Néha csak itthon akarok maradni és sütit sütni, aludni, olvasni, filmet nézni, pakolászni egyedül, nyugalomban.

Nothing's alright, nothing is fine

Nem tudom. Most kedvem lenne sok-sok klisés, ám releváns idézetet ideírni, de azért mégsem süllyedek le arra a szintre. Csak valahova jó írni. Beszélgetni kéne, de van olyan, amit egyszerűen nem lehet kibeszélni, mert a szenvedő alany én vagyok, nekem kell megoldanom az általam kreált problémákat. Jajj. Aludni kéne, már megint nem sikerült időben ágyba kerülni egyik nap sem, pedig a hétvége pont arra lenne való, hogy aludjak, nem? Ja, nem. Kár.

Na akkor Papa Roach még párszor és elmegyek durmolni.

Meg fogom dönteni a negatív rekordot a blogon. Mármint a bejegyzések számát illetően egy hónapon belül. No nem baj. Amúgy ez is olyan furcsa, hogy negatívból mindig kevesebb van mint pozitívból. -273°C-nál még nem mértek alacsonyabb hőmérsékletet, a Nap kornájának hőmérséklete pedig közel 5 millió szintén Celsiusban.

Most valahogy úgy vagyok, hogy sok minden és mindenki hiányzik hosszabb-rövidebb ideje, de alapállapotomban továbbra is olyan vagyok mint máskor. Csak aludni szeretnék.

Beszéljünk egy kicsit a csalódásokról

 I'll be there waiting for you

Igen, nem egyszerű téma. Sajnálatos módon nem tudom, hogy melyik a rosszabb. Csalódni, vagy csalódást okozni. Vagy fájdalmat. Egyik sem szívderítő, de a saját fájdalmamat mégiscsak jobban el tudom viselni, mint másét. Ez nem a Panka-féle ha neki fáj, nekem fáj kategória, ez az, amikor tudom, hogy megbántottam valakit és nincs mit tenni, kimondtam, leírtam, nem lehet visszavonni. 

Ezért nem szeretek ígéretet tenni, vagy elvállalni valamit. A végén úgyis csak csalódást okoznék. Mindig csak csalódását okozok. Legfőképp magamnak, de ha másnak az is ugyanúgy fáj. 

"Bolond voltam... Engem is bolonddá tettél. az egész életemet tetted bolonddá."

Nem tudom, lehet hogy csak én gondolkodtam rajta (biztosan nem), de lehet, hogy az emberek akikkel az életünk során találkozunk, mind potenciális társak a számunkra, akár életünk szerelmeink is lehetnek, ha nagyon költői akarok lenni...

Szóval lehet, hogy az életünkben bárki az ellenkező nemből megfelelő lenne, de rosszkor találkozunk vele, nem az életünk megfelelő szakaszában. Egyszerrűbben úgy lehetne kifejezni, hogy:

Right person - wrong timing.

Saturday night f**kyeah...

Szerintem ma csak nekünk volt suli, de ez nem jelenti azt, hogy tönkre ment a szombatom. Ugyan. Reggel nem ébresztett a telefonom (mostanában sosem teszi), de szerencsére anya igen, így időben odaértem. Matekversenyre, tejóég! Legalább nem kellett matekozni normálisan. Utána angolon a festőkről beszéltünk a Picassos reading után és rájöttem, hogy az osztályom értelmesebb tagjai és igen csekély műveltségűek. De most komolyan. Nem kell szeretni a festészetet, de legalább egy-két festő nevét ismerni. Persze ez nem mindenki... a lényeg, hogy inkább csak beszélgettünk és utána már csak rajz meg technika volt. Khm, az elég érdekesre sikeredett, de végül sikeresen hazajutottam fél délben, anyával ebédet főztünk, egész jót, majd meghallgattuk a horoszkópomat, ilyen tudományosan... Meg volt itt Dénes és el is ment; maradhatott volna még. De azért jól szórakoztunk, megnéztük Szirmai Gergely Top 5 gonosztevőjét is. Azóta meg ****** el a rezet, de jól érzem magam. 

Zenét hallgattam és volt kissTibi az m2-n és áááh, a kis manóhajával meg arcával és lényével Tébolydázott csíkosan. Ott ragadtam. Most meg csapunk egy csajos estét (hihetetlen szombat estéim szoktak lenni, egyszerűen elképesztően élménydúsak) és filmet nézünk. 

Ami engem illet én még csokit is fogok enni.

Sombody I used to know...

Rájöttem, hogy nem tartozom sehova. Mármint sehogy... úgy általában nem igazán. Persze, vannak barátaim, sok mindent szeretek, és igen bárkivel elbeszélgetek órákig a Harry Potterről, a Twilightról, a Beatlesről,  Quimbyről és a sütisütésről is, de érdeklődési körre nem lehet alapozni a hovatartozást. Öltözködésileg sem tartozom sehova, kicsit egyedibb, mint a tucat, de nem feltűnő. Se nem divatos túlzottan, se nem egyedi túlzottan, csak egyszerű. Se nem hipsteres.. pedig.

Igazából nem bánom. Csak azt, hogy nem illek sehova, mert nem vagyok rajongó. Szeretem a Gyilkos elméket, de nem láttam sok részt, nem nézek sorozatokat. Szeretem a Quimbyt, de nem ismerem az összes dalukat, se a tagok életét, én csak felhasználói szinten vagyok "fan". Ugyanez a helyzet a Beatlessel is. A HP más tészta, de a színészek életét nem ismerem, csak a könyvek háttértörténetének néztem utána. Az egyetlen ember, aki érdekel az Jackson Rathbone, de twitteres követésen kívül nem igen kutatok utána sem. egyszerűen nem tudok rajongani, vagy elkötelweződni.

Szeretnék kicsit szabaddabb, virágosabb, hippisebb lenni, de ezt nem lehet akarni, ezt érezni kell, tudom. Nem vagyok rossz tanuló, sőt, de igazából nem szeretek tanulni. Csak tudni, viszont azt nagyon.

Osztályban olyan nem is tudom. Többséggel jóban vagyok, vannak, akikkel nagyon jóban és tudom hogy néha nagyon idegesítő és okoskodó és tudálékos és sértő tudok lenni, amit nem könnyű elviselni. Helyzetem: majdnem mindenhol ott van, de sosem a közepén.

Elég stabil. 

De nem panaszkodom. Csak egy kicsit. Abszolút ambivalens érzés. Kicsit elhagyatott vagyok néha, máskor meg élvezem, hogy csak úgy vagyok és nem kell megfelelni az elvárásoknak. Bár az elvárások nagyrszt tőlem származnak. Meg a problémák is.

Egyébként most nagyon jól érzem magam. Csak ne fájna a fejem már egy hete...

még mindig :)

1 : Milyen színű a tolltartóm? zöldes
2 : Van-e testvérem? já
4 : Mi a kedvenc játékom? bármi, amit közösségben lehet játszani
5 : Babonás vagyok? kizárt dolog (éljen péntek 13!)
6 : Boldog vagyok? aham
7 : Csalódtam már valakiben? igen (?)
8 : Volt már lelkiismeret furdalásom? volt.
9 : Kedvenc zeneszámom? jelenleg Lonely lullaby Owl Citytől
10 : Kedvenc színem? piros
11 : Milyen zenét hallgattam utoljára? Palya Bea Észosztó nagy szájhős
12 : Facebook vagy Myvip? facebook.
13 : Elégedett vagyok magammal? mikor hogy.
14 : Van kutyám? nincs
15 : Tél vagy nyár? nyár
16 : Tavasz vagy ősz? tavasz
17 : Van olyan ember akit utálok? nincs.
18 : Milyen színű a szemem? baarna
19 : Mi a hobbim? olvasás
20 : Mi a kedvenc mesém? Hamupipőke, Micimackó, magyar rajzfilmek
21 : Dohányzom? nem
22 : Milyen színű a hajam? sötétbarna
23: Mikor van a névnapom? január 13.
24 : Mikor van a születésnapom? pont akkor
25 : Melyik a kedvenc csokim? bármilyen étcsoki (65%-os kakaótartalom felett)
26 : Van házi állatom? még nincs
27 : Kedvenc film? Rockhajó, Brian élete, Csokoládé
28 : Féltékeny típus vagyok? néha
29 : Haragtartó vagyok? nemigen
30 : Legjobb barátnőm neve: Fanni, Petra, Szandi
31 : Hiányzik most valaki? mondjuk
32 : Milyen színű telefonom van? bordónak mondanám
33 : Kedvenc parfümöm neve? van nekem olyan?
34 : Példaképem? nincs
35 : Melyik színtől ráz ki a hideg? sápadt színek
36 : Kiért vagy kikért ölnék? úgy lényekében bárkiért akit szeretek.
37 : Számítógépem van vagy laptopom? saját nincs, amúgy meg számítógép
38 : Szeretem az ékszereket? csak a fülbevalókat
39 : Kedvenc ételem? több van, mondjuk csirkemell curryvel
40 :Tettem már olyat mérgembe amit megbántam? já
41 : Hogy hívják a kutyámat? -
42 : Milyen fajta kutyám van? -
43 : Hogy szoktak becézni? h, hát... mindenkinek van egy bejáratott
44 : Nagyon jó barátnő akit a Facebookon ismertem meg? nem ott.
45 : Mitől félek? szeretethiány
46 : Telefonról is facebookozok? nám
47 : Kedvenc lány nevem? még mindig Zoé
48:Kedvenc fiú nevem? Benjamin

