Írhatnék arról bejegyzést, hogy ma ünnepeltük családilag a szülinapom és az estebéd isteni sült csirkemell volt párolt zöldségekkel, hogy Pankától kaptam meggyes joghurttortát, és hogy az ajándékom a Harry Potter harmadik része és hogy mennyire jól esik és milyen vicces képek készültek, de inkább nem. Hahaha.

Na most mi van?

"A bezoar, melyet az arábiai szarvas szívében lelnek, varázsszer, mely meggyógyítja a dögvészt."
Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe

"A bezoár a kecske gyomrából kivett kő: védelmet nyújt a legtöbb méreggel szemben."
J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve

1: az a baj, hogy sosem csinálok képet

2: emberök, ez a névnap valami csodás!

Kezdjük ott, hogy pénteken háromra mentem Petrához, Tomi már ott volt, majd amikor megjött Blanka, átadták az ajándékom, ami nem más mint: kötőtű,  egy piros akrilgombolyag és egy könyv a kötésről. Nem nehéz kitalálni, hogy mit csináltunk utána, viszont előtte még ücsörögtünk, ettünk, beszélgettünk, elmentünk mekizni, mert miért ne, majd elindítottuk a Pitch perfectet és elkezdtünk kötni. Vagyis eljutottunk addig, hogy a kezdősort megcsináltuk. Sajnos annál többre nem volt időnk, így sort váltani még nem tudok, de legalább már elindultam az úton. Háromból kettő fogadalom szépen alakul, a harmadik, ami a listán második volt, pedig alakulgat, szeretném ha sikerülne és szombat. 

Megnéztük a Gyűrűk Ura második részét, szerencsére csak normál verzióban, így is három órás volt, de megérte! Gollam meg nagyon szánalomra méltó karakter, mármint inkább Szmeagol az, de értitek. Utána meg néztünk volna Bravet, de nem, viszont így is elvoltunk és vasárnap. Fél délben keltünk, isteni ebéd után pedig édes Anna énekelt nekem, majd (most kell megkapaszkodni) megkaptam a Harry Potter két első részét és úrsiten, annyira örültem. Az annyira azt jelenti, hogy nagyon, a nagyon pedig azt, hogy meg is ríkatott, mert egy szentimentális köcsög vagyok mégiscsak a Harry Potterről van szó, és úgy még többet jelent, ha ténylegesen birtoklom a köteteket.

Szóval abszolút bódottá van meg minden. Abszol út, értitek?

Azon gondolkodott, hogy...

 mi lett volna belőle ha nem hátra indul el hanem, hanem előre...

Negyed óra és szeptember és ősz. Tizenegy óra és tizenöt perc múlva indul a Roxfort Expressz a King's Cross pályaudvarról a 9 és 3/4-ik vágányról.
Körülbelül egy napon belül (de mindenképpen holnap) érkezik a nyárértékelő. Bár alig csináltam valamit, értékelni lesz mit. Mindig van.
Jóéjt!

Aaand it's done!

El sem tudjátok képzelni, milyen hihetetlenül jó érzés, egyrészt az hogy TÚL VAGYOK AZ ANGOL KÖZÉPFOKÚN, másrészt az, hogy végre magyarul írok!

Egyelőre az előbbinek örülök jobban, de az egy hónap, vagy nem tudom mennyi idő során annyi minden lett volna, amit csak magyarul tudtam megfogalmazni, így nem írtam le... Angolul is tudok írni, de az érzelmek kifejezése még mindig csak magyarul működik. Oké, nem volt rossz angolul írni, de tény, a nyelvezete annyira póriassá sikeredett, hogy az elképesztő, szinte csak kétféle igeidőt használtam, és se reported speech, se passive voice. Ennél azért jobb voltam, utóbbi két napban akaratlanul is sok mindent angolul mondtam, elkezdtem tegnap olvasni a HP egyet angolul...

