A nyakam még mindig fáj, a szobám kész romhalmaz, házim semmiből nincs, egyre fáradtabbnak érzem magam és egyre hülyébben viselkedem. Igen ,a versenyek megviselnek. Főleg, ha ilyen sűrűn vannak egymás után. Hétfő óta nem voltam még rendesen suliban, a piros táskámmal járkálok mindenhova, utazom, így vagy úgy. Bár én mindig úton vagyok.

Tényleg kéne már pihenni. Ami ezen a hétvégén kizárt, hogy megvalósul... de sebaj. Kevesebb, mint két és fél hét és Anglia. Végre. ott biztos nem fogok pihenni, és úgy jövök haza, mint a mosottszar, de az a mosottszar boldog lesz. Megint és még mindig.