elmegyek a világ közepébe

nem jövök onnan soha vissza

Ha már töri esszét és ha már angol prezentációt írtam idáig, miért ne írhatnék most bejegyzést alvás helyett. Nekem már úgyis mindegy. A baj csak azzal van, hogy most pörgök, mikor már rég aludnom kéne. Nem értem ezt. Bár pénteken is teljesen fel voltam dobva hajnali hatkor, amikor már kint voltam az utcán. A túl korán és túl későn annyira elvont, hogy nem érezzük annak, ami.

Inkább alszom, talán sikerülni fog. biztosan, csak most még nem érzem. 
Na álommanók, jó éjszakát.

Hát ennek a szünetnek is vége van. Elég hamar. Vagy csak azért tűnik kevésnek, mert nem használtam ki? Már megszoktam. Azért jó volt. Én az örök elégedetlen, aki mégis meglátja a dolgok jó oldalát. Jó volt, de lehetett volna jobb is ugyebár. Mint annyi minden más.

Csak én vettem észre, hogy a legtöbb alliterációt M betűvel lehet megcsinálni? Utána fogok nézni...  

ha ennyi hülyeséget hozok össze, igazán eltehetem magam holnapra, holnap suli. yay

á-á-álmokba ragad a nagy élet

hajnal van drágaságaim. 

vagyis inkább éjszaka. 

hogy társalgástanárom szavaival éljek én egy night owl vagyok. halleluja.

hogy mit akartam eme remekműnek is nevezhető irománnyal kifejezni? semmit.

csak azt, hogy még mindig fent vagyok.

sálláláláá. nagyon is.

most mondanám, de nem bírom

Az milyen már, hogy vannak emberek, akiknek kisujjból megy a barátkozás és vannak, akiknek igen nehezen? tudom, persze ez így természetes, de akkor is. Milyen rossz lehet annak, aki nehezen barátkozik, nem? Hát szerintem nem annyira. Persze, nehéz neki, de mikor már sikerült "barátot szereznie" akkor az tényleg jó barátság. És valószínűleg hosszútávú. Aki meg sitty-sutty összebarátkozik annak vajon milyen mély barátságai vannak? Én elhiszem, hogy lehet így is komoly barátot szerezni, de nem annyira. Tudom, hogy lehet, mert én is ilyen voltam/vagyok, bár már egyre kevésbé. Ebben az évben sok változáson mentem keresztül, régebben kicsit (sokkal) extrovertáltabb voltam, most meg egyre inkább antiszoc.

A kevésbé 'meghódítható' ember érdekesebb és értékesebb. Bár az utóbbi inkább kérdés. Valahogy elmosódnak nálam ezek a szerepek. egyszerre vagyok közvetlen, nyitott és antiszoc, magába zárkózó. Mikor, hogy, bár nem a helyzet hozza, hanem inkább a hangulat. Twitteren lehet barátságot kötni az állandó poénkodással? Nem tudom, de remélem lehet. Az én példám az is, hogy hotdogon lehet. De még milyet. Szandit a hotdognak köszönhetem. Másfél év ismertség után találkoztunk először, majd azt követően még egy év volt az igazi. És nagyon szeretem, pedig ő is 'csak' egy netes barátságnak indult. Hát ennyit arról, hogy neten nem lehet. 

De jajj, szokásomhoz híven eltértem a témától. Kijelentem, hogy jó emberismerő vagyok, de elfelejtem hozzátenni, hogy csak utólag. Utólag meg mindenki okos. Kijelentem, hogy extrovertált vagyok, közbe meg... nem vagyok benne olyan biztos. Igazából lényegtelen. Tudok barátkozni, szeretek is (kivéve amikor nem) és kész. Egyre inkább kavarodnak bennem a tulajdonságok, és bizonytalanodom el. Pedig én oylan magabiztos vagyok,vagy nem? DE! Még. Az se baj, ha nem leszek annyira az. Egy kicsit túl magabiztos is vagyok néha. Vagy voltam. Meg leszek majd...

