Prioritás

Négy tanítási nap maradt hátra, amiből kettőn lesz témazáró, a többin meg szimplán felelünk, de én maximálisan elvesztettem az érdeklődésem minden tanulással kapcsolatos dologban. Nem érdekel, pedig a lelkem mélyén igen, nem érdekel, pedig jó jegyeket kéne szereznem és nem érdekel, pedig dehogynem, csak már belefáradtam az érdekbe. Magamnak akarok egyedül megfelelni és ebben is elbukom. Nincs semmi baj, csak képzelem.

Vasárnap alszom.

Reggel felkeltem a szokott időben, vagyis felébredtem, majd "a szundi úgyis szól öt perc múlva" gondolatbeli felkiáltással szépen vissza is süppedtem az álomba, meghatározhatatlan idő múlva felkeltem és kibattyogtam a konyhába, majd amikor visszafordultam az üvegemért, megláttam a mikró kijelzőjét és rémülten konstatáltam, hogy háromnegyed hét van, ami azt jelenti, hogy húsz percen keresztül fogalmam sincs mit csináltam. Oké, aludtam, na de kérem, ez nem normális, az ébresztőm hangos, és szundi volt ez idő alatt minimum háromszor, de nem. Aludtam. Haha, jó volt. És beértem suliba, szóval semmi baj, de ez a kiesett húsz perc nagyon frusztráló, úgyhogy ma alszom.

És bárányok gurulnak halkan

Reggel nagy nehezen kimásztam az ágyból, levettem a pulcsit, felöltöztem, gyorsan megreggeliztem, már amennyire egy reggeltő betépett álommanó gyors lehet, és éppen mostam volna a fogam, amikor rájöttem, hogy nincs első órám, aludhattam volna. Így elképesztő gyorsasággal visszafeküdtem aludni és jajjde jó volt. Mindig mondom, hogy imádok aludni, a legjobb érzés pedig az, amikor vissza lehet még egy kicsit feküdni az ágyba, akár tíz percre. És most, hogy abszolút spontán tényleg ez történt, rájöttem, hogy ezek nem csak üres szavak részemről, fantasztikus volt. Jó, utána még kómásabban csináltam mindent, az órák nagy részén is aludtam, de igazán olyan nagyon szeretek aludni, és kell is, szóval nem érzem rosszul magam. Ellenkezőleg, kedvem kellemes aranyozott fehérben pompázik, puha minden és angenehm.

Eleget néztelek, jöhetne már az álom,
úgy várom.

Ady Endre - Az ágyam hivogat

Lefekszem. Óh, ágyam,
Óh ágyam, tavaly még,
Tavaly még más voltál.
Más voltál: álom-hely,
Álom-hely, erő-kut,
Erő-kut, csók-csárda, vidámság,
Vidámság. Mi lettél?
Mi lettél? Koporsó,
Koporsó. Naponként,
Naponként jobban zársz,
Jobban zársz. Ledőlni,
Ledőlni rettegve,
Rettegve, fölkelni,
Fölkelni rettegve,
Rettegve kelek föl.

Fölkelni, szétnézni,
Szétnézni, érezni,
Érezni, eszmélni,
Eszmélni, meglátni,
Meglátni, megbujni,
Megbujni, kinézni,
Kinézni, kikelni,
Kikelni, akarni,
Akarni, busulni,
Busulni, elszánni,
Elszánni, letörni,
Letörni, szégyelni,
Szégyelni. Óh, ágyam,
Óh, ágyam, koporsóm,
Koporsóm, be hivsz már,
Be, hivsz már. Lefekszem.

Nothing's alright, nothing is fine

Nem tudom. Most kedvem lenne sok-sok klisés, ám releváns idézetet ideírni, de azért mégsem süllyedek le arra a szintre. Csak valahova jó írni. Beszélgetni kéne, de van olyan, amit egyszerűen nem lehet kibeszélni, mert a szenvedő alany én vagyok, nekem kell megoldanom az általam kreált problémákat. Jajj. Aludni kéne, már megint nem sikerült időben ágyba kerülni egyik nap sem, pedig a hétvége pont arra lenne való, hogy aludjak, nem? Ja, nem. Kár.

Na akkor Papa Roach még párszor és elmegyek durmolni.

Vicces dolgok az érzések

Tényleg.

