27th of July, the day the world finally realised that Britain is the greatest country in the history of forever.

Yay! Please, do not expect normal, calm or understandable post, because I can't! I can't. The Olympic Ceremony was awesome! Awesome and flawless, and breathtaking... and I can't say much more.

Oh well, I've waited it days before, I dressed up as the Hungarian flag, I didn't care about my love for Great Britain, or Russia, if there is Hungary. 

I was only following it on television, and as I told dad, the Tumblr exploded. And yes, my feelings were the same! I was proud of being Brithis even though I'm not... And and and... Kenneth Branagh, Voldemort, Mary Poppins, J.K. Rowling reading Peter Pan, Rowan Atkinson, Arctic Monkeys, Sir Paul McCartney... Seeing the whole ceremony live is like being there. OMG! We recorded it I'm sure I'll watch it later and not just one more time. I was screaming, applausing, singing, jumping and almost dancing. I'm just so happy... 

Oh well. From now on till August the 12th I'll be sitting in front of the tv. Go Hungarians, go! We love you.

I love you. I love the Olympics! And when the Hey Jude was played and everyone was singing... I realised that it's still not about money. It's about friendship and fair play and friendship.

Yay!

I'm back!

Nem, nem lesz beszámoló, se hosszú, se rövid, se semmilyen.

Igen, fantörpikusan éreztem magam, sok szép és izgalmas dolgot láttunk, még az időt is lehetett szépnek nevezni (magasabb volt a hőmérséklet, mint most itt...), ellátogattunk a nevezetes nevezetességekhez, és még a királynőt is csodálhattuk egy darabig. Vásároltunk sok sok értelmetlen szuvenírt, autókáztunk, buszoztunk rengeteg sokat, sírva nevettünk mindenféle apróságon, aludtunk amikor tudtunk és persze szidtuk az angol konyhaművészetet, ami nem létezik. Ezeken kívül csináltunk sok-sok képet, hallgattuk a fárasztó vicceket, beszélgettünk a házinénivel, igyekeztünk nem megfagyni fürdés közben, minél kevesebb cuccot magunkkal cipelni és annyira jól érezni magunkat, amennyire csak lehet... Ami nagyon úgy tűnik, hogy sikerült. Visszamennék, újracsinálnám az egészet, a húszórás buszútttal, az órás sorbanállásokkal Disneylandben, a hallgatásokkal, a rohanással, a koránkeléssel egyemben. Abszoút megérte mniden egyes forint, font, euró... minden. Nem csalódtam egyáltalán, és ha ki kéne emelnem egy dolgot, ami a legjobb volt, akkor csak az érzést említeném, hogy ott lehettem álmaim országában majdnem egy hétig.

Köszönöm, anya-apa, kiscsalád!

Ennyit arról, hogy nincs angliás bejegyzés... Jöjjenek a képek!

Leeds Castle

Tower of London

Parliment & Big Ben

The Beatles

Warwick Castle

Disneyland, Haunted Castle

Elutazunk ketten Angliába...

Tegnap minden rohanás, izgulás ellenére csodaszépre sikerült a ballagás, az este is jó volt, élveztem a napot. Ma meg már egyáltalán nem izgulok Anglia miatt, lesz, ami lesz, én már csak boldog vagyok.

Szerintem a körülményekhez képest egész kevés cuccot pakoltam, ami áll egy közepes bőröndből, hátizsákból, piros tarisznyából és kajás zacskóból... Na igen. De nyugodt vagyok és derűs, mint Dumbledore és ez csodás. 

Utolsó átnézés... 

Csók mindenkinek, akik meg érettségiznek, azok meg ügyesek legyenek, én tudom, hogy azok lesztek! :)

Jajj de jó lesz...

Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk

Jííhááá!

