagy csalódást okozni. Vagy fájdalmat. Egyik sem szívderítő, de a saját fájdalmamat mégiscsak jobban el tudom viselni, mint másét. Ez nem a Panka-féle ha neki fáj, nekem fáj kategória, ez az, amikor tudom, hogy megbántottam valakit és nincs mit tenni, kimondtam, leírtam, nem lehet visszavonni. 

Ezért nem szeretek ígéretet tenni, vagy elvállalni valamit. A végén úgyis csak csalódást okoznék. Mindig csak csalódását okozok. Legfőképp magamnak, de ha másnak az is ugyanúgy fáj. 

"Bolond voltam... Engem is bolonddá tettél. az egész életemet tetted bolonddá."

Miért okoztam ilyen sok szenvedést?Hát nem fogtam még fel, hogy szent és különleges hókristály vagyok, egyedi, sajátos, megismételhetetlen csoda?
Nem értem, hogy valamennyien a szeretet megnyilvánulásai vagyunk?
Nézem, ahogy az Úristen egy bőrnoteszba jegyzetel, és azt mondodm, óriási tévedés.
Nem vagyunk különlegesek.
De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem.
Egyszerűen vagyunk.
Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk.

Fáááák!

Nem. Én Hollóhátas vagyok. Vagyis. Az akarok lenni! Miért kellett engem a Griffendélbe osztani? He? Igen, tudom white people problems, de akkor is. 

Egyszerűen nem érzem magam Griffendélesnek at all. Tényleg, egyáltalán nem. Akkor is, ha igen eléggé lojális vagyok, és viszonylag bátor, de csak kényszerhelyzetekben. A barátaimért nagyon sok mindenre képes vagyok, de akkor sem. A szívem mélyén nem. Nem vagyok Griffenddéles. Nem érzem magam annak. És nem pusztán hiúságból akartam a Hollóhátba kerülni, hogy bebizonyítsam intelligenciám szintjét, egyszerűen csak többre tartom őket. Vagy a házat. Vagy jobban szeretem a Hollóhát tornyát és a plafont, vagy Flitwicket... A fene tudja. 

Oké, Hermione is okos, és a Griffendélbe került, de nála is vacillált a Teszlek süveg, hogy hova tegye... Elvileg néhány embert megkérdezett a Sorting hat Pottermore-on... Engem nem. Kár. Szerintem inkább választottam volna a Mardekárt, vagy talán még a Hugrabugot is, csak ne a Griffendélt. Bár nem tudom. Talán a Hugrabugot nem. És igen, igaza van annak, aki azt mondja, hogy a Griffendél kapja a legnagyobb utálatot az összes ház közül, nem a Mardekár és nem is a Hugrabug. De hát na. Ez nem hipsterkedés, nem az ellen van bajom, hogy a Griffendél még mindig a legnépszerűbb ház, és a könyvben is folyton elmodják ezt, egyszerűen csak nem. 

Nem érzem magam elég bátornak. Kitartónak igen, célokért küzdőnek igen, de az a Mardekárban is megvan. Lojálisnak igen, jólelkűnek viszonylag, de az a Hugrabugnál is megvan. És hát na. Hollóhát, én gyönyörűségem. Egyszerűen szeretem. Kész.

Oké, hörr és morrnak vége, megpróbálom elfogadni a házat, ahova kerültem és minél több pontot szerezni. Nem lesz olyan rossz ez. Végül is, ez csak egy internetes oldal. Csitt! Nem, a Pottermore abszolút csodálatos, pallérozza az elmém, információáradattal lát el és betekinthetünk Rowling képzeletének egy szegletébe. Szóval a Pottermore csodás, a Sorting hat-et úgyis szidja a többség. Most én is az vagyok egy kicsit. Na szóval... A lényeg, hogy bent vagyok, van pálcám és már házam is. Őszinte válaszokat adtam, ezt szűrte le belőle, hát legyen! Tényleg...

Semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen...

A szombat jól alakult, a ma meg csak úgy telik. 