Most nem bódottá van. De nem is szomorúság. Fásult vagyok egy kicsit, fáradt is, hiányzik néhány ember. Cikket írok nulla kedvvel, elegem van. Pedig ma egész jó napom volt, sőt tegnap is. No mindegy. Szeretnék aludni, ha alszom semmivel sem kell törődni. Szeretek aludni, megnyugtat. Most viszont írnom kell. Elvállaltam, megteszem. Ezt nem halaszthatom el, nem ruházhatom át másra. Nem szegném meg az ígéretemet.
Csak azt, amit magamnak tettem.
A saját szabályaimat áthághatom, igaz?

Mi befolyásolja az etióp népvándorlást?

Nem vicces dolog a folytonos szemrángás, tényleg nem. Sem az önsajnáltatás, így annak itt és most véget vetek. Tényleg. Vagyis. Inkább semleges leszek, az úgyis nagyon egy nekem.

Másfél héttel el vagyok maradva magamtól, nem mondanám, hogy igyekszem behozni, de azért haladok. Mindig csak előre, különböző tempóban. Próbálom formálni magam, lehúzni a felesleges rétegeket, mint személyiség, mind megjelenés, mind gondolkodás terén. Bármennyire is szeretem a hangzatos szavakat, nagyon nem illenek hozzám. Viszont nehéz őszintének lenni, valahogy sosem sikerül azt írni, amit igazán gondolok. Nincs meg a kellő bátorság hozzá, na meg ez nem az a felület, ahol mindent megosztok. 

Igazából nem sajnálom. Ja igen, ennyit a pozitivitásról.

Na de. Most hogy kaptam egy-két vidító videót, a kedvem is jobb lett. És tízkor elmegyek aludni, hogy reggel fáradt legyek, nincs mit tenni, minél többet alszom, annál fáradtam vagyok, de hát mit tehetnék, imádok ágyban lenni. Puha meleg, van takaró, plüss fehéregér, meg mindenféle jó dolog, lehet benne aludni, úgyhogy igazán kellemes hely. Nagyon. 

Meg ez az este is az (litván). Én megy vicces vagyok. 

A szél.

Teljesen érthető, de azért furcsa, hogy ha nem azt írom le, amit valójában gondolok, akkor nagyon nem tudom megfogalmazni, mert a gondolatot nem érzem a sajátomnak. Nem bírok hazudni, még ilyen formában sem, vagy csak nagyon nehezen.

Most, hogy csak szimplán vagyok fáradt, és nem úgy nézek ki, mint egy zombi... most van kedvem írni. Csak az a gond, hogy ez a 24 óra olyan, mintha nem is lett volna. Igen, ez a 24 óra inkább 33 óra volt. Oké, elfáradtunk, másodikok lettünk, festékes az összes akkor rajtam levő cucc, satöbbi satöbbi, de ez akkora élmény volt, hogy nem is találok szavakat. Ötven ember beleadott apait-anyait, együtt játszottunk, rohangáltunk és nem utolsó sorban szórakoztunk egy napon keresztül. Hihetetlen érzés.

Emlékek elveszve, kavarodva vannak csak meg, néha eszembe jut egy-kettő, gyorsan elhadarom annak, aki a közelembe van és pörgök. Részben, legalább is. Amúgy meg végigásítom a napot és érzem, hogy bárhol-bármikor el tudnék aludni.

De megérte. Újracsinálnám az egészet, jövőre is mindenképp megyek. Jajj, nagyon!!!

Hétfőn az iskola ajtajában már kezdtem elővenni a kulcsom...

Eltelt öt hét és otthon érzem magam. 

Persze egyre kevesebbet alszom, egyre többször csap fejbe a gondolat, hogy úristen mire vállalkoztam, minek vállalok el már megint mindent, de bírom, mert ez nagyon az eleje, ennél úgyis csak nehezebb lesz. És úgyis megoldom valahogy. Szóval nem panaszkodom. Reggelente fásult vagyok, délután bánatomban felzabálom nem csak a hűtőt, de a konyhában található élelmiszerek nagy részét is, tizenegyig oldom a fizikaházit telefonon keresztül és nem nagyon érek haza öt előtt. 