Dénes mondta, hogy mindig tudja, mikor pakolok el, mert megírom a blogomba. Hát most is tudni fogja, bár már Pankánál olvashatta. De azért én is leírom. Mivel már egy hete baszogatnak kedves szüleink, ezért ma nekikezdtünk és egész hamar be is fejeztük a nagytakarítást. Ami igazából porszívózásból, hajsöprésből és felmosásból áll. Meg mivel most ketten voltunk veszekedtünk egy sort, de azon is hamar túljutottunk. És már készen is van minden, rendet raktunk úgy, ahogy... és mint mindig, most is jó érzés. Bár ezt már számtalanszor leírtam. És még mindig.

Amúgy csak én vettem észre, hogy egyre kevesebbet és kevesebbszer írok? Úgy látszik, nem tesz jót a szünet... Viszont nyáron meg napi öt bejegyzés volt. Nem értem magam. Azért az írást nem hagyom abba. Soha. Mindig a fejemben van valami ötlet, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Most például nem akartam semmit még is lett belőle valami. Imádom magam! És még szerény is vagyok...

ambivalens

Voltam egészen két órával ezelőttig, most már csak inkább mámoros. Mámoros, mert végre lenyugodtam, izgatottan várom a holnapot, mégis kicsit oylan mintha minden pillanatban sírnom kéne. Akkor tehát még msot is ambivalens. De már nem annyira. Most már inkább a boldogságtól, meg a szeretettől sírnék és nem a csalódástól, a dühtől, vagy a fájdalomtól.

Valahogy úgy vagyok én a sírással, mint egy alkalmi ivó az ivással. Sokáig nem is gondolok rá, aztán egyszer csak minden pillanatban kitörhet. Még nem tört ki, de majd lesz valami nagyobb "csapás" és akkor kijön belőlem. Majd pár hónapig (hétig) semmi. A sírásba nem számítom bele a filmen való elérzékenyülést, mert akkor én naponta sírnék. Most például elérzékenyültem egy levél írása közben, az Eleanor Rigby hallgatása közben, de nem is levél, vagy a zene miatt, hanem amiatt amit jelentenek. 

*nyáladzás off*

Tényleg boldog vagyok most. Eltöltöttem egy élménydús napot Budapesten,voltam a Mezőgazdasági Múzeumban, láttam Vjdahunyad várát, a Hősök terét, egy órát sétáltunk a Váci utcán, 50 percen keresztül bemutattá ka Parlamentet, tegnap vígan elüldögéltem pénzszedőként és holnap megyünk Bikalra. Szóval igazán semmi okom panaszra. Jó lesz ez a hét. Csak legyek pozitív. Meg az idő is, kéremszépen. Már nem is haragszom.

Hagyjatok lógva!

Az a baj az emberekkel, hogy nem tudnak nemet mondani. Ja, hogy ez csak az én bajom. Hát ja. Elvileg erős vagyok, de nem szeretek megbántani embereket, vagyis inkább nem szeretek cserbenhagyni embereket. Olyan jó lenne, ha ők viszont hagynának engem. Meggondolatlanul mondok igen dolgokra, amikről ráadásul még ki is derül hogy feleslegesek, vagy épp ártanak. Vagy csap szimplán időt vesznek el. 

Meg kell tanulni nemet mondani! Különben -hogy elegánsan fejezzem ki magam- rábaszol.

Hát ilyen ez a hétfő!

 

Ma egész jó napom volt, sikerült mindenhova eljutni, bár a buszt így is lekéstem, de ezt igazán meg lehetne szokni tőlem. Bár, már meg is szokták szerintem. Úristen, megkaptuk a részletes programot Angliáról. Hát ha nem mehetek el, akkor eléggé csalódott leszek és ez igen enyhe kifejezés. Mostanában falom a könyveket (mikor nem?). Hopp, gyorsan elolvastam az Abigélt újra, nincs mit tenni, annyira szép történet. Majd gyorsan a Köpönyeget. Bár azért annyira nem gyorsan. Bármennyire is 'csak'  41 oldal ,azért a sorok között van a történet. A végén kicsit kiakadtam, de a szánalom és a segíteni akarás végig bennem volt. A legrosszabb érzés a tudat, hogy tényleg vannak ilyen szerencsétlen emberek. Egyébként nagyon tetszene, ha az utolsó három oldalon nem az lett volna, ami. Mivel tényleg igyekszem egyre több klasszikust olvasni, belekezdtem a godot-ra várvába is, arról még csak annyit tudok mondani, hogy megható. 