Nem tetszik, pedig pontosan én terveztem így. A szobámban viszonylag rend van, majd tanulok törit (ha tanulok... csak kéne, szerdán témazáró), de ezzel a hülye prezentációval sehogy nem haladok. Borzasztó, elegem van az egészből, pedig alig csináltam vele valamit, a törléseken kívül. Az lebeg a szemem előtt, hogy kevesebb, mint egy hét és túl vagyunk az egészen, erre a tanévre letudtam minden versenyt, végeztem. Kezdek ott tartani, hogy a kémia ötösöm sem érdekel, hagyjanak békén, jó lesz a négyes is. A "diplomát" így is megkapom, néhány betű eltérés még nem a világ.

Komolyan, néha a vasárnap rosszabb mint a hétfő. A vasárnap csak úgy van, igazából nem csinálok semmit, délben felkelek, várok egy órát az ebédre, utána beágyazok, próbálok pakolászni, majd döglődöm. Vagy a fotelben olvasok, vagy gépezek. Jelenleg az utóbbi. Pedig még azt terveztem pár órája, hogy produktív leszek. Úgy látszik, az aktivitás kimerült a beágyazással.

Mondjuk még nincs semmi veszve, csak a tettvágyam. De a holnap jó lesz. Megyek Ifirkászra, megkapom a csomagomat, azért fuckyeah, hogy második lettem egy országos diákújságírói pályázaton! 

Kedd eltelik, szerdától péntekig túlélem a napokat, szombaton örömködék vala, este Árnyjátékot nézek naaaaagy tv-n, aztán vasárnap lesz és kezdődik az egész előröl... 

"A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk."

Az ember attól homo sapiens sapiens, vagyis értelmes, mert tud:

gondolkodni

döntést hozni

és vállalja a döntés következményeit.

Úhhh... nem, szerintem sem pont márciusban kéne nyafogni, de hát mindig is egy kicsit lassú voltam, elkéstem bár késni még most is mindenhonnan elkések. A lassúságom ellenére mindig rohanok, nem csak normálisan ,de átvitt értelemben is. Szóval, hogy ne csak nyafogjunk, nyühögjünk és nyökörögjünk, ki-, vagy inkább bejelentem, hogy az angol szóbeli felvételim ötvenből 50 pontos lett és ezzel a szép eredménnyel, meg még három másikkal 4. vagyok az áhított gimnázium angol tagozatának ideiglenes listáján. 

Tehát nem az élet egyáltalán nem állt meg, pörgök én, csak nem minden területen. Egy kis segítséggel viszont.... hajjajj.

http://www.rainymood.com/

Most csak az eső segít.

És nem, én ezt nem így akartam, nem terveztem, hogy második félévben nem leszek képes leülni és tanulni, de nem a mai volt az első nap, amikor csak úgy hopp, elrepült a délután, majd este lett és semmit nem csináltam. az olvasáson, számítógépezésen, evésen kívül legalábbis semmit. És ez nem kicsit bosszant. Az akarat megvan, ezt szeretnék, azt szeretnék; az elhatározás is, hogy majd ez lesz meg az lesz, így nem hagyjuk el magunkat meg úgy. És itt meg is állhatunk, mert hogy semmi, vagy csak nagyon kevés dolog valósul meg ezekből az elhatározásokból, az is biztos.

Holnap délután nyelvtanverseny, utána biztos pakolok ,szerdán több kedvem van az élethez. Persze az is csak egy darabig. Hát nem, tényleg semmi sem tart örökké. Még a foggyökér sem.

Na, mi van?!

SEMMI?! Azt mondják kérem metakommunikatíve, hogy ....

Mostanában úgy vagyok én is a bloggal és az írással, mint Indián Lidérc. Szeretném visszakapni a tavaly nyári énem. Vagy a szeptemberit. Mert bár most se írok jobban, de még mindig keveset. Nem tudom melyik a rosszabb,  és tényleg szeretek írni, de egy rohadt interjú lejegyzését is három napja halogatom.

