Van abban valami hihetetlenül élvezetes, hogy hetedmagaddal elgyalogolsz a teszkóig péntek éjszaka, csak azért, hogy vegyetek egy kiló kenyeret és édességet. Mert megtehetitek, mert poén. És ilyenkor nem érdekel az, ha lejárod a lábad, ha hideg van, ha nincs pénzed, ha az ott dolgozó rád szól, mert megö(ő)rültél két rózsaszín labda láttán. Csak a jókedv van és a nevetés.

Meg abban is, hogy az apáddal mész traktorkiállításra, odafele úton Doorst hallgattok, kapsz lángost, fűben ücsörögsz, nézed a csodaszép Dutrákat, szépen leégsz a Bableves csárdában, isteni áfonyás palacsintát eszel, majd hazafele úton bealszol az autóban.

És abban is, hogy leégve még kimész a főtérre, csak hogy találkozz a barátnőiddel és Brant hallgassatok, napfényben, ülve és ezután/közben téblábolsz, találgatod a Jó reggelt!-et más nyelveken és narancsos jégkását iszol.

Valamint abban is, ha este dráma helyett animációs kisfilmeket nézel, nyugalomban, sötétben, kényelemben.

Az élet szép

Tegnap megvettem Simon Márton Polaroidok c. kötetét, este pedig voltam hangversenyen, ahol Debussyt, Poulencet és Franckot játsztottak, valamint délután volt egy csodálatos zivatar.

Gondolkoztam azon, hogy holnap már május és hogy lehet, hogy még e hónapban kéne írnom a hétvégémről, de akinek kellett, már elmondtam, úgyhogy nem tudom. Azért megörökítem.

Szóval voltam Budapesten, mind a két felében, pénteken főleg Budán, matekoztam, fagyit ettem, meg megnéztük a Rocky Horror Picture Showt, aztán szombaton inkább Pesten voltam. Láttam a Murdert, voltak (életemben először) Ikeázni, lett plüss brokkolim, elmentünk a Siriusba, ami még mindig egy remek hely, csak mást adtak, mint amit rendeltem és hulla fáradtak voltunk, de azért élveztük. Aznap még megnéztük az moziban az Vasember harmadik részét, ami szintén iszonyatosan élvezetesnek bizonyult (kivételt képez ez alól a zene). Utána természetesen megnéztük Szirmai kritikáját.

Vasárnap nem történt semmi különös, matekoztunk, ettünk, jöttem haza, büszkén cipelve a plüss brokkolimat. Utána felmostam.

Ugye, hogy milyen izgalmasan hangzik? Nem? Hát szerintem sem.
Pedig ez volt életem egyik legjobb hétvégéje, és annyi érzelem van bennem, most is olyan lelkes vagyok még, de akinek kellett, annak már meséltem, ide csak konzerválom a tényeket.

Angenehm

Akkora jellemfejlődésen mentem keresztül, mint Kitty az Anna Kareninában (nem).
Viszont akkora rend és kacatmentesség van házam táján, mint még soha.

nyitva van az ablak és kezd hideg lenni, de nem bírom becsukni, képtelen vagyok ellenállni a tavasznak.
jól mondták, ha télen tizenöt fok van, becsukjuk a nyílászárót, mert hideg van; ha nyáron, vagy tavasszal van tizenöt fok, akkor kinyitjuk, mert meleg van. meleg van és tavasz.

Blackbird singing in the dead of night, take these broken wings and learn to fly

Most már ki merem jelenti, hogy tavasz van, és remélem még egy jó hónapig (szép remények) tavasz is marad, igazi tavasz, nem nyár. Imádom ilyenkor a természetet, abszolút feel good van, voltunk apával biciklizni, és honlap is megyünk és csütörtökön is, ezentúl heti háromszor kerekezés lesz, valahogy formába kell hoznom magam nyárra, bár a gömb is egy forma.

Lassan vége a hétfőnek és mindenki halál érdektelen

Pedig milyen mókás kis szünet volt ez!

És még tart. Na de.

Csütörtök.

Körülbelül tíz perccel keltem korábban, mint máskor; felöltöztem, összepakoltam, konzultáltam Petrával, reggeliztem és indultunk. Egész hamar megérkeztem a vasútállomásra, vettünk pogit, sajtos rudat, ja és vonatjegyeket, vártuk Rékát, aki levest reggelizett, majd elindultunk (öt perc késéssel hujujuj). Odafele a nyolcszemélyes fülkében kényelmesen elhelyezkedtünk hatan, énekelgettünk, beszélgettünk, elvoltunk, ahogy szokás, majd meg is érkeztünk másfél óra múlva az Keletibe. Onnan pár perc séta után, mondanom sem kell hova, hát nem, DE! az Aréna plázához érkeztünk, kerestünk illemhelyet, ruhatárat, majd miután megtaláltuk őket, indultunk is kávézni, mert miért ne. A Starbucksba, mert miért ne, ezer forintos frappucinot ittam, mert miért ne és szépen el is röpült egy óra. utána egyik boltba be és ki és megint be egy másikba és ki, a sorrendet nem tudom, sikerült ennem egy Jim Morrison felsőt a Pull&Bearben, valamint egy nagyon szép kék inget a H&Mben, Fanni talált magának nadrágot, Réka korrektort, Blanka rövid ujjút, Petra hosszú ujjút, Saci pedig tartózkodott, ő csak kajára és kávéra költött. haha. Csak. Közben bolondoztunk a Clarie'sben, meg azon kívül is, ettem Nordsee szendvicset, mert szintén miért ne (tejóég, ennyi reklámot), aztán káposztasalátát is, mert finom. A vonat indulása előtt egy órával eldőltünk az elfekvőbe, majd egy utolsó rendbeszedés után szépen kivonultunk az Aréna területéről. Visszafele kapkodtuk magunkat, pedig igazán felesleges volt. Felszálltunk, megbizonyosodtunk róla, hogy jó helyen vagyunk (jó helyen voltunk,de akkor már pusztán hat személyes fülkében) és egészen megérkezésig ugyanazt csináltuk, mind odafele úton. Az állomáson könnyes búcsút vettünk a csapat felétől, Blankával megvártuk Saci apukáját, és várakozás közben letörött a cipősarka és én így utoljára a Carolos esetnél röhögtem, igazán felemelő volt. Megfájdult a torkom. De igazán mókás volt. Ja igen, ezt már mondtam. Az este is. Dénessel matekoztunk, majd megnéztük a Csíkos pizsamás fiút és jajj, az a film.

Péntek.

Fogalmam sincs mikor keltem, de akkor felkeltem, majd valamikor elkezdtem édesapának browniest sütni, amiből egy egész lapos, ám kerek és isteni finom torta lett. Igaz, sülése közben megjött, és Panka is és pakoltunk. Meg indulás és tortaevés előtt beiktattunk egy rövid fotózást, egész kellemes képek születtek, minő öröm. Miután mindenki evett és énekeltünk, indultunk is rokonlátogatásra. Kecskeméttől fogva megérkezésig énekeltünk. Előbb ballagási dalokat, utána kommunista dalokat, himnuszokat, népdalokat, a végén pedig műdalokat, de szerencsére abból kevesebb volt, megérkeztünk. Nagy összeborulások, vacsora, háromnyelvű kommunikáció jó sokáig, fürdés alvás, másnapra tervezett korai kelés.

Szombat.

Hah. Körülbelül délben keltünk, hamar felöltöztünk, ebédeltünk előző napi vacsorát, majd az ifjúság, azaz mi, fogta magát és autóba ült, elhajtott a Sugó-partig. És sétált. El a kilátóig, fel a kilátóra, le a kilátóról, el a Béke-térig (láttam evezősöket), vissza, elvileg négy kilométert megtettünk.Utána mily meglepő, ettünk, háromféle sütit és volt hozzá kávé is, amit nem iszom, de most kivételt tettem és jó sok tejjel, valamint cukorral fogyasztottam el. Uzsonna után, hogy-hogy nem elérkezett a vacsoraidő, és mivel húsvét van/volt, megadtuk a módját. Sonka, kolbász, főtt tojás, többféle torma, kalácsok, kenyér, retek, cékla, zöldhagyma. Jajj de jó volt. Utána a népes ifjúság elvonult és zenét hallgatott, cserélt, énekelt, táncolt. Khm. Annyira jó volt! Nem is gondoltam volna, ohgy a német  másod unokatestvérekkel ilyen jól elleszek, de ez megcáfolódott. Pedig a nyelvtudás német része erősen hiányos, mégis remekül szórakoztam/tunk. Azonos kor, természet, ízlés mindenkit összehoz, meg amúgy is rokonyok vagyunk.

