Valaki nagyon ismer engem, hát tessék, itt az élménybeszámoló.
Elöljáróban annyit, hogy nem szeretem, amikor 9gagen odaírják mindenhova, hogy 'still not as gay as twilight'. A Twilight nem buzi, max Jacob... de ez most tök szubjektív lesz. Szeretem a történetet, mert amikor nem tudom hány éve láttuk a filmet, még nem tudtuk, hogy ennyire ki fogja nőni magát. Persze rögtön elolvastuk a könyvet, rekordgyorsasággal. És vártuk a többit és a filmeket is. Imádtam olvasni és imádtam nézni is az első részt. Angolul, feliratosan, mert magyar szinkronnal óborzalom. 10 megtekintés után szinte végigidéztem az egészet. És én már az első részben beleszerelmesedtem Jasperbe és Alicbe meg a megformálóikba, ami azóta is tart. A második film egy hatalmas nagy csalósás volt, a könyvek végig kitartottak. És amikor jött az utolsó könyv, akkor éreztem igazán, hogy igen, szeretem én az egészet, úgy, ahogy van. Tegyük hozzá, hogy itt még nagy HP-utáló voltam, ami a tudatlanságomból fakadt, mivel nem olvastam a könyveket. Ez idén tavasszal megváltozott és igen, lehet egyszerre két teljesen ellentétes dolgot szeretni. De most Twilight. És Breaking dawn.
Az Eclipse és a negyedik könyv után már tényleg tűkön ültem, de a második film csalódása után már nem néztem meg minden klipet, ami kijött. Elég volt nekem két trailer és így is egy héttel a premier után ötfős lánycsapattal ültem be a Tisza moziba. Meg egy hatalmas nagy adag várakozással, mivel Panka már elmondta, hogy ez az eddigi legjobb film. Az a baj velünk, hogy ha mi együtt csinálunk bármit is, annak röhögés lesz a vége. Most is az volt. Bár Fannival elég erőteljesen megőrültünk minden egyes alkalomnál, maikor valami könyvre utaló vagy teljes egészében idézett rész volt. És persze én Jacksonnál sikongattam, ő meg Kellannál. És pont ezért szeretem a Twilightot még mindig. Mert igen, a főszereplők története unalmas, Edward papucs, Jacob egy önsajnáltató buzi, Bella meg csak szimplán szerencsétlen és érzéketlen. De mégis. Jó ez így. És csak a mellékszereplők miatt viselem el az ő szerencsétlenségüket.
Mert a mellékszereplők annyira el lettek találva és annyival többet érnek náluk, hogy megéri. Nagyon megéri. Jasper és Alice szerelme, Carlise és Esme emberisége, Rosalie hibái, Emett hülyeségei, Charlie szeretete, Reneé esetlensége, a sulitársak apró-cseprő gondjai kárpótol minket (engem). Bár nincs okom panaszkodni, mert a Volturi és az északi rokonok igencsak feldobják az eseményeket...
Szóval a film. Tetszett, hogy több mosolygás volt ebben az egy (fél) filmben, mint az összes többiben együtt véve. Tetszett, hogy színesebb volt, tetszett, hogy Edward végre ordibált, tetszett, hogy megint beletették Stepheniet. Tetszettek a zenék, bár azok mindig jók.Tetszett, hogy többször láthattuk a Cullen-család tagjait. Tetszett, hogy együtt poénkodtuk végig a filmet. És tetszett az, hogy újra beleszerettem Jasperbe. Bella majdnem-halálánál nem sírtam. Amikor Jacob elkezdett bőgni, akkor majdnem nevettem. De amikor Edward harcolni hívta Alicet és Jaspert, akkor megtörtem és elkezdtek potyogni a könnyeim. Mert ez nem volt benne a könyvben és mert tudom, hogy nem lesz bajuk, de akkor is. Szeretem őket, na.
Ami nem tetszett: kihagyták belőle a szőke nős poénokat, kihagyták az álmok nagyon nagy részét, kihagyták a tojásevést. Nem szeretem, ha változtatnak egy könyvön, ebben nagyon szögletes vagyok, nekem igazából semmilyen könyvadaptáció sem tetszik. Ja és nem tetszett, hogy mindenki meghízott. Kivéve Bellát... de amúgy a többségnek jól áll. Egész emberi külsejük lett tőle. Kivéve Carlise, mert ő úgy néz ki ,mint egy óvódás. De ebben lényegesen több volt az ami tetszett, mint ami nem. Igazából én szeretem a farkasokat, csak Jacobot nem, nem tudom miért. Nekem jó így. Meg azért Bella és Edward szerelmét is szeretem, csak nem értem. A többi pár szerelme őszintébbnek tűnik, mint az övék, de ők tudják... Vagyis Steph.
Nem csalódtam. Köszönöm.