Este hajat mostam, telefonáltam Dénessel, skypeoltam Pankával, anyával altatót énekeltettem, így kis lelkem viszonylag megnyugodva várta a mai napot. Reggel elképesztően bezsongva keltem fel, Jajj, de jól aludtam, menjünk nyelvvizsgázni! -felkiáltással indítottam, Magical Mystery Tour albumot hallgattam, főtt tojást ettem, felvettem a Londonban vásárolt pólómat, union flages bögréből ittam a kakaót és valami hihetetlen jó kedvem volt. Minden annyira sikeresen alakult, az idő, a busz, a terem ahol írtam, a számom. Egyszerűen semmi nem ronthatta el a kedvem. Bár az elején a Reading Comprehension résznél elakadtam, de egy kitérő után visszatértem. Húsz perccel az idő lejárta előtt befejeztem, pedig így is sokszor újra kellett programozni az agyamat, mert koncentrálás helyett Beatles dalokat dúdoltam magamban, de megcsináltam. Három hibám biztos van, mert javítottam, amit alapból nem fogadnak el, de azon kívül is igen kevés, egy jó 85%-ot várok, igen eléggé nagy pofára esés lesz, ha nincs meg a nyolcvan se, de ilyenekre nem is gondolok. Listening része sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam, ott talán három hibával megúszom (ajj), a levél meg. Az kész öröm. Hivatalos levél, de nem panasz, öröm volt írni! 

Utána megnéztem kivel leszek együtt, és hogy mikor, valaki kiesett előttem, így felkerültem az eggyel korábbi csapatba. Ez csak annyiban jelentett változást, hogy kevesebb időt tölthettem itthon, főleg, hogy tíz percet vártam a buszra, de mégiscsak elégnek bizonyult. Megérkeztem, telefonáltam Fanninak, ettem, tettem el vizet, elindítottam a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band albumot, kicseréltem a kardigánt a rongyra, majd indultam is. A buszjegyért visszafordultam, igazából nem is kellett volna, mert elnéztem, és tíz perccel később jött a busz, mint hittem. Így várakoztunk egy kicsit, a buszon azon idegeskedtem, nehogy kizárjanak a késésért, meg Lovely Ritát énekeltem, akkor már nem csak az öröm dolgozott bennem.

Szerencsére nem késtünk el, negyed órát nagyon simán eltöltöttünk a szokásos hülyeségeinkkel, nem kicsit volt epic (pardon az egyre szlenegesedő szóhasználatért, még nem egészen tudom milyen nyelven kéne beszélnem), ahogy mind a ketten a Harry Potter első részét olvastuk, csak ő magyarul, én meg angolul.

Aztán aztán. Behívtak. Kaptunk negyed órát a kidolgozásra, az gyorsan eltelt, de azért minden témáról írtam valamit. A bemutatkozás huss, elrepült. És igazából maga a teljes szóbeli rész is. Érződött a vizsgáztatókon, hogy legszívesebben hagynának csapot-papok maguk után, na meg az is, hogy nem mi vagyunk az utolsók, így eléggé unott/kiábrándult fejjel ülték végig az egészet. Nagyon sürgettek minket, szinte bementünk és már jöttünk is ki, de Fanni azt mondta, kintről hosszabbak tűnt. Hát igen... Érzéseim szerint jobb voltam, mint a partnerem, lehet, hogy ő kevésbé egyszerű szavakat használt, viszont én nem hibáztam nyelvtanilag, vagy ha de, akkor kijavítottam magam. Kiengedtek, és akkor jöttem rá, hogy vége!

Kint beszélgettünk még kicsit, majd drága Fanniellával indultunk a Marcipán cukrászda felé, hogy megünnepeljük... engem. Hogy megcsináltam. Egész úton odafelé telefonáltam, angoltanárnak, kiscsaládnak, barátoknak, majd betérve ettünk barackos kölestortát (legalább is én). Akkor már szülőkkel. Találkoztunk egy másik kedves ismerőssel, úgy látszik ez ilyen összefutós nap volt. Utána már csak hárman még elmentünk vásárolni, telefonáltam még pár embernek, utána meg csak ültem és vigyorogtam, mnit majom a farkának.

Tényleg megcsináltam, tényleg jól sikerült, és tényleg vége van! Nem kell többet készülni, nem kell többet levelet írni, szavakat magolni (iskolától jelenleg eltekintek)... Egyszerűen csak hihetetlenül hihetetlen érzés, hogy egész nyáron nincs már tennivalóm, legalábbis tanulni valóm. Azért egy kis matekozás belefér majd, talán fizika is, de az angol után... gyerekjáték lesz.

Fáááák!

Nem. Én Hollóhátas vagyok. Vagyis. Az akarok lenni! Miért kellett engem a Griffendélbe osztani? He? Igen, tudom white people problems, de akkor is. 

Egyszerűen nem érzem magam Griffendélesnek at all. Tényleg, egyáltalán nem. Akkor is, ha igen eléggé lojális vagyok, és viszonylag bátor, de csak kényszerhelyzetekben. A barátaimért nagyon sok mindenre képes vagyok, de akkor sem. A szívem mélyén nem. Nem vagyok Griffenddéles. Nem érzem magam annak. És nem pusztán hiúságból akartam a Hollóhátba kerülni, hogy bebizonyítsam intelligenciám szintjét, egyszerűen csak többre tartom őket. Vagy a házat. Vagy jobban szeretem a Hollóhát tornyát és a plafont, vagy Flitwicket... A fene tudja. 

Oké, Hermione is okos, és a Griffendélbe került, de nála is vacillált a Teszlek süveg, hogy hova tegye... Elvileg néhány embert megkérdezett a Sorting hat Pottermore-on... Engem nem. Kár. Szerintem inkább választottam volna a Mardekárt, vagy talán még a Hugrabugot is, csak ne a Griffendélt. Bár nem tudom. Talán a Hugrabugot nem. És igen, igaza van annak, aki azt mondja, hogy a Griffendél kapja a legnagyobb utálatot az összes ház közül, nem a Mardekár és nem is a Hugrabug. De hát na. Ez nem hipsterkedés, nem az ellen van bajom, hogy a Griffendél még mindig a legnépszerűbb ház, és a könyvben is folyton elmodják ezt, egyszerűen csak nem. 

Nem érzem magam elég bátornak. Kitartónak igen, célokért küzdőnek igen, de az a Mardekárban is megvan. Lojálisnak igen, jólelkűnek viszonylag, de az a Hugrabugnál is megvan. És hát na. Hollóhát, én gyönyörűségem. Egyszerűen szeretem. Kész.

Oké, hörr és morrnak vége, megpróbálom elfogadni a házat, ahova kerültem és minél több pontot szerezni. Nem lesz olyan rossz ez. Végül is, ez csak egy internetes oldal. Csitt! Nem, a Pottermore abszolút csodálatos, pallérozza az elmém, információáradattal lát el és betekinthetünk Rowling képzeletének egy szegletébe. Szóval a Pottermore csodás, a Sorting hat-et úgyis szidja a többség. Most én is az vagyok egy kicsit. Na szóval... A lényeg, hogy bent vagyok, van pálcám és már házam is. Őszinte válaszokat adtam, ezt szűrte le belőle, hát legyen! Tényleg...

Nem tudom milyen rég óta várok erre...

POTTERMORE! IGEN, VÉGRE!
Úristen annyira boldog vagyok, régen sikítottam már ekkorát... De el sem hiszem, fél évnyi várakozás után végre... Már novemberben megjósoltam, hogy bármit mondanak csak tavasszal lesz mindenki számára elérhető, és tessék! De nem baj, megérte rá várni.Még csak regisztráltam, de ez is akkora örömmel tölt el, hogy az elképesztő. Elképesztő. Istenem, annyira örülök.
Már csak azt kéne megtudni, hogy melyik házba tartozom...  egyelőre még nem enged semmit, de a nehezén már túl vagyok, szerencsére.

Sombody I used to know...

Rájöttem, hogy nem tartozom sehova. Mármint sehogy... úgy általában nem igazán. Persze, vannak barátaim, sok mindent szeretek, és igen bárkivel elbeszélgetek órákig a Harry Potterről, a Twilightról, a Beatlesről,  Quimbyről és a sütisütésről is, de érdeklődési körre nem lehet alapozni a hovatartozást. Öltözködésileg sem tartozom sehova, kicsit egyedibb, mint a tucat, de nem feltűnő. Se nem divatos túlzottan, se nem egyedi túlzottan, csak egyszerű. Se nem hipsteres.. pedig.

Igazából nem bánom. Csak azt, hogy nem illek sehova, mert nem vagyok rajongó. Szeretem a Gyilkos elméket, de nem láttam sok részt, nem nézek sorozatokat. Szeretem a Quimbyt, de nem ismerem az összes dalukat, se a tagok életét, én csak felhasználói szinten vagyok "fan". Ugyanez a helyzet a Beatlessel is. A HP más tészta, de a színészek életét nem ismerem, csak a könyvek háttértörténetének néztem utána. Az egyetlen ember, aki érdekel az Jackson Rathbone, de twitteres követésen kívül nem igen kutatok utána sem. egyszerűen nem tudok rajongani, vagy elkötelweződni.

Szeretnék kicsit szabaddabb, virágosabb, hippisebb lenni, de ezt nem lehet akarni, ezt érezni kell, tudom. Nem vagyok rossz tanuló, sőt, de igazából nem szeretek tanulni. Csak tudni, viszont azt nagyon.

Osztályban olyan nem is tudom. Többséggel jóban vagyok, vannak, akikkel nagyon jóban és tudom hogy néha nagyon idegesítő és okoskodó és tudálékos és sértő tudok lenni, amit nem könnyű elviselni. Helyzetem: majdnem mindenhol ott van, de sosem a közepén.

Elég stabil. 

De nem panaszkodom. Csak egy kicsit. Abszolút ambivalens érzés. Kicsit elhagyatott vagyok néha, máskor meg élvezem, hogy csak úgy vagyok és nem kell megfelelni az elvárásoknak. Bár az elvárások nagyrszt tőlem származnak. Meg a problémák is.

Egyébként most nagyon jól érzem magam. Csak ne fájna a fejem már egy hete...

Ma megnéztük Blankával a Harry Potter és a bölcsek kövét. Érdekes volt laptopon, halkan, közel, háttérzaj mellett nézni. és továbbra is tartom magam ahhoz, hogy még ez sem az igazi. annyi minden más a könyvben és tudom, hogy nem lehet ugyanolyant csinálni, de egy kicsivel lehetett volna hitelesebb. Lee Jordan legviccesebb részeit kihagyták, pedig én azoknál röhögtem a legnagyobbat olvasás közben, vagy épp Hagrid cirkuszsátor méretű kanárisárga művénél... Na de mindegy is, ez csak az én rigolyám.

Amúgy meg semmi, nagyon semmi. Csütörtök a legjobb, mert péntekre nem kell tanulni. Szép az élet.

30 Day song challenge

day 01 - your favorite song                                                most. The Turtles - Elenore
day 02 - your least favorite song                                       mivel nagyon rossz zenét nem hallgatok ezt kihagyom.
day 03 - a song that makes you happy                              Easybets - Friday on my mind
day 04 - a song that makes you sad                                  A Safe & Sound bármennyire is gyönyörű, azzá tesz
day 05 - a song that reminds you of someone                   Cloverfield soundtrack - West coast
day 06 - a song that reminds you of somewhere               Quimby - Autó egy szerpentinen
day 07 - a song that reminds you of a certain event         Enya - Caribbean blue
day 08 - a song that you know all the words to                 Kaukázus - Tartós béke
day 09 - a song that you can dance to                              The Beatles - Twist and shout
day 10 - a song that makes you fall asleep and feel relax New moon (the meadow)
day 11 - a song from your favorite band                           Quimby - Jekyll és Hyde
day 12 - a song from a band you hate                               ilyen sincs
day 13 - a song that is a guilty pleasure                            Palya Bea - szép szemű szeretőm
day 14 - a song that no one would expect you to love     orosz himnusz, én gyönyörűségem
day 15 - a song that describes you                                   általában. Natasha Bedingfield - Pocket full of sunshine
day 16 - a song that you used to love but now hate         nem, a Quimbyt nem utálom, de a Most múlik pontosant sikerült megunnom
day 17 - a song that you hear often on the radio             gondolom valami Lady gaga....
day 18 - a song that you wish you heard on the radio      klasszikus rock bármi
day 19 - a song from your favorite album                         Quimby Kicsi országról a Múló idő
day 20 - a song that you listen to when you’re angry       Bullet for my valentine - All these things I hate
day 21 - a song that you listen to when you’re happy      The Doors - Love her madly
day 22 - a song that you listen to when you’re sad          Florence & the Machine - Dog days are over
day 23 - a song that you want to play at your wedding   giccses lenne az örömóda?
day 24 - a song that you want to play at your funeral     huh. Kispál - Ha az életben      Band of Horses - Funeral
day 25 - a song that makes you laugh                              Mahna mahna song
day 26 - a song that you can play on an instrument        Boci boci tarka
day 27 - a song that you wish you could play                  John Lennon - Imagine (szintén giccses)
day28-a song that makes you feel inspired and creative Owl City - Hello Seattle
day 29 - a song from your childhood                                altatók tömkelege
day 30 - a song from your favourite band                        Quimby - Magam adom, az első Quimby-dal<3

Harry Potter 30 Day Challenge

Day 1: Your fave book. Harry potter and the Order of the Phoenix
Day 2: Your fave movie. Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
Day 3: Is there any of the films adaptations that have made you angry because they’ve ignored important parts of the book. Harry Potter and Half-Blood Prince
Day 4: Least fave female character and why. Pansy Parkinson - she is worse than Umbridge...
Day 5: Fave male character and why. Sirius - I just love him. He deserves it.
Day 6: What house would you want to be in. Ravenclaw
Day 7: Fave female character and why. Luna - she is so different and enchanted
Day 8: What do you think would be your fave lesson. Charms - I like Flitwick
Day 9: Least fave male character. Wormtail
Day 10: Horcruxes or Hallows. Hallows
Day 11: What character would you say you are most like. Ginny and Hermoine
Day 12: Fave ship.(relationship, eg - Ron/Hermione, Harry/Ginny etc) Lily & James
Day 13: Least fave movie. Harry Potter and the Half-Blood Prince
Day 14: Team Voldemort or Team Harry. Team Peeves.
Day 15: Who would be your best friends at Hogwarts. (three only) Ginny Weasley Weasley twins
Day 16: Fave professor Flitwick ^^ Just kiddin' McGonagall
Day 17: Are you excited about The Deathly Hallows movie or scared it won’t do the book justice. It was better than I expected
Day 18: Least fave book. Harry Potter and the Philosopher's Stone
Day 19: Do you prefer the books or films. Books!
Day 20: If you had to meet one member of the cast, who would it be. Oliver Phelps
Day 21: Out of all the characters that died, if you could bring one back, who would it be. Nooo, please! Only one? Fred Weasley
Day 22: Pick a favourite quote from any of the books/films. "It is our choices, Harry, that show what we truly are, far more than our abilities" /Albus Dumbledore/
Day 23: Any part of the books/movies that makes you cry. First Dumbledore's death, than Dobby's, and than the whole HP7/2
Day 24: Any particular scene you wished would have been put in the movie but it wasn’t. Dudley's part in the 7th book
Day 25: Nineteen years later. Are you happy how it turned out, or do you wish something was different. Neville should marry Luna
Day 26: If you could be able to work one spell without a wand what would it be. Lumos
Day 27: Would you rather own The Invisibility Cloak, The Resurrection Stone or The Elder Wand. The Invisibility Cloak of course
Day 28: Do you listen to Wizard Wrock, what do you think about it. I might like it
Day 29: Did you enjoy A Very Potter Musical. I haven't seen it.
Day 30: What affect has Harry Potter made on your life and how much does it mean to you. Can't tell.

Ezt nem lehet csak tumblrn hagyni

Tessék!

Valaki nagyon ismer engem, hát tessék, itt az élménybeszámoló.

Elöljáróban annyit, hogy nem szeretem, amikor 9gagen odaírják mindenhova, hogy 'still not as gay as twilight'. A Twilight nem buzi, max Jacob... de ez most tök szubjektív lesz. Szeretem a történetet, mert amikor nem tudom hány éve láttuk a filmet, még nem tudtuk, hogy ennyire ki fogja nőni magát. Persze rögtön elolvastuk a könyvet, rekordgyorsasággal. És vártuk a többit és a filmeket is. Imádtam olvasni és imádtam nézni is az első részt. Angolul, feliratosan, mert magyar szinkronnal óborzalom. 10 megtekintés után szinte végigidéztem az egészet. És én már az első részben beleszerelmesedtem Jasperbe és Alicbe meg a megformálóikba, ami azóta is tart. A második film egy hatalmas nagy csalósás volt, a könyvek végig kitartottak. És amikor jött az utolsó könyv, akkor éreztem igazán, hogy igen, szeretem én az egészet, úgy, ahogy van. Tegyük hozzá, hogy itt még nagy HP-utáló voltam, ami a tudatlanságomból fakadt, mivel nem olvastam a könyveket. Ez idén tavasszal megváltozott és igen, lehet egyszerre két teljesen ellentétes dolgot szeretni. De most Twilight. És Breaking dawn.

Az Eclipse és a negyedik könyv után már tényleg tűkön ültem, de a második film csalódása után már nem néztem meg minden klipet, ami kijött. Elég volt nekem két trailer és így is egy héttel a premier után ötfős lánycsapattal ültem be a Tisza moziba.  Meg egy hatalmas nagy adag várakozással, mivel Panka már elmondta, hogy ez az eddigi legjobb film. Az a baj velünk, hogy ha mi együtt csinálunk bármit is, annak röhögés lesz a vége. Most is az volt. Bár Fannival elég erőteljesen megőrültünk minden egyes alkalomnál, maikor valami könyvre utaló vagy teljes egészében idézett rész volt. És persze én Jacksonnál sikongattam, ő meg Kellannál. És pont ezért szeretem a Twilightot még mindig. Mert igen, a főszereplők története unalmas, Edward papucs, Jacob egy önsajnáltató buzi, Bella meg csak szimplán szerencsétlen és érzéketlen. De mégis. Jó ez így. És csak a mellékszereplők miatt viselem el az ő szerencsétlenségüket. 

Mert a mellékszereplők annyira el lettek találva és annyival többet érnek náluk, hogy megéri. Nagyon megéri. Jasper és Alice szerelme, Carlise és Esme emberisége, Rosalie hibái, Emett hülyeségei, Charlie szeretete, Reneé esetlensége, a sulitársak apró-cseprő gondjai kárpótol minket (engem). Bár nincs okom panaszkodni, mert a Volturi és az északi rokonok igencsak feldobják az eseményeket...

 Szóval a film. Tetszett, hogy több mosolygás volt ebben az egy (fél) filmben, mint az összes többiben együtt véve. Tetszett, hogy színesebb volt, tetszett, hogy Edward végre ordibált, tetszett, hogy megint beletették Stepheniet. Tetszettek a zenék, bár azok mindig jók.Tetszett, hogy többször láthattuk a Cullen-család tagjait. Tetszett, hogy együtt poénkodtuk végig a filmet. És tetszett az, hogy újra beleszerettem Jasperbe. Bella majdnem-halálánál nem sírtam. Amikor Jacob elkezdett bőgni, akkor majdnem nevettem. De amikor Edward harcolni hívta Alicet és Jaspert, akkor megtörtem és elkezdtek potyogni a könnyeim. Mert ez nem volt benne a könyvben és mert tudom, hogy nem lesz bajuk, de akkor is. Szeretem őket, na. 

Ami nem tetszett: kihagyták belőle a szőke nős poénokat, kihagyták az álmok nagyon nagy részét, kihagyták a tojásevést. Nem szeretem, ha változtatnak egy könyvön, ebben nagyon szögletes vagyok, nekem igazából semmilyen könyvadaptáció sem tetszik. Ja és nem tetszett, hogy mindenki meghízott. Kivéve Bellát... de amúgy a többségnek jól áll. Egész emberi külsejük lett tőle. Kivéve Carlise, mert ő úgy néz ki ,mint egy óvódás. De ebben lényegesen több volt az ami tetszett, mint ami nem.  Igazából én szeretem a farkasokat, csak Jacobot nem, nem tudom miért. Nekem jó így. Meg azért Bella és Edward szerelmét is szeretem, csak nem értem. A többi pár szerelme őszintébbnek tűnik, mint az övék, de ők tudják... Vagyis Steph. 

Nem csalódtam. Köszönöm.

Rájöttem, hogy J. k. Rowling nagyon is tisztában volt/van vele, hogy mit csinál. Vérbeli író, aki remekül alkalmazza az írói képeket. A hét kötetben csak úgy hemzsegnek a szimbólumok. Néhány példát említenék, amik egy kívülálló szemével is érdesek lehetnek (bár nem időrendi sorrendben):

- Harry Pitontól tanulta meg a lefegyverző bűbájt, amivel többször is legyőzte és végül megölte Voldemortot

- Dumbledore abban az ében győzte le Grindelwaldot, amelyikben Hitler is meghalt (1945)

- A Malfoy név francia eredetű, jelentése rossz döntés

- Mágiaügyi Minisztériumba  való bejutáshoz a 62442 kódot kell beütünk a telefonon, ami a Magic szót adja ki

+ 1: A második filmben Dumbledore dolgozószobájában van egy kép Gandalfról

Ilyen és ehhez hasonló utalások,  szimbólumok vannak a könyvekben. Tényleg briliáns. A nevek eredete, a háttér-információk, minden.

Szeretem fordítással tölteni az időm, főleg úgy, hogy ez csapatmunka és olyan dolgok fordítunk, amit szeretünk. angol Harry Potteres oldalról magyarra. És egyszerű, meglesz a gyümölcs, informálódom, nevetek és legalább csinálok valami hasznosat.

I find it kind of funny

ma reggel korán keltem, hogy olvassak, erre kiderült, hogy félrenéztem az órarendem és fél nyolcra kell menni, negyed kilenc helyett. még jó, hogy korán keltem, így mindennel el tudtam készülni. este esett, szóval gyönyörű, friss és kissé hideg időben indultam neki. két órán sem volt könyvem, de ez nem gátolt meg semmiben, a nap csak úgy eltelt. lyukasórában házit írtunk, így délután már csak angoltanárhoz kellett mennem. az is jó volt, meg is lepődtem, hogy nem hibáztam annyit. hazafele annyira élveztem a napsütést, hogy miután megérkeztem, ledobtam a táskám, kipakoltam az angolcuccot, bepakoltam a hetedik hp könyvet és indultam a Zagyva-part felé. ott, láblógatva, napfényben olvastam, kizárva a külvilágot. ahogy ment arrébb a napocska én is így csúsztam, hogy még-még, még egy kicsit. nem akartam egy olyan idili környezetben szomorkodni, így hazajöttem és letettem a könyvet, mielőtt Fred meghalt volna. ez még mindig egy fájó pont az életemben, és utánaolvasva Rowling is szerette őt, az egyik kedvence volt... igazából nem is a hp-ról akartam írni, csak arról, hogy ma imilyen jó napom volt és örülök, hogy ősz van. már tényleg. 

az a tipikus, reggel hideg van, kell egy rongy, nappal meleg van, este hamarabb hűl, és onnan is tudom, hogy itt az ősz, hogy a lépcsőházban már melegebb van, mint kint. szóval msot már végérvényesen elérkezett, és én örömmel várom a további fejleményeket.

Ma egész nap pizsiben voltam, olvastam és Hurts-öt vagy Harry Potter soundtracket hallgattam. Ja és felmostam a konyhát meg a fürdőszobát. Igazából az elmúlt pár napban csak a HP körül forog az életem, pedig annyi minden mást is eltudnék képzelni helyette, de jelenleg ez kitölt mindent. Sajnálatos módon csak tavasszal ismertem meg a HP világát, így nagyon igyekszem behozni a lemaradásomat. Mindenesetre élvezem minden percét. Meg ennek a unalmas vasárnapnak a nyugalmát és azt, hogy nem kell csinálni semmit, punnyadhatok a fotelben és olvashatom a Harry Potter és a Félvér Herceget.

Szeretem az ilyen vasárnapokat, bár msot egy kicsit izgulok mert egyáltalán semmi az égvilágon nem ismételtem az új tanévre és maradt három napom a sulikezdésig. Mivel az idő szorít csak angolt és fizikát fogok, az előbbit, mert az a legfontosabb, az utóbbit, mert az a gyenge pontom. Hát ez van, majd valahogy bepréselem bokros teendőim közé. Amúgy meg meg kéne írnom az olvasónaplót angolból. Még az a szerencse, hogy pont Jane Austen-t olvastam, és ez enyhítette azt a körülményt, hogy angolul olvasok. Bár mostanában szinte csak angolul nézek filmeket, persze magyar felirattal és The Beatles dalokat hallgatok és nézem a szövegeiket. Mert bizonyított tény, hogy a The Bealtes dalok szövegei pont alkalmasak az angol gyakorlására. És nekem meg gyakorlásra van szükségem, tehát keresve sem találhatnék jobb és szórakoztatóbb módszert. Azért a szószedeteket majd átnézem. Ennyit igazán megtehetek a saját érdekemben. 

De nem ma. Ma vasárnap van és én punnyadok, este pedig közös családi filmnézés lesz.

be.
akarok.
jutni.
pottermore-ra.

ja és bocs, ha mostanában csak harrypotteres dolgok vannak itt. egy kicsit beleszerelmesedtem a történetbe, meg a világába.

de hogy ne csak harrypotter legyen, mostani másik nagy kedvenc. mert egyszerűen annyira fájdalmas és gyönyörű, hogy nem lehet sem hallgatni, de kibírni sem nélküle. ezek a fránya ambivalens érzések.

F: How you feeling, Georgie?
G: Saint-like.
F: Come again?
G: Saint-like... I'm holey. Get it?
F: The whole wide world of ear-related humor and you go for "I'm holey". That's pathietic.
G: Reckon I'm still better-looking than you.

ma reggel arra keltem még a tényleges kelésem előtt, hogy fáj a jobb hátam. mármint a vállam, de a hátam is az egész jobb oldalon. majd hátra fordultam, és visszaaludtam még egy kis időre. nem tudom mennyire. majd kilenckor felkeltem, fájdalom nélkül de annál fáradtabban. majd a fényességben elkezdtem a tegnapi twitteres esetre gondolni, ami tulajdonképpen abból állt, hogy James Phelps kirakott egy képet a ripityára törött almafonjáról... amihez kommenteltem is, de semmi extra. reggel viszont elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna ha. bár ha valamilyen gondolatmenet így kezdődik, abból csak a baj származik, de nem érdekelt. tehát mi lett volna ha valami frappánsat írok és felfigyel rá. csak a szokásos rajongólányos ábrándozás. de már egy kis történet is kerekedett belőle.

amúgy meg voltam suliban, mert hat sorom lesz az évnyitón, és meg is lepődtem mert semmi hülyeséget nem kell mondanom. ez azért elég jó kezdet.

szóval James... meg Fred. igazából lényegtelen. ja és a két nappal ezelőtti életcélom: egy szerelmes rockszám ihletőjének lenni, és lehetőleg a címe az én nevem legyen. gondolok itt a Hurts Evelyn-ére, a Sky Sailing Brielle-jére, de hogy nagyobb neveket is említsek, a Rolling Stones Angie-ére és a The Beatles Michelle-jére. Hát ennyi lényegében a mai nap eseménye. eddig.