Vafárnap.

Jajj, ez az óraátállítás. Valamilyen félkor felkeltem, hajat mostam, majd a többiek is felébredtek, jöttek a külföldiek, mentünk a zétterembe, kaptam körtelevet, ettem sokat, a leves megégette a szájpadlásomat, szép hólyagos lett, de azért a kijevi jércemellet legyűrtem. Hah. Utána megint süti, kávé (khm), képnézegetés és hű. Eddig is tudtam, hogy mama szép képeket fest, de hogy ennyire, és ilyen változatosan. Akkor is, ha sokszor megesik, hogy olyan festéket használ, amilyen épp van és az határozza meg a képeit. Szóval, hű, egyiket-másikat én is szó nélkül vittem volna magammal. De nem. Kiválasztották, énekelgettünk egy sort, megint sütiztünk, pogácsát is ettünk, majd könnyes búcsút vettünk előbb nagybácsitól, majd a többiektől, és elhajtottunk. É megérkeztünk és késő este volt.

Hétfő.

Ma. Korán keltünk, rendbetettük a házat, sütit sütöttünk, tanulgattunk és vártunk és vártunk és vártunk, ezek a mai fiatalok, rémes! Olyan dél körül aztán megmentettek és jöttek locsolni, majd matekoztunk és megjött édesanyánk és elkezdődött a móka, mert jöttek többen is és kaptak sütit, és az enyém nem sült meg de legalább csokis volt és ettünk és ittunk és sztorizgattunk és nevettünk. Aztán néhányan elmentek, néhányan jöttek, aztán Panka is elment, mi meg videókat néztünk, aztán majdnem hét óra volt, mire elmentek, de megérte. Utána próbálkoztam angolházit írni, majd vacsoráztunk és édes szüléimmel megnéztem a Sherlock első évadának második részét. És még mindig tetszik. Jajj, nagyon.

Hát nem megmondtam, hogy mókás volt? És még nincs vége. Holnap jön csak az igazi finomság.

Én rontottam el?

Ez annyira nem költői kérdés. 

A tavasz és március első napja remekül telt; csakúgy, mint a második. De jobb lenne, ha egy-két dologról nem tudnék. Értem én, hogy nem lehet mindenhol egyszerre ott lenni, nem lehet mindent átélni, elolvasni, megnézni, meghallgatni, de akkor is. Sosem tudom, hogy mikor döntök jól vagy rosszul, vagy ha azt hiszem igen, akkor utólag úgyis megbánom. Visszamondani és később szomorkodni egy elmaradt találkozás miatt az az én hibám. De szembesülni azzal, hogy le sem szarják a fejem, az már annyira nem önhibámból fakadó szomorúság/tanácstalanság.

Lehet én vagyok az oka. Az állandó kifogások, szeretek egyedül lenni kijelentéseim, az okoskodásom, a néha előtörő bunkóságom, nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem csak, mert egy kapcsolathoz/barátsághoz (minimum) két ember kell. És igen, lehetne szemtől szembe is mondani, minek panaszkodom, ha nem teszek ellene semmit. 

Lenne értelme?

Mondtam már, hogy szerencsés vagyok?

Még nem? De biztosan, és szerencsére (haha) megint rá kellett jönnöm, hogy bizony, szerencsés vagyok, méghozzá nem is akármennyire. Kopkopkop. 

Mivel tegnap a nagy nagy belső fejetlenség miatt természetesen semmi nem csináltam, ezért ma a sors megajándékozott egy (szerintem) jól sikerült angolversennyel, egy egy héttel kitolt pályázatleadási határidővel, egy elmaradt kémiával és ugye napsütéssel, de az jelen helyzetemben nem számít. Szóval öröm és bódottá, kedv a cikkíráshoz és rendrakáshoz, talán még házit is fogok írni. 

Ja igen. Történelmi esemény, ma (életemben először) autóval vittek suliba. Csodás volt. Ilyenkor érzem Isten (vagy valami felső erő, aminek van keze) simogatását a fejemen.

Szép ez a február!