És most ahelyett, hogy előre tanulnék, ami amúgy tök jó érzés; itt ülök a gép előtt és nem csinálok semmi értelmeset. Bár már beágyaztam, a is valami. Megint Hurtsöt hallgatok és idén igenis el fogok jutni valahogy a Szigetre a koncertjükre. Percalapú jeggyel, ha kell, egyedül... 

Vasárnap tényleg szánkóztunk, a farcsontom még most is fáj néha, de megérte. Kicsit kislányosan, elég hangosan, de vidáman és lelkesen voltunk kint körülbelül egy órát, ahogy kell. Hétfőn megint táncpróbánk volt és nem mentem ifirkászra. Kedden nem sikerült interjút készítenem (hülye TV-sek), viszont szerdán 15 percet beszéltem az illetővel telefonon.... Remélem megérte. Csütörtökön kimentünk fotózni Lauval a gyaloghídhoz, egész jó képek sikerültek. Az a baj, hogy van valami probléma a gépemmel és egyre életlenebb képeket csinál. Kár, mert nagyon szeretem. Viszont a zajos meg életlen képek is lehetnek jók. 

Meg a mai nap is, ha sikerül erőt venni magamon és mozgok. Meg kimegyek. És szórakozok egy kicsit. Aztán Petra. Végre. Azt mondta nem vagyok undorító élősködő, így megyek. 

Igen, még mindig éldegélek és nagyon február van. 

Boldog (boldogabb) új évet mindenkinek!

Hogy én mennyire szeretek muffint sütni! Minden irónia nélkül. Igazából rendet rakni, mosdókagylót pucolni, beágyazni és felmosni is szeretek. Csak rá kell vennem magam. De ha ez sikerült, akkor megy, mint a karikacsapás.

Tulajdonképpen mindenféle munkát szeretek (kivéve, amit nem) - egy idő után. A porszívózást sosem fogom megszeretni, de amióta van mosogatógépünk, még mosogatni is szoktam. Néha, amikor kell és van kedvem hozzá. A gyertyaöntéskor is motoszkált bennem valami, meg előtte is előjött a gondolat, hogy csinálnom kell valamit. Valami kreatívat. Csak így egyszerűen, csöndesen. Abbahagytam az evezést, egy ideig zumbáztam ,de az is elmúlt ... délutánonként előkészítőkre járok, vagy angolra, vagy teátrumra, nem unatkozom, de nem mondom azt, hogy tartalmasak a hétköznapjaim. Szabadidős tevékenységnek maradt a gépezés, olvasás, néha tévézés, és ha kedvem szottyan, a takarítás és pakolás. 

Szeretnék kezdeni valamit magammal, mert ez így nem állapot. A fenébe, mégis csak a véremben van a kreativitás!  Persze, rajzolni, papírra alkotni nem tudok. Verset írni sem. Írni igen, de az más. Gyertyaöntés tetszett, legalábbis az a két óra, amíg csináltam, de költséges és felesleges elfoglaltság. Sütés nem igazán kíméli az alakot... Sportolni kéne, de egyedül nem vagyok hajlandó futni. Pedig szeretek. Majd keresek valakit. 

Különben is, itt az új év, igazán leszokhatnék az egyedülléttől való tartózkodásomtól.

van az a pont...

...amikor elegem van mindenből
...amikor egy rossz szó is felidegesít
...amikor legszívesebben nem csinálnék semmit
...amikor ki akarok szállni az életből

...amikor fel akarom adni                                                                                                                             de

...amikor nem adom fel
...amikor továbblépek
...amikor zenét hallgatok és könnyítek a lelkemen
...amikor már csak a mosolygás kedvéért mosolygok
...amikor nem érdekelnek a negatívumok
...amikor újra törekszem a jobbra
...amikor bebizonyítom, hogy sikerülhet

Reagáljunk

Pedig csak egy kis szösszenet volt! És tessék. Két értékelhető, figyelemfelkeltő, elgondolkodtató komment érkezett és köszönöm, mert most viszonylag átgondoltan fogok írni a dolgokról.