Üdvözlök mindenkit, itt állok a pakolás kellős közepén, vagy az elején, esetleg a vége felé. Szóval pakolok. Csak most beiktattam egy kis kényszerpihenőt. Az a baj az utazásra való bepakolásnál, hogy sosem lehet elég dolgot vinni, valami mindig itthon marad. Most pedig lesz két szobatársam, fel is osztottuk hogy ki mit visz, de nyolc nap az nyolc nap, méghozzá Angliában, szóval esőkabát, vízálló cipők, váltásruha és a többi, jajjdeborzasztó. Hosszabítót, úticuccot még mindig nem raktam be, szinte csak ruhát pakoltam és szinte csak a bőröndbe. Pedig nem csak ruhát kell vinni, de nem ám.

Szóval inkább vissza is dugom a pofám a szobába és összeszedve minden türelmem, figyelmességem, nekikezdek a többinek.

Folyamatos

Huh, hát sok, nagyon sok minden.

Hajnali kelés, hat órai fotózás, Budapest, MTVA székház, Süsü jelmez, híradó felvétel, HVG-szerkesztőség, XXX. Sajtófotó Kiállítás, Börgör king, fűben ebéd, meleg, viccek, zápor, itthon, boldog.

Reggeli vidám ébredés, házi-írás, víg menet, hallásvizsgálat, roham, fájós láb, övtáska, fagyi, könyvek, Eredet, cica, fáradt, pakol, pakol, boldog.

Három nap és megyünk Angliába! Annyira várom már, néha csak spontán elkezdek pattogni az örömtől. Majd egy éve szeretném ezt az utat, sokat küzdöttem érte, érveltem, kompromisszumot kötöttem, könyörögtem, érveltem és megérte, de még hogy! Vasárnap délután indulunk Angliába, pardon Nagy-Brittanniába, útba ejtve Belgiumot, visszafele Franciaországot és nem érdekel, ha esni fog, ha hideg lesz, ha ronda nagy esőkabátban kell majd slattyogni, nem érdekel ha csak egy kevés szabadidőt kaptunk, hogy egy hétig nem leszek netközelben, nem bír érdekelni. Álmaim országába megyek, megyünk, minden percét élvezni fogom és majd jó sokat gondolok az itthoniakra, főleg egyetlen édes Annámra, aki érettségizni fog minden nap. És igen, egy hétre megyek el, Angliában csak öt napot fogunk tölteni, de ott leszünk! 

Előtte még Harcosok klubja nézés (navégre!), ballagás, család, ebéd, pakolás, utolsó bevásárlás, pakolás újbóli megkísérlése, bőröndre ülés, remélhetőleg éljenzés, nemalvás, boldog, izgatott kelés, kapkodós-szeretgetős délelőtt, görcsben áll mnidenem-uramisten tényleg megtörténik ez velem érzés, indulás, indulás, búcsúzás és elmegyünk. 

boldog boldog boldog

Fogjunk egeret lasszóval.

Az Avengers valami fantasztikus! Igen, ezt én mondom, aki amúgy utálja az akciófilmeket, de ez valami (pardon) kikurt jó volt! Tényleg megérné az 5000 Ft-ot is. Meg az sem mellékes, hogy barátokkal néztem, és végigpofázhattam az egészet, szerencsére senki nem szólt hátra, hogy be kéne fogni. Ma meg nyugodtan ébredtem, még sikerült reggelizni i, hála a kora hajnali órának... Nem baj, hogy nem leszek itthon hétvégén, legalább kipihenem magam, alszom jó sokat és megpróbálok nem gigászi adagokat enni... 

Sikeresen kivettem a Nyolcszáz mérföld az Amazonason c. művet, így már a versenyre is tudok készülni. Évente egyszer Vernét olvasni egész jó élmény. Bár ezt minimum háromszor kell, hogy helyezést érjünk el, de megéri. Ja és már csak 8 nap van hátra Angliáig! 

Na igen, most tényleg remekül érzem magam!

A nyakam még mindig fáj, a szobám kész romhalmaz, házim semmiből nincs, egyre fáradtabbnak érzem magam és egyre hülyébben viselkedem. Igen ,a versenyek megviselnek. Főleg, ha ilyen sűrűn vannak egymás után. Hétfő óta nem voltam még rendesen suliban, a piros táskámmal járkálok mindenhova, utazom, így vagy úgy. Bár én mindig úton vagyok.

