Itt ülök a teszedő parton

Azaz itt ülök görnyedten a számítógép előtt, miközben a másik szobában Panka idegeskedik amiatt a drága idő miatt, mert abból mindenkinek kevés van. Így nekünk is, pedig mi ma még filmet is néznénk. Oh, pardon, nézünk. Három napja eszembe jutott, hogy meg kéne hallgatni (megint és még midig) a Kicsi ország cd-t. De eltűnt! vagyis, nem eltűnt, csak nem találom, ami majdnem ugyanaz. De szerencsére ma rájöttem, hogy az autóban maradt, mert ugye utazáshoz, tánchoz, tanuláshoz, létezéshez, szóval mindenhez nagyon illik. Így megnyugodtam. Maradt a youtube. Na meg a Lármagyűjtögető (Tibi által dedikált változat), amibe újra beleszerelmesedtem. A Káosz amigos annyira pergős, hogy napokig csak arra ébredeztem, és az Álmatlan dal pedig csak az, ami. Álmatlanság elleni szer (?). Azért még tartom magam ahhoz, hogy a Magam adomnak a második verziója a legjobb, nem véletlen, hogy ez a kedvenc dalom. Mármint az egyik. 

Szóval még most is itt ülök és megint az egyik kedvenc témámról, a Quimbyről írok, mert arról mindig tudok. Tegnap kémián elkezdtem egy lapra írogatni gondolatokat, ami tök jó volt, csak rájöttem, hogy vagy írok, vagy figyelek, mert a kettő nem megy egyszerre. egyébként ez az olvasással és -sajnos- gépezéssel is így van. De leginkább az írással és olvasással. Olyankor beleveszek az irományba, mindegy hogy kiébe, és csak arra figyelek. Egy másik tudatállapot. Holnap is lesz kémiánk. Igazából én egész jóban vagyok a kémiával, persze csak addig, ameddig ő is jóban van velem. Ma még matekon is figyeltem. De kit érdekel a matek? Ott van például a  fizika, mai egyenlő a matekkal ,de azért mégis értékesebb valamilyen szempontból. Ki így nézi, ki úgy. Tegnap én úgy néztem, hogy kabarét azon híres neves videómegosztó oldalon és "tessék elhinni, ganaj ember az!" Most így állunk, állok, meg úgy hogy 70% az angliai út. Mármint számomra. Ami elég jó arány, tehát örülök a fejemnek, mint majom a farkának és most már tényleg elmegyek fürödni, befogom azt a szép, ám igen lepcses pofikám, majd filmet nézünk. Ha minden igaz. De miért volna minden igaz? 

20:38
Annyira nem akarok új bejegyzést írni a semmiről, hogy inkább ide írom a... semmit. mert megint Magashegyi és metróhuzat, és úgy néz ki ez is felkerült a jókedvcsináló dalok listájára. Úgy látszik ez a lista végtelen, és ez a tény már önmagában boldogító. Csak ennyit akartam, szerettem volna. Vagy még ennyit sem.