"Az embert szeretem, akibe szerelmes vagyok..." ez tetszett. Igazából igazatok van, de azért hadd fejtsem ki bővebben is. Szeretek 'egyedül' lenni. Egyedül lenni annyit jelent, hogy bárkivel és mindenkivel lenni (nem kell félreérteni), mert azt csinálsz, amit akarsz. Nagy vonalakban és túlozva persze. Tényleg imádok csak úgy lenni. Akkor meg miért bizonygatom ennyire? Jó kérdés. Nálam ez másképp működik* (csináljunk olyat, mint Audrey). Aaaannyira szeretek szeretni, hogy bőven van még szeretetem, pedig így is mindenkit ölelgetek, igazán lehetne már valaki, akit szerelmesen ölelek meg.  

Majd meglátom, valamikor.  És majd mindenki kap helyzetjelentést arról, hogy mennyire nem vagyok önmagam. De bevállalom, mert a szerelmes én is én, nem? DE! Hát akkor meg. Köszönöm, köszönöm.***

* igen, csak magamból tudok kiindulni és én is azt hiszem magamról, hogy különleges vagyok**

** egy olyan világban, ahol mindenki különbözik az a különböző, aki nem az

*** tényleg köszi, jól esik a visszajelzés, és még ihletnek is minősülhet

Hagyjatok lógva!

Az a baj az emberekkel, hogy nem tudnak nemet mondani. Ja, hogy ez csak az én bajom. Hát ja. Elvileg erős vagyok, de nem szeretek megbántani embereket, vagyis inkább nem szeretek cserbenhagyni embereket. Olyan jó lenne, ha ők viszont hagynának engem. Meggondolatlanul mondok igen dolgokra, amikről ráadásul még ki is derül hogy feleslegesek, vagy épp ártanak. Vagy csap szimplán időt vesznek el. 

Meg kell tanulni nemet mondani! Különben -hogy elegánsan fejezzem ki magam- rábaszol.

Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedül való. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.

What time is it?

Ma angolórán feljött a kérdés, hogy mi a fontos nekünk. Jöttek a feleletek a családról, barátokról, kisállatokról, néha ruhákról... én meg azt válaszoltam, hogy az idő. Nem csak úgy simán a lebegőben lóbálva, mint egy egyszerű szó, hanem maga az idő. Mert én az időbe beleértettem a családdal, barátokkal töltött időt és úgy körülbelül minden hasznosan eltöltött időt, na meg a haszontalant is. A lényeg, hogy minél több legyen. Mert sajnos hihetetlen gyorsasággal száguldozik. Délután bevillant, hogy te jó ég, mindjárt szilveszter és én még emlékszem a tavalyira, ami nem is volt olyan rég. Mit csináltam azóta? Mi történt tavasszal, az évzáró után, a nyár folyamán és a mintegy eltelt két hónapban? Rémisztő belegondolni, hogy egy év huss - elrepült. És szárnyal továbbra is. Most tartunk a 42. hétnél, tehát van még tíz hetünk 2011-ből és utána kezdődik az egész előröl. Igazából én nem csak január elsejétől kezdem újra a dolgokat, hanem a szülinapomtól, ami nyáron van, évkezdéstől és karácsonytól. Nagy kár, hogy a karácsonyt, meg az újévet ilyen közel tették egymáshoz. 

No meg az idő fontosságára egy új film, a Lopott idő is felhívta a figyelmemet. Az idő pénz és a filmben ezt szó szerint kell érteni. Ha van elég pénzed és megtudod vásárolni, akkor örökre 25 éves maradsz, ha nem akkor lopnod kell, különben meghalsz. Ennél jobban nem is akarok belemenni, bár biztosan megnézem, mert érdekel a végkifejlet. De mi lesz a mi végünk. Mivel az idő véges, bár ezzel nem mondok újat. Ha msot elszámolnék magammal feltudnék sorolni rengeteg dolgot, hogy mit csináltam az eltelt évben, de hasznosat, vagy fontosat ? Nem sokat. És ez sajnálatos. Ami meg nem az, az a maradék idő. Mert abból még van elég. Még.

Lights, camera annnnnd action!

Jó lenne már tartalmasat alkotni, de jelenleg ott tatok, hogy lusta vagyok bármiféle alkotás létrehozásához. Érdekesen hangzik így látva, meg kiejtve, de sebaj. Már kéne egy kis meleg, és nem érdekel, hogy spórolunk a vízzel, tuti, hogy sokáig engedem majd a hátamra a meleg vizet, mert most egészen át vagyok fagyva. ugyanis bármennyire is rossz érzés, de hála a magasságosnak) még nem kapcsoltuk be a fűtést és egy jó darabig nem is fogjuk. Bár a húsz fok nem olyan rossz, de sokáig húsz fok és főleg egész napos fagyoskodás után.-... nem épp a legjobb. Na de. Igazán tényleg nagyon jó érzés, felemelő és szívet melengető, csak, hogy halmozzam a mellékneveket, szóval tényleg isteni érzés segíteni. Mármint önkénteskedni. Mert ma épp azt tettük. 72 óra kompromisszumok nélkül nemzetközi rendezvényen veszünk részt és a mi kis csapatunknak udvarrendezés votl a feladata az egyik oviban. Pontosabban az én volt ovimban, így még nagyobb kedvvel vetettem magam bele a munkába, ami nem más volt, mint: ásás! Ó igen, az ásás igazán kielégít minden igényt, kellemes, formálja az izmokat,levezeti a feszültséget és átható eredménnyel jár. csak jót tudok róla mondani. Bár inkább tavasszal ásnék ezentúl, mert bármennyire is felöltöztem, azért na... hideg volt. De mégis, a munka és a tudat, hogy jó célért dolgozunk felmelengetett. na ennyi elég votl a csöpögésből.

Már megint és még mindig Gyilkos elméket nézek. No nem úgy, mint egy sorozatnéző, aki minden nap/minden héten ott csücsül a képernyő előtt és nem is pislog, mert kezdődik a sorozata és ha elmulaszt egy részt véget ér az élete. Nem, egyáltalán nem ilyen vagyok sorozatnézés terén. Ha épp nincs jobb dolgom, vagy van de nem érdekel, vagy piont szólnak, vagy eszembe jut akkor leülök és megnézem. Így történt ez tegnap is meg ma is, az egyik kereskedelmi adó alcsatornájánál. Tegnap oroszok voltak, meg utána a Mentalistában is, ami azért érdekes mert épp nagyin bírom az oroszokat, már az olvasni igét is tudom ragozni! És tudom, hogy kegyetlenek, de legalább rendszer van az életükben. Óhó, de még milyen rendszer! Persze, ez csak egy sorozat, de ha történelemben visszatekintünk, akkor is ezt látjuk.. És valószínűleg pont ezért bírom őket annyira, mert a világuk annyira elüt az enyémtől.

Tudom, tudom. Az önkénteskedés és az orosz maffiózók nem illenek össze, se a hideg és a sorozatok. De ez itt mind a jelen, az én jelenem és igenis valós. Ugyanis csodaországban minden megtörténhet.

Imádom az iylen kitöltögetős dolgokat, annyira el lehet velük szórakozni

1. Bemelegítő kérdés sor
Milyen kedved van: őszintén? fáradt és lelkes egyszerre
Mit reggeliztél ma:egy szelet barna kenyeret házi baracklekvárral vaj nélkül, és persze kakót
Milyen idő van most: kint éppen megy le a nap
Mennyi az idő nálad: negyed hét
Néztél ma már tükörbe: párszor

2. Ilyen vagyok kívülről
Hajad: enyhén (nagyon enyhén) hullámos barna
Bőröd színe: kreol, ami épp halványul, ennyit a nyárról
Szemed színe: ezerszínű barna
Milyen ruha van rajtad: farmer, fekete póló, piros kardigánnal
Milyen magas vagy: 160cm körül
Mekkora a testsúlyod: amennyit a mérleg mutat
Mekkora a lábméreted:38-as