Tényleg kéne már pihenni. Ami ezen a hétvégén kizárt, hogy megvalósul... de sebaj. Kevesebb, mint két és fél hét és Anglia. Végre. ott biztos nem fogok pihenni, és úgy jövök haza, mint a mosottszar, de az a mosottszar boldog lesz. Megint és még mindig.

Még boldogabb

El sem tudom hinni, annyira remek lesz a honlap, meg volt a ma - nagyrészt. 

Először is a honlap. Elterveztük már réges-régen, talán egy messzi-messzi galaxisban (úristen, ezt nem tőlem láttátok).. .szóval hogy majd futunk. Igen, a pontos időmeghatározás majd volt, majd ha melegebb lesz, majd tavasszal és hopp, lassan el is telik a március és még nem futottunk. Azon kívül, hogy egyre inkább utálom magam, már a szüleim is, sőt még Panka is zaklatott, hogy ideje lenne mozogni... szóval Petra kérdése tegnap, miszerint mikor megyünk futni elindított valamit, ami odáig vezetett, hogy reményeink szerint minden héten fogunk futni. 

Holnap lesz az első menet, egy számomra ismert, hihetetlen rövid távon, de ki a kicsit nem becsüli, az a kicsit nem becsüli! Szóval el kell kezdeni valahol. És mi el is fogjuk, méghozzá nem is ketten, hanem hárman és a harmadik az Tomi, tehát majd lesz húzóerő. Bár csapatban én is jobb vagyok. Mindig. Elvileg oviban is úgy számoltam be otthon az eseményekről, hogy én és a csapatom. Mostanra már csak a csapatmunka maradt, de az tény, hogy csapatban szeretek irányítani... elvileg tudok is és jobb nekem így. Az igazat megvallva nekem tényleg az kellett, hogy valaki elindítson és utána már én buzdítom az illetőt. Remélem rendszert csinálunk majd belőle. 

A másik jó meg az egész mai nap volt mindenestül, pedig reggel nagyon fáztam. De utána csak úgy eltelt a nap, egészségügyi vetélkedővel, filmnézéssel (Paul... inkább nem is mondok semmit, poén volt), macska simogatással és karmolással is, de legalább ezen is átestem. Mármint a macskakarmoláson. Érdekes...

Itthon meg megnéztem egy rész Gyilkos elméket és Castlet is. Igen, továbbra is igazán társasági életet élek, nagyon mozgalmas minden napom.

Ha ez számít valamit, a sok versenyen meg lehet ismerni új embereket, de ugyanmár. Csak legyek túl az áprilison és végeztem egy  darabig. Bár jó lenne országosra továbbjutni khm. És májusban angliai út. Még boldogabb.

Just close your eyes

Petra megfertőzött a Safe & Sound-dal.

Itt is köszi érte.

Az időjárás elég becsapós mostanában, hazafele jövet majd megfagytam, bár ez az én hülyeségem miatt, mert nem vettem fel pulcsit. De megáll az ész. süt a nap, ennek ellenére hideg szél fúj és nincs több plusz egy-két foknál. Még mindig tartom magam a tudatos irányításhoz, eddig sikeresen. Ma reggel sikerült összeveszni Pankával és igen az én hibám volt jórészt. Néha túlságosan is nagy a szám és túlságosan is szarkasztikus vagyok. Nem én mondom. És azt se, hogy menni kéne angolra. Pedig de.

El vagyok veszve

minden értelemben sajnos. 

Na de. Eltelt egy újabb és év én már kezdhetem előröl a számolást. Bár egy évben körülbelül háromszor szándékozom új életet kezdeni, ha őszinte akarok lenni, akkor meg heti háromszor, na de most tényleg. Úgy döntöttem, nem fogok elszámolni semmivel, augusztustól itt vannak a fontosabb dolgok, amúgy meg régi blog, ami meg nincs itt vagy ott, az vagy nem lényeges, vagy fájdalmas, vagy titkos (kac-kac).

Viszont fogadalmakat jó lenen tenni. Nem azt, hogy nem fogadok meg semmit, az túl egyszerű lenne, viszont nem is olyanokat kéne megfogadni, amit úgy sem tartok be. Reális, teljesíthető fogadalmakat szeretnék tenni, és ha már itt vagyok, dokumentálni. Fanni drágám megfogadta, hogy nem fog ugyanolyan zoknit hordani, ami nagyon vicces, és fanatikus és meg is oldható - de nem nekem. A legtöbb zoknim fekete, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a volt kedvenc tornacipőm kilyukadt és színes zoknival lehetetlenség lett volna hordani.

Másokról nem tudok sokat, gondolom senki nem fogadott meg eget rengető dolgokat.

Szóval akkor szedjük pontba.

1. nem szarom le a tanulmányaimat

2. kezdek valamit a szabadidőmmel

3. nem hízok el még jobban

4. ANGLIA (ami biztos, de azért jó leírni)

5. kitartok az elképzeléseim mellet

Ennyi lenne. Kicsit közhelyesek, átlagosak, de legalább komolyan gondolom őket valamennyire.

Mit is lehetne erről mondani?

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem lesz karácsonyi bejegyzést. De azért szeretem. A hangulatot, a sütiket, az együtt játszást, a családot.

Szóval boldog nyuszit mindenkinek!

El is felejtettem!

De hogy felejthettem el ilyen fontos eseményt bejelenteni??? Hát hülye vagyok én (igen!) ? Szóval az úgy van, hogy *dobpergés* mehetek Angliába!

Reszkess London, jövök!

Hát ilyen ez a hétfő!

 

Ma egész jó napom volt, sikerült mindenhova eljutni, bár a buszt így is lekéstem, de ezt igazán meg lehetne szokni tőlem. Bár, már meg is szokták szerintem. Úristen, megkaptuk a részletes programot Angliáról. Hát ha nem mehetek el, akkor eléggé csalódott leszek és ez igen enyhe kifejezés. Mostanában falom a könyveket (mikor nem?). Hopp, gyorsan elolvastam az Abigélt újra, nincs mit tenni, annyira szép történet. Majd gyorsan a Köpönyeget. Bár azért annyira nem gyorsan. Bármennyire is 'csak'  41 oldal ,azért a sorok között van a történet. A végén kicsit kiakadtam, de a szánalom és a segíteni akarás végig bennem volt. A legrosszabb érzés a tudat, hogy tényleg vannak ilyen szerencsétlen emberek. Egyébként nagyon tetszene, ha az utolsó három oldalon nem az lett volna, ami. Mivel tényleg igyekszem egyre több klasszikust olvasni, belekezdtem a godot-ra várvába is, arról még csak annyit tudok mondani, hogy megható. 

Viszont amit tényleg a leggyorsabban olvastam el, az a gyógyír északi szélre volt. Egy nap alatt sikeresen befejeztem, bár koránt sincs befejezve semmi és a vége szinte kiált: FOLYTATÁST! Pedig össz-vissz három (4) szereplős az egész regény. Bár a regények értékét nem a szereplők mennyiségében mérjük.  Az első szó, ami eszembe jut, az a fájdalom. Mert a könyv elejétől a végéig tele van fájdalommal, megspékelve szerelemmel, keserűséggel és cinizmussal. 

Szóval így állok most. Hétfő van és könyvekről beszélek. Tegnap Breaking Dawn-t olvastam elalvás előtt. Valszeg ma is at fogok. Csak előbb még házit kéne írni... 

Egyébként ha lesz tengerimalacom (malacunk), akkor Sir Alfred Benjamin Edward Hale-nek fogják hívni. Röviden Alfie-nak. Csak megjegyeztem.

Come back baby, come back to the bitter end

http://www.youtube.com/watch?v=QKYUBWWrGpU&NR=1

Ma vasárnap van, holnap meg hétfő lesz. Tudom, tudom, micsoda felfedezéseket teszek.... de hát ez tény. És az is, hogy ez a két nap olyan nemjó. Mármint a vasárnap az azt jelenti, hogy másnap hétfő, vége van a hétvégének, a hétfő meg azt, hogy hétfő van és egy újabb hét kezdődött el. A hétfőkkel hol jóban vagyok, hol nem, de a vasárnapokat általánosságba véve szeretem. Kivéve a vasárnapok végét. Bár ma még az is jó, tudva hogy elkészültem a dolgaimmal. Most egy cél érdekében szorgoskodom, és az a cél nem már, mint Anglia. És Angliáért képes vagyok a Quimbyről is lemondani. A szívemben úgyis mindig ott vannak, és koncerten is voltam, meg még leszek is. Egy kicsit elkanyarodtam. Szóval Anglia érdekében vagyok kevésbé önző és egoista, mert csak úgy engednek el ,ha megérdemlem. Hát tessék, most már egész jó úton haladok.

Ma példának okádék felmostam (úgy néz ki a felmosás lesz az én reszortom, amit nem bánok, mert látható eredménye van és még az illata is finom) és bepakoltam Gedeon drágát, akinek honlap lesz a  név- és majdnem születésnapja. Meg tanultam is valamit. Megint eltelt egy nyugis vasárnap. És holnap még továbbra is hétfő lesz.

Itt ülök a teszedő parton

Azaz itt ülök görnyedten a számítógép előtt, miközben a másik szobában Panka idegeskedik amiatt a drága idő miatt, mert abból mindenkinek kevés van. Így nekünk is, pedig mi ma még filmet is néznénk. Oh, pardon, nézünk. Három napja eszembe jutott, hogy meg kéne hallgatni (megint és még midig) a Kicsi ország cd-t. De eltűnt! vagyis, nem eltűnt, csak nem találom, ami majdnem ugyanaz. De szerencsére ma rájöttem, hogy az autóban maradt, mert ugye utazáshoz, tánchoz, tanuláshoz, létezéshez, szóval mindenhez nagyon illik. Így megnyugodtam. Maradt a youtube. Na meg a Lármagyűjtögető (Tibi által dedikált változat), amibe újra beleszerelmesedtem. A Káosz amigos annyira pergős, hogy napokig csak arra ébredeztem, és az Álmatlan dal pedig csak az, ami. Álmatlanság elleni szer (?). Azért még tartom magam ahhoz, hogy a Magam adomnak a második verziója a legjobb, nem véletlen, hogy ez a kedvenc dalom. Mármint az egyik. 

Szóval még most is itt ülök és megint az egyik kedvenc témámról, a Quimbyről írok, mert arról mindig tudok. Tegnap kémián elkezdtem egy lapra írogatni gondolatokat, ami tök jó volt, csak rájöttem, hogy vagy írok, vagy figyelek, mert a kettő nem megy egyszerre. egyébként ez az olvasással és -sajnos- gépezéssel is így van. De leginkább az írással és olvasással. Olyankor beleveszek az irományba, mindegy hogy kiébe, és csak arra figyelek. Egy másik tudatállapot. Holnap is lesz kémiánk. Igazából én egész jóban vagyok a kémiával, persze csak addig, ameddig ő is jóban van velem. Ma még matekon is figyeltem. De kit érdekel a matek? Ott van például a  fizika, mai egyenlő a matekkal ,de azért mégis értékesebb valamilyen szempontból. Ki így nézi, ki úgy. Tegnap én úgy néztem, hogy kabarét azon híres neves videómegosztó oldalon és "tessék elhinni, ganaj ember az!" Most így állunk, állok, meg úgy hogy 70% az angliai út. Mármint számomra. Ami elég jó arány, tehát örülök a fejemnek, mint majom a farkának és most már tényleg elmegyek fürödni, befogom azt a szép, ám igen lepcses pofikám, majd filmet nézünk. Ha minden igaz. De miért volna minden igaz? 