Viszont egyre inkább tudom a helyem az osztályban, egyre inkább kezdünk összetartani. Alakulnak a dolgok, meggyőződésem, hogy minden úgy, ahogyan kell. Persze ez a hajatmostam-nyugodtvagyok-estevanésmindenkész állapotom. Napközben ennél jóval idegesebben és kevésbé pozitívan fogalmaztam volna, de nyugtával dicsérjük a napot ugyebár... Távolról tényleg sokkal egyszerűbbnek tűnnek a dolgok. Példának okáért, már hétfőnként úgy érzem magam mint akit kimostak, legyen már péntek; és ez körül-belül a harmadik hét óta így megy... sajnos egyre több nap kelek fel úgy, hogy jajjne. Szerencsére nap végére tisztázom magammal, hogy unicum és békésen megyek aludni...

Mint például most. Vár rám a második szerelmem, az ágyam (az első George). Lassan az éjfélkor alvás kezd normális lenni. Most egy órával túlteljesítem magam, fantasztikus vagyok. 

És álmos.

Now my life is sweet like cinnamon

Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, elegem van.

Legalább a törit kijegyzeteltem. Nem tudom, mások hogyan csinálják, biztos jobban.

Annak örülök, hogy a meghalokatanulástól-állapot közelében sem járok, de azért mégis.

Nem, nem nehéz, csak fárasztó. Kicsit jól esik panaszkodni.

Pénteket akarok. Az is sűrű nap lesz, csak máshogy. Tele lesz csupa mókával. Jajjdejólesz!

Azon gondolkodott, hogy...

 mi lett volna belőle ha nem hátra indul el hanem, hanem előre...

Negyed óra és szeptember és ősz. Tizenegy óra és tizenöt perc múlva indul a Roxfort Expressz a King's Cross pályaudvarról a 9 és 3/4-ik vágányról.
Körülbelül egy napon belül (de mindenképpen holnap) érkezik a nyárértékelő. Bár alig csináltam valamit, értékelni lesz mit. Mindig van.
Jóéjt!

Nem mintha unatkoznék...

1.Do you want a boyfriend or girlfriend?  Nem, nem igazán.
2.When did your last hug take place?  Délután valamikor.
3.Are you a jealous person?  Néha.
4.Are you tired right now?  Igen.
5.Do you chew on your straws?  Yep.
6.Have you ever been called a tease?  Nem hiszem.
7.Have you ever been awake for 48 hours straight? Annyit nem.
8.Do you cry easily?  Igen.
9.What should you be doing right now?  Aludni kéne, mert anélkül meghalok.
10.Are you a heavy sleeper? Egyáltalán nem.
11.Do you think you can last in a relationship for 6 months?  Igen.
12.Are you mad at someone right now?  Nem.
13.Do you believe in love?  Igen.
14.What makes you laugh no matter what?  Carol?!
15.Who was the last person you talked to?  Apa
16.Do you get butterflies around the person you like? Néha.
17.Will you get married?  Nem tudom még.
18.When was the last time you smiled?  Dél körül.
19.Does anyone like you?  Igen.
20.Do you secretly like someone?  Én teljesen nyilvánosan szeretek.
21.Who was the first person you talked to today?  Mama.
22.Who do you feel most comfortable talking to about anything?  Panka.
23.What are you NOT looking forward to?  Munka.
24.What ARE you looking forward to?  Hétvége.
25.Has someone of the opposite sex ever told you they loved you, and meant it?  Igen.
26.Suppose you see your ex kissing another person what would you do?  Nagyon semmit.
27.Do you plan on moving out within the next year?  Nein.
28.Are you a forgiving person?  Szerintem igen.
29.How many TRUE friends do you have?  Négy.
30.Do you fall for people easily?  Eléggé.
31.Have you ever fallen for your ex’s best friend?  Nem.
32.What’s the last thing you put in your mouth?  Fogkefe.
33.Who was the last person you drove with?  Szüléim.
34.How late did you stay up last night and why?  Fél kettő, mert tumblröztem.
35.If you could move somewhere else, would you?  Talán.
36.Who was the last person you took a picture of?  PetraBlanka.
37.Can you live a day without TV?  Többet is.
38.When was the last time you were extremely disappointed?  Ma.
39.Three names you go by...  ?
40.Are you currently in a relationship?  Nem.
41.What is your all-time favorite romance movie?  nincs olyanom... hacsak nem az 500 nap nyár, de az meg nem szerelmes film, mint tudjuk..
42.Do you believe that everyone has a soul-mate?  Teljes mértékben.
43.What’s your current problem?  Előző bejegyzés.
44.Have you ever had your heart broken?  Volt rá példa.
45.Your thoughts of long distance relationships?  Talán.
46.How many kids do you want to have?  Kátto.
47.Have you ever found it hard to tell someone you like them? Nemigen.

Beszéljünk egy kicsit a csalódásokról

 I'll be there waiting for you

Igen, nem egyszerű téma. Sajnálatos módon nem tudom, hogy melyik a rosszabb. Csalódni, vagy csalódást okozni. Vagy fájdalmat. Egyik sem szívderítő, de a saját fájdalmamat mégiscsak jobban el tudom viselni, mint másét. Ez nem a Panka-féle ha neki fáj, nekem fáj kategória, ez az, amikor tudom, hogy megbántottam valakit és nincs mit tenni, kimondtam, leírtam, nem lehet visszavonni. 

Ezért nem szeretek ígéretet tenni, vagy elvállalni valamit. A végén úgyis csak csalódást okoznék. Mindig csak csalódását okozok. Legfőképp magamnak, de ha másnak az is ugyanúgy fáj. 

"Bolond voltam... Engem is bolonddá tettél. az egész életemet tetted bolonddá."

Take a good look around you!

Régebbi bejegyzéseimet olvasgatva jöttem rá, hogy miért voltam olyan nyűgös az elmúlt pár napban.

És a válasz: nem hallgattam Beatlest.  Pedig én nagyon szeretem a Beatlest, második kedvenc együttesem. Csal valahogy egy kicsit sok volt belőlük. Egy hónapon keresztül szinte csak őket hallgattam és bár rengeteg daluk van, meg rengeteg albumuk, a zenekar ugyanaz, és ha a stílus nem is, de az alapok mindenképp. Szóval akkor egy kicsit sok volt, most meg pont hogy kevés. Ma reggel meghallgattam a Martha my deart, egész autóúton fel voltam pörögve, toltam a hülyeséget, anya szavaival élve gyagya voltam. Mindezen viselkedés pedig a Beatlesnek köszönhető.

Most vettem észre, hogy nem angolul írtam, de már nem érdekel. Valamikor tegnap elvesztettem minden motivációmat... Ez már marad így, utána még pár napig angolul írok (ha írok... ha nem az azt jelenti, hogy angolozok, remélhetőleg), majd visszatérek az anyanyelvemhez. És akkor majd kifejtem a véleményem. Jelenleg csak a Beatles izgat.

Meg az alvás. Igen, főleg az alvás. *roló le*

Radnóti Miklós - Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

Little reasons to smile

I got 93 percentage in Reading Comprehension.
I was able to be awake during the night till dawn and later too.
I slept all day and will all night.
Tomorrow starts the drawing camp.
We ate watermelon and cooked corn today.
The weather this day. 27 °C, windy, sunny, fresh. my favourite.

 I could easily continue it for ages...
 But today's biggest reason to smile: I realised that my favourite Beatles album is the Magical Mystery Tour!