3. Kedvenc
Milyen zenét szeretsz: jó zenét főleg
Kedvenc színed: piros
Kedvenc ízed: hmm, ha fűszer lett volna, könnyebb lett volna így nem tudom
Kedvenc állatod: fehér fejű rétisas
Kedvenc illatod: eső után, lenyírt fű és füstölő
Kedvenc helyed: minden hely, ahol jól érzem magam
Kedvenc elektronikus kütyüd: fényképezőgépem
Kedvenc eledeled: spagetti carbonara ala me tehát csirkemellel és curryvel
Kedvenc aktuális zenéd: pont 10 perce már a For your love a Yardbirds-től
Kedvenc időtöltés: alvás

4. Mit szeretnél...
Karácsonyra: angliai útra pénzt
Húsvétra: húsvétra ajándék? csokit
Iskolakezdésre: he?
Névnapodra: angliai útra pénzt
Születésnapodra: lásd fent
Hannukára: aztatot nem ünnepeljük (ez milyen már? egybe kellett volna tenni a karácsonnyal)
kívánni most: hogy tudjak mit kívánni
csinálni most: nem csinálás, de háziíráson túl lenni
enni most: almás pitét
elérni még az életben: sok mindent
kérdezni egy barátodtól aki lány: igaz?
kérdezni egy barátodtól aki fiú: sok mindent
kérdezni a volt tanárodtól: gondol-e még ránk
kérdezni a hittérítő jehováktól: komolyan elhiszik azt, amit mondanak?

5. Szerelem
Hiszel a szerelemben? igen
Létezik “szerelem első látásra”? inkább "őt kérem" első látásra, szerelem nem
Most szerelmes vagy? nem
Első csók? ennek nincs értelme
Jelenleg szabad vagy? mit értünk szabadság alatt? egyébként ott, belül teljes mértékben
Visszautasítottál valaha valakit? igen
Téged visszautasítottak már? nem, vagy de?
Félénk vagy, ha randizásra kerül a sor? néha

6. Előfordult valaha, hogy …
Aludtál a szabadban? igen
Voltál már szerelmes? talán
Ittál alkoholt? mit értünk alkohol alatt?
Vezettél autót? szerencsére nem
Elejtetted a mobilodat? persze
Találkoztál valakivel, akit neten ismertél meg? igenigenigen *_*
Voltál Disneylandben? nem
Voltál chat-oldalon? já
Vágtad már saját magad a hajad? kicsit
Tettél olyat, amit megbántál? igen
Lógtál suliból? nem
Bungee-jumpingoltál már? nem még
Ütöttél már meg valakit? já
Puskáztál már? igen(?)
Voltál már letartóztatva? nem
Törtél már be más házába? nem, milyen kérdés ez
Használtál már öngyújtót? mire?
Voltál már színpadon? igen de nem elégszer
Füveztél? nem, és nem is fogok
Nézed a híradót? igen
Ötnél több rap-albumod van? 1-nél kevesebb van? igen
Van iPodod vagy mp3 lejátszód? igen, utóbbi.
Szereted a Disney filmeket? nagy többségét igen
A “lol” kifejezést élő beszédben is használod? nagyon ritkán
Dohányzol? nem
Hetente eszel gyorskaját? nem
Voltál külföldön? igen és mennék is még
Szereted a videó-játékokat? nem
Volt, hogy megnyomkodtad a lift összes gombját egyszerre? az összeset nem
Volt, hogy megittál egy egész doboz tejet egy óra alatt? nem szeretem a tejet
Ültél repülőn? egyszer, illetve kétszer

rakjuk fel a teavizet. igen, most

Boldog vagyok, mint mindig hajmosás után és boldogabb, mert Szandival beszélek, végre, így egy hét után és nosztalgiáznunk és a nosztalgiázás kedvéért pont ugyanazt csináljuk, mint tavaly ilyenkor egy kicsit hamarabb. Például gyors fürdés hajmosással egybekötve. És mindjárt teát fogok inni, ő már issza a magáét. Szeretünk teázni, ez is közös tulajdonságaink egyike a sok közül.

Szóval itt csücsülök tisztán, illatosan, ágyazás közben és beszélgetve, mert ilyenkor nem tudok fáradt lenni. 

...szeretném, hogy azt a világot lásd, amit te jelentesz nekem...