20:38
Annyira nem akarok új bejegyzést írni a semmiről, hogy inkább ide írom a... semmit. mert megint Magashegyi és metróhuzat, és úgy néz ki ez is felkerült a jókedvcsináló dalok listájára. Úgy látszik ez a lista végtelen, és ez a tény már önmagában boldogító. Csak ennyit akartam, szerettem volna. Vagy még ennyit sem.

egyszer szeretném ezt látni.

legyünk olyanok mint a pípöl a tumblrin. rakjunk ki csak képeket. mert az hipsteres és menő. jájj :D

előzőleg nem voltam valami bőbeszédű. de az elmúlt eseményekről nem fogok többet írni, valahogy magamban tartva többet érnek. most már szinte hivatalos, hogy nem megyek Angliába, valahogy éreztem ,de azért rossz érzés. persze, majd csak eljutok oda, de olyan jó lett volna. mindegy. volt elmúlt és kezdődik a második hét, és hát na. most csak a Coldplay tud felvidítani, meg meg nem. semmi más. miért van az, hogy ha valaki nagyon boldog, akkor utána nagyon nem lesz az. értem én, hogy a világmindenség az egyenlőségre törekszik, de nem kéne ilyen hamar egyenlítenie a dolgokat. egy két napot igazán várhatott volna. hétvégén nem megyek Pécsre, pedig az egyik kedvenc magyar városom, de nincs kedvem. talán változik majd az elhatározásom, de jelenleg a nem állapotban vagyok.can you hear me?

pedig a mai nap jajjistenem de jó volt. kismeglepetés nagy öröm, megnéztük az őrült dilis szerelmet, és hát az tényleg olyan volt. egyre jobban bírom Emma Stone-t, de az abszolút favorit még mindig Zooey Deschanel. jó lenne valami, szép, egyszerű karórát birtokolni, vagy egy csörgős ébresztőt, valami klasszikust. egyre jobban távolodom el a modern világtól, legalább is szeretnék távolodni. persze, hihetetlen jó érzés itt lenni és pörögni, de olyan jó lenne kiszállni. néha. 

nem találtam még meg se a szavam, se a dalom. 

jó lenne valaki karjában elaludni.

We are all yellow :')

Elkezdődött!

Mármint a tanév. hivatalosan is megnyitották, új diákokkal, új névvel, új tanárokkal, új élményekkel és a régi tanteremmel. Meg új elsősökkel, akik közül kifog kerülni valaki, aki az avatottam lesz. Már alig várom. Az előadás is jól sikerült, meg úgy az egész nap. Meleg volt, reggel az egész család jó hangulatban készülődött, és úgy is indult el, Quimbyt hallgattam, miközben pakolásztam, majd elment az áram, de visszajött. Már másfél fejezetet megírtam az angol olvasónaplóból, tanultam a szavakat és halvány lila segédfogalmam nincs arról, hogy miért írom eztetet le.  Viszont a mai nap legfontosabb eseménye: bejelentették, hogy lesz Angliába út! És úristenúristenúristen! Ez ez ez fantasztikus. Persze semmi sem biztos, de nagyon szeretném, és ha karácsony-ballagás-szülinapi ajándék helyett ezt kapom az egész családtól, akkor megoldható. Szerintem. Nagyon remélem, hogy igen.

Szóval most ott tartok, hogy repesek az örömtől, mert az új társalgástanárunk brit. Aki ismer az tudja, hogy ez mit jelent a számomra, aki meg nem, annak annyit mondok, hogy imádom Angliát, meg egész Nagy-Britanniát, a nyelvüket, az embereket, a zenéjüket, a humorukat és úgy majdnem mindent. Mostanában a nyelvet. Ha valaki szépen beszéli (tehát brit, és akkor elvan intézve a dolog) akkor gyönyörű, és nem csak egy világnyelv, ami semmilyen és ezért tudja mindenki.... Szóval, szeretném.

De most itt vagyunk Magyarországon és a tanév elkezdődött (szerintem a Roxfort expressz még nem érkezett meg, de csak órák kérdése, és a gólyák csónakokon fognak átkelni az iskoláig, hogy ott beoszthassák őket a házaikba... Egyébként ma húsz éve, hogy Harry, Ron és Hermione először utaztak a Roxfortba) és én jól érzem magam. Egyszerűen csak jól érzem magam, és ez épp elég.