• 1: If you had one song to describe your life right now, what would it be? 
• Octopus's Garden, de csak mert sokszor hallgatom
• 2: If you had two children, a boy and a girl, what would you name them? 
• Félix (vagy Benjámin) és Zoé
• 3: If you could travel to another year in the past, what year would it be and why? 
• Több is van, és veszélyes bolygatni a múltat és nem tudom
• 4: If you could live in any home on television, what would it be? 
• He? Jó, akkor a Hullámban a tanár házát elfogadnám
• 5: What's the best halloween costume you've ever worn? 
• Nem volt olyanom
• 6: What's your least favorite word? 
• Csak kedvencem, van de majd gondolkozom...
• 7: If you had to be named after one of the 50 states of America, what state would you be named after? Georgia nem rossz, a Vermont meg olyan mintha bor lenne, pedig az vermut
• 8: What food do you wish you could eat and not gain a pound? 
• Huh hát... legyen junk food és az elég tág fogalom
• 9: Where do you go for advice? 
•  Mommy
• 10: Tell us your cheesiest knock knock joke 
• Nincs nékem olyanom
• 11: If you could punch any famous person in the face, who would it be? 
• Nincsenek ilyen céljaim senkivel se
• 12: Name 5 songs which you know all the lyrics to. 
• Embergép, Autó egy szerpentinen, I follow rivers, Tartós béke, Somebody I used to know
• 13: Are you superstitious? And if so, with what? 
• Tizenhármas kérdés, I see what you did there :D Amúgy nem...
• 14: If you could live in one movie, which one would it be? 
• Harry Potter, mármint nem a filmben, de a világában...
• 15: Are you a night owl or a morning person? 
• A kettő egyszerre, óje
• 16: What 3 physical features are you most proud of? 
• Kulcscsont, száj, vádli (utóbbi időben annyira nem, de azért na)
• 17: In how many languages can you say "hello?" 
• Négy?
• 18: Who is the last person you texted and tell us a story about them. 
• Ha minden igaz, akkor Dénes
• 19: What is your religion if you have one? 
• Nem mondanám magam annak, de katollikus... (tudom hogy egy l, csitt)
• 20: What is your current relationship status? 
• Will die with 72 cats. Amúgy nem, de ez vicces. Hivatalosan egyedülálló vagyok
• 21: What is a word/phrase that you say a lot?
• Mostanában a látod látod, meg a jujj a jajj és a jájj
• 22: If your life was a reality TV show, what would it be called? 
• My life as Vera (nem hangzik oylan jól, mint gondoltam)
• 23: What is your phone background? 
• Mindenféle tengerpart, beépített samsungos...
• 24: In the future, what do you hope gets invented? 
• Ha tudnám, már fel lenne találva
• 25: What is your spirit animal? 
• Fehérfejű rétisas, csakazértis
• 26: Would you rather listen to the same song for the rest of your life, or see the same movie for the rest of your life?Movie, mert az hosszabb és van kép is hozzá. Obvious
• 27: Do you usually pick truth or dare? 
• Truth.
• 28: What would you do with a million dollars? 
• Részét elköltenél csupa hasznos dologra, részét betenném a bankba, részét eladományoznám
• 29: What's the most weird thing you've eaten? 
• Nincs olyan, még. Sushit egyszer kipróbálnám
• 30: If you could be one celebrity for a day, who would you be and why? 
• Nem lennék celebrity

Jó volt a mai nap. 

Tanulgatással, olvasással, mozizással, sétálással, fagyizással, barátokkal, itthoni filmezéssel. Most zenehallgatással főleg. Ma nem tervezek hajnalig itt maradni, de a könyvet csak azért is elolvasom lefekvés előtt! Mert érdekel. Tetszik, nagyon is, de félek a végétől, félek attól, hogy sírni fogok, kellett nekem előre elolvasni az utolsó oldalt.

Tudom tudom, minek ennyi semmitmondó bejegyzést írni... Csak. Mert jól esik. 

Csak azért ez, mert épp az előbb fejeztem be. 

Amit nagyon (de tényleg nagyon) imádok a nyárban az az idő. a szabadidő, ami nem a féktelen bulizást jelenti(kac-kac), nem is a strandra járást, hanem a korlátlan olvasást és filmnézést. Nem is olyan rég rájöttem, hogy nagyon kevés filmet nézek, vagy ha nem is olyan keveset, de leginkább jellegtelen fos szarokat (pardon). Ezért elkezdtem művelődni, Fight club, Tégla, A hullám, Mátrix (első csak) kivégezve, jön a Ponyvaregény, Kutyaszorítóban, Batman-filmek és minden, ami megtetszik, vagy ajánlják. Tudom, tudom. Tartalmas időtöltés. De nekem erre van szükségem, legalább is úgy gondolom, hogy van. És élvezem!

Ballag már a vén diák, tovább, tovább...

Nos, ezen is túl vagyunk. Elballagtunk. De még hogy!

Szép volt, valami hihetetlenül szép. 

A reggel húzósan indult, nyugis és gyors fürdés után rájöttem, hogy nincs meg a szoknyám, amiben lenni akartam, mikor felvettem tesómét előszedtem az inget, aminek sikeresen elszakítottam az ujját, így gyorsan újat kellett keresni, de közben Panka már ki volt akadva, hogy mi van, ha kinyújtom az ő szoknyáját és nem tud miben szóbelizni. Végül lett megfelelő blúzom, és a szoknya is előkerült. Rövid hajcsinálás után mentem a suliba, elvileg próbálni a búcsúszöveget, vagy legalább a hangomat a mikrofonba, de igazából a semmi miatt mentem oda. Egy óra múlva sorba rendeződtünk a termünk előtt és vártuk a másik osztályt.

Akkor még nem sírtunk. Rövid variálás után osztályfőnök és Fanni helyett csak osztályfőnök mellett ballagtam, Fanni meg Barni mellett, ami abszolút pozitív, imádjuk. Lementünk a lépcsőkön, ki az ajtón és vártunk. Panka (kamerával a kezében) próbált énekeltetni minket kevés sikerrel. Elindultunk. Szépen lassan. Még itt sem sírtunk. Sem a Himnusz közben, sem a beszéd közben, de még a nyugdíjba vonuló tanárok búcsúztatója közben sem, pedig ott már szerettem volna. Beszéd előtt még örömködtem egy sort a diplomám miatt, megkaptam, kitűnő lettem, szerintem nem megérdemelten, de nem baj. tényleg örültem. Mosolyogtunk, néha összenevettem egyesekkel, ha valami olyat hallottunk, lufieregetés előtt a borzasztó Bon-bon zenét nem is énekeltük, mégis akkor kezdtem el sírni először. Vagyis amikor megláttam, hogy Petra sír. Olyan aranyos volt, nekem is kedvem támadt hozzá, jöttek is a könnyek. akkor még viszonylag örömkönnyek. Szép ez az "elengedjük a léggömböket, tovaszállnak, ahogy mi is" metafora. 

Ezután hivatalosan is lezárták a 2011/2012-es tanévet, de hátravolt még a bizonyítványosztás. Mielőtt megjött volna az osztályfőnökünk, negyed órán keresztül körbejártunk, akit értünk öleltünk és sírtunk. Legalábbis a lányok. És igen, kicsit nevetséges, nagyon szentimentális, de megható volt. Nekünk akkor, ott arra volt szükségünk. Fiúkat is ölelgettük mindenféle aranyos dolgot mondtunk egymásnak, egyszer ballagunk nyolcadikból. Megjött az osztályfőnk, gyorsan odaadtam az ajándékát és már akkor láttam, hogy fátyolos volt a szeme. na de ami az után volt! Igen, én eddig is tudtam, hogy szeret minket, csak nem mutatta ki. Eddig. Most elcsuklott a hangja, ugyanúgy küszködött a könnyeivel mint mi, elmondta, hogy eddig mindig csak szidott minket, pedig büszke ránk, és egyenként mindenki bizonyítványa előtt mondott valami jót az illetőről. Párszor megindultak a könnyeim, majd amikor a végéhez értünk már mindegy volt. Az utolsó ember után az egész osztály állva tapsolt neki. Magunknak. De főleg neki. Ott már tényleg sírtunk. 

Elmenés előtt azért még odamentem hozzá, megöleltem, így éreztem helyesnek. Jó volt. Szeretjük. Utána adtunk virágot a portásnéninek (világ legjobbja, nélküle összedőlne az iskola, ő mindenki anyja), igazgatónőnek, és bár már nem sikerült személyesen, de odaadtuk a versenyre felkészítő tanárunknak három tábla narancsos étcsokit. Ezután még néhány tanártól elbúcsúztam, készítettünk néhány képet. Jöttünk haza, majd mielőtt leindultunk fagyizni megint majdnem elsírtam magam. Ez az érzékenység egész nap végigkísért; amikor rámírt Tomi akkor is majdnem, amikor délután mentem Petráékhoz és elhaladtam az iskola előtt akkor is, amikor ültem a sörpadnál és meredtem magam elé az iszonyúan sós burgonyaszirom evése után is.

Ez így talán kusza és még mindig iszonytatosan szentimentális, de akkor még nem írtam az osztálybuli utáni érzésről, a szeretetről, amit az osztályom iránt érzek, a közelgő egri táborról, az összemosolygásokról, arról hogy Sacinak sírva-nevetve ígérgettük, hogy elbiciklizünk hozzá Újfalura, arról, hogy egy kézszorításban minden benne volt... Vagy arról, hogy a fáradság ellenére is nyakunkba vettük a várost, sétáltunk össze-vissza, legfőképp vissza, ettünk itt is, ott is, beszéltünk mindenről és mindenkiről. Vagy arról, hogy évzáró után első dolgom volt a már volt osztálytársaimmal találkozni. 

És még sok mindenről nem. Nem is baj. Jajj. Nagyon szeretem őket, nem mondom hogy feledhetetlen nyolc év volt, ezt a kijelentést nem merem megkockáztatni az én memóriámmal. De mégis. Nyolc év az több, mint a fél életem. Felsőben abszolút közel kerültünk egymáshoz, lányokkal-fiúkkal egyaránt. túl csöpögős, igen. Imádom őket, jajj nagyon. Holnap aludni fogok és sírni. Vegyes sírás lesz, vegyes érzelmekkel.