Viszont amit tényleg a leggyorsabban olvastam el, az a gyógyír északi szélre volt. Egy nap alatt sikeresen befejeztem, bár koránt sincs befejezve semmi és a vége szinte kiált: FOLYTATÁST! Pedig össz-vissz három (4) szereplős az egész regény. Bár a regények értékét nem a szereplők mennyiségében mérjük.  Az első szó, ami eszembe jut, az a fájdalom. Mert a könyv elejétől a végéig tele van fájdalommal, megspékelve szerelemmel, keserűséggel és cinizmussal. 

Szóval így állok most. Hétfő van és könyvekről beszélek. Tegnap Breaking Dawn-t olvastam elalvás előtt. Valszeg ma is at fogok. Csak előbb még házit kéne írni... 

Egyébként ha lesz tengerimalacom (malacunk), akkor Sir Alfred Benjamin Edward Hale-nek fogják hívni. Röviden Alfie-nak. Csak megjegyeztem.

Come back baby, come back to the bitter end

http://www.youtube.com/watch?v=QKYUBWWrGpU&NR=1

Ma vasárnap van, holnap meg hétfő lesz. Tudom, tudom, micsoda felfedezéseket teszek.... de hát ez tény. És az is, hogy ez a két nap olyan nemjó. Mármint a vasárnap az azt jelenti, hogy másnap hétfő, vége van a hétvégének, a hétfő meg azt, hogy hétfő van és egy újabb hét kezdődött el. A hétfőkkel hol jóban vagyok, hol nem, de a vasárnapokat általánosságba véve szeretem. Kivéve a vasárnapok végét. Bár ma még az is jó, tudva hogy elkészültem a dolgaimmal. Most egy cél érdekében szorgoskodom, és az a cél nem már, mint Anglia. És Angliáért képes vagyok a Quimbyről is lemondani. A szívemben úgyis mindig ott vannak, és koncerten is voltam, meg még leszek is. Egy kicsit elkanyarodtam. Szóval Anglia érdekében vagyok kevésbé önző és egoista, mert csak úgy engednek el ,ha megérdemlem. Hát tessék, most már egész jó úton haladok.

Ma példának okádék felmostam (úgy néz ki a felmosás lesz az én reszortom, amit nem bánok, mert látható eredménye van és még az illata is finom) és bepakoltam Gedeon drágát, akinek honlap lesz a  név- és majdnem születésnapja. Meg tanultam is valamit. Megint eltelt egy nyugis vasárnap. És holnap még továbbra is hétfő lesz.

oh, man you can do what you want

 http://www.youtube.com/watch?v=lMyVFTwelwo

úgy döntöttem nem akarok megfelelni. olyan vagyok, amilyen, bár igyekszem jobb lenni és alakulni, de kényszeresen megfelelni már semmiképp. örülök az elhatározásomnak, valamiféle könnyebbséget ad. olyan sok mindenkire szerettem volna legalább részben hasonlítani, általában külsőleg, meg habitusban, de már nem. ez az elhatározás még friss, de remélem tartós. most csak jó érzés. egy csipetnyi büszkeség, egy csipetnyi boldogság és a várakozás. jövőbe tekintés.

ami nem lehet a tiéd, mindig az kelll

miért akarok én tumblrt csinálni? annyira nem értem magam. meg a rendszert sem. mármint, miért kéne nekem tumblr? itt van nekem két blog, s nagyon szeretem, rettentő módon örülök a váltásnak, bár a másik blog az olyan hogy semmilyen. bár amennyire családias itt a hangulat, a tumblr annyira személytelen, meg kusza és néha nem is az a tiéd, mai igen, vagy mi? nem értem. pedig szeretném megérteni. tiszta hipster. meg oda elég a kép. bár lehet fotós blogot csinálni de azért az elég nagy hazugság. mert mégsem én csinálom a képeket. szóval most megint nem értem magam, vagy inkább még mindig. 

 suhanc, ez a kép hasonlít a te fejlécedhez... gondoltam szólok, bár biztos észreveszed :)

 

regényötlet.