előzőleg nem voltam valami bőbeszédű. de az elmúlt eseményekről nem fogok többet írni, valahogy magamban tartva többet érnek. most már szinte hivatalos, hogy nem megyek Angliába, valahogy éreztem ,de azért rossz érzés. persze, majd csak eljutok oda, de olyan jó lett volna. mindegy. volt elmúlt és kezdődik a második hét, és hát na. most csak a Coldplay tud felvidítani, meg meg nem. semmi más. miért van az, hogy ha valaki nagyon boldog, akkor utána nagyon nem lesz az. értem én, hogy a világmindenség az egyenlőségre törekszik, de nem kéne ilyen hamar egyenlítenie a dolgokat. egy két napot igazán várhatott volna. hétvégén nem megyek Pécsre, pedig az egyik kedvenc magