Sombody I used to know...

Rájöttem, hogy nem tartozom sehova. Mármint sehogy... úgy általában nem igazán. Persze, vannak barátaim, sok mindent szeretek, és igen bárkivel elbeszélgetek órákig a Harry Potterről, a Twilightról, a Beatlesről,  Quimbyről és a sütisütésről is, de érdeklődési körre nem lehet alapozni a hovatartozást. Öltözködésileg sem tartozom sehova, kicsit egyedibb, mint a tucat, de nem feltűnő. Se nem divatos túlzottan, se nem egyedi túlzottan, csak egyszerű. Se nem hipsteres.. pedig.

Igazából nem bánom. Csak azt, hogy nem illek sehova, mert nem vagyok rajongó. Szeretem a Gyilkos elméket, de nem láttam sok részt, nem nézek sorozatokat. Szeretem a Quimbyt, de nem ismerem az összes dalukat, se a tagok életét, én csak felhasználói szinten vagyok "fan". Ugyanez a helyzet a Beatlessel is. A HP más tészta, de a színészek életét nem ismerem, csak a könyvek háttértörténetének néztem utána. Az egyetlen ember, aki érdekel az Jackson Rathbone, de twitteres követésen kívül nem igen kutatok utána sem. egyszerűen nem tudok rajongani, vagy elkötelweződni.

Szeretnék kicsit szabaddabb, virágosabb, hippisebb lenni, de ezt nem lehet akarni, ezt érezni kell, tudom. Nem vagyok rossz tanuló, sőt, de igazából nem szeretek tanulni. Csak tudni, viszont azt nagyon.

Osztályban olyan nem is tudom. Többséggel jóban vagyok, vannak, akikkel nagyon jóban és tudom hogy néha nagyon idegesítő és okoskodó és tudálékos és sértő tudok lenni, amit nem könnyű elviselni. Helyzetem: majdnem mindenhol ott van, de sosem a közepén.

Elég stabil. 

De nem panaszkodom. Csak egy kicsit. Abszolút ambivalens érzés. Kicsit elhagyatott vagyok néha, máskor meg élvezem, hogy csak úgy vagyok és nem kell megfelelni az elvárásoknak. Bár az elvárások nagyrszt tőlem származnak. Meg a problémák is.

Egyébként most nagyon jól érzem magam. Csak ne fájna a fejem már egy hete...