Kezdetben vala a szikrázó napsütés, madárcsicsergés, a zöldellő gyep, a lágy majd egyre erősödő szél. Mind mind azt hirdette, itt a február. Utána az időjárás átcsapott egy hűvösebb csapadékosabb stádiumba, esővel, széllel, szürke felhőkkel. Igazi februári idő, nemde. Hisz tél van, teljesen természetes, hogy mindent kapunk, csak nyarat nem. Ja meg a jelenlegi évszakot sem igazán. Sebaj, ma már esett havas eső, este egy kevés hó is, lehet reménykedni. A legkeményebb hideg úgyis csak most fog jönni.

Na ma volt az első olyan nap, amikor örültem a nyárias időnek és nem bosszankodtam amiatt, ohgy legyen húsz fok, tavaszias idő... Végülis azt is megkaptam hat körül, szóval igazán nem panaszkodom.

Meg a tegnap este miatt sem, féléves késéssel sikerült megnéznem a Sherlock Holmes kettőt, és áááh, ez is olyan zseniális volt, mint az első rész.

Ma délben keltem, hajat mostam, majd rohantam Petrához, utána a Kossuth térre, onnan meg a gyereknapi programokra mentünk. Nem igazán bírom az ilyen városi rendezvényeket, nagyon bugyuták általában, ahogy ma is, de legalább a két x-faktoros fellépőben nem csalódtam annyira. Aranyosak voltak, jó dalokat énekeltek, csak utálom ahogy provokálják az első sorban sikítozó kislányokat, annyira szánalmas mind a két oldalról. Értem én, ha valaki szeret egy előadót, de azt lehet kulturáltan is, síkitozás, és korláton áthajolás csakazért hogy megérintsem nélkül is. Szerintem.

Egyébként jól éreztem magam végig, fagyiztunk, nevettünk mindenen, legfőképp magunkon, de azért akadt pár érdekes emberke. Utána letelepedtünk a fűre és csak úgy voltunk. Majd hideg lett, esőre állt, így mindenki hazaindult. Holnap pakolni fogok, most már tényleg. Meg olvasni valami értelmes regényt. Belekezdek a Győztes egyedül vanba, az úgyis oroszokról szól.

Csak legyen meg minden amit elterveztem és akkor holnap egy jó napot zárok...

Végre egy normális, nyugis hétvége. Nem kell mennem sehova, nem kell csinálnom igazából semmit, csak itthon maradok, alszom sokat és telik az idő. Nem, nem a legjobb példa arra, hogyan lehet egy hétvégét eltölteni, de nekem mégis tetszik. Mert az enyém.

Elutazunk ketten Angliába...

Tegnap minden rohanás, izgulás ellenére csodaszépre sikerült a ballagás, az este is jó volt, élveztem a napot. Ma meg már egyáltalán nem izgulok Anglia miatt, lesz, ami lesz, én már csak boldog vagyok.

Szerintem a körülményekhez képest egész kevés cuccot pakoltam, ami áll egy közepes bőröndből, hátizsákból, piros tarisznyából és kajás zacskóból... Na igen. De nyugodt vagyok és derűs, mint Dumbledore és ez csodás. 

Utolsó átnézés... 

Csók mindenkinek, akik meg érettségiznek, azok meg ügyesek legyenek, én tudom, hogy azok lesztek! :)

Jajj de jó lesz...

Hajnalban még a nap is más...

Folyamatos

Huh, hát sok, nagyon sok minden.

Hajnali kelés, hat órai fotózás, Budapest, MTVA székház, Süsü jelmez, híradó felvétel, HVG-szerkesztőség, XXX. Sajtófotó Kiállítás, Börgör king, fűben ebéd, meleg, viccek, zápor, itthon, boldog.

Reggeli vidám ébredés, házi-írás, víg menet, hallásvizsgálat, roham, fájós láb, övtáska, fagyi, könyvek, Eredet, cica, fáradt, pakol, pakol, boldog.

Három nap és megyünk Angliába! Annyira várom már, néha csak spontán elkezdek pattogni az örömtől. Majd egy éve szeretném ezt az utat, sokat küzdöttem érte, érveltem, kompromisszumot kötöttem, könyörögtem, érveltem és megérte, de még hogy! Vasárnap délután indulunk Angliába, pardon Nagy-Brittanniába, útba ejtve Belgiumot, visszafele Franciaországot és nem érdekel, ha esni fog, ha hideg lesz, ha ronda nagy esőkabátban kell majd slattyogni, nem érdekel ha csak egy kevés szabadidőt kaptunk, hogy egy hétig nem leszek netközelben, nem bír érdekelni. Álmaim országába megyek, megyünk, minden percét élvezni fogom és majd jó sokat gondolok az itthoniakra, főleg egyetlen édes Annámra, aki érettségizni fog minden nap. És igen, egy hétre megyek el, Angliában csak öt napot fogunk tölteni, de ott leszünk! 

Előtte még Harcosok klubja nézés (navégre!), ballagás, család, ebéd, pakolás, utolsó bevásárlás, pakolás újbóli megkísérlése, bőröndre ülés, remélhetőleg éljenzés, nemalvás, boldog, izgatott kelés, kapkodós-szeretgetős délelőtt, görcsben áll mnidenem-uramisten tényleg megtörténik ez velem érzés, indulás, indulás, búcsúzás és elmegyünk. 

boldog boldog boldog

Vigyél messze május, vezess a nap felé...

Egyébként ez ment odafele a rádióban, és itt a május. Már vártam ,de azért még lehetne egy kicsit hidegebb. Igen, ember vagyok, örök elégedetlen. Azért szép lesz ez. Jujj, nagyon is.

Fogjunk egeret lasszóval.

Az Avengers valami fantasztikus! Igen, ezt én mondom, aki amúgy utálja az akciófilmeket, de ez valami (pardon) kikurt jó volt! Tényleg megérné az 5000 Ft-ot is. Meg az sem mellékes, hogy barátokkal néztem, és végigpofázhattam az egészet, szerencsére senki nem szólt hátra, hogy be kéne fogni. Ma meg nyugodtan ébredtem, még sikerült reggelizni i, hála a kora hajnali órának... Nem baj, hogy nem leszek itthon hétvégén, legalább kipihenem magam, alszom jó sokat és megpróbálok nem gigászi adagokat enni... 

Sikeresen kivettem a Nyolcszáz mérföld az Amazonason c. művet, így már a versenyre is tudok készülni. Évente egyszer Vernét olvasni egész jó élmény. Bár ezt minimum háromszor kell, hogy helyezést érjünk el, de megéri. Ja és már csak 8 nap van hátra Angliáig! 

Na igen, most tényleg remekül érzem magam!

Tegnap kicsit ki voltam, de ma már elküldtem a Kiss Tibi interjút, holnapra nincs mit tanulnom, még a nap is kisütött, kezdek jobban lenni. Az a jó az életben, hogy mindig az egyenlőségre törekszik. Ha egy darabig rossz kedvemben vagyok, akkor utána valamikor biztos nagyon jól fogom magam érezni. Persze ez fordítva is igaz, viszont örülök, hogy csak egy napig voltam morci, letört és ma már megint kezdek önmagam lenni. Talán az idő is hatással van rám egy kicsit, talán nem. Bár a szakadó esőnek megvan az az előnye, hogy lehet harsány nevetések közepette, hangosan énekelve futkorászni előle-alóla... 

Szóval szeretlek én élet, mert te olyan jó vagy hozzám...

Szombatom szavakban

Vidám reggel, suli, izgulás, hajmosás, izgulás, bonyodalmak, hegyibeszéd, bátorság, KissTibi interjú, öröm, telefon, hallgatás, gépelés, autókázás oda-vissza, Quimby koncert.

Quimby koncert bővebben: fantasztikus mint mindig, tényleg Fefe a legaranyosabb, hatalmas ötlet volt egy sráctól, hogy a koncerten kérte meg a barátnője kezt, ráadásul a mikrofonba!

Livius még seggrészegen is képes borzongatóan énekelni a Magam adomot, és sok kellemes meglepetés dalt játszottak. Áldott jó emberek, hogy vannak nekünk és muzsikával árasztanak el minket.

Nem tudom milyen rég óta várok erre...

POTTERMORE! IGEN, VÉGRE!
Úristen annyira boldog vagyok, régen sikítottam már ekkorát... De el sem hiszem, fél évnyi várakozás után végre... Már novemberben megjósoltam, hogy bármit mondanak csak tavasszal lesz mindenki számára elérhető, és tessék! De nem baj, megérte rá várni.Még csak regisztráltam, de ez is akkora örömmel tölt el, hogy az elképesztő. Elképesztő. Istenem, annyira örülök.
Már csak azt kéne megtudni, hogy melyik házba tartozom...  egyelőre még nem enged semmit, de a nehezén már túl vagyok, szerencsére.