ma reggel korán keltem, hogy olvassak, erre kiderült, hogy félrenéztem az órarendem és fél nyolcra kell menni, negyed kilenc helyett. még jó, hogy korán keltem, így mindennel el tudtam készülni. este esett, szóval gyönyörű, friss és kissé hideg időben indultam neki. két órán sem volt könyvem, de ez nem gátolt meg semmiben, a nap csak úgy eltelt. lyukasórában házit írtunk, így délután már csak angoltanárhoz kellett mennem. az is jó volt, meg is lepődtem, hogy nem hibáztam annyit. hazafele annyira élveztem a napsütést, hogy miután megérkeztem, ledobtam a táskám, kipakoltam az angolcuccot, bepakoltam a hetedik hp könyvet és indultam a Zagyva-part felé. ott, láblógatva, napfényben olvastam, kizárva a külvilágot. ahogy ment arrébb a napocska én is így csúsztam, hogy még-még, még egy kicsit. nem akartam egy olyan idili környezetben szomorkodni, így hazajöttem és letettem a könyvet, mielőtt Fred meghalt volna. ez még mindig egy fájó pont az életemben, és utánaolvasva Rowling is szerette őt, az egyik kedvence volt... igazából nem is a hp-ról akartam írni, csak arról, hogy ma imilyen jó napom volt és örülök, hogy ősz van. már tényleg.
az a tipikus, reggel hideg van, kell egy rongy, nappal meleg van, este hamarabb hűl, és onnan is tudom, hogy itt az ősz, hogy a lépcsőházban már melegebb van, mint kint. szóval msot már végérvényesen elérkezett, és én örömmel várom a további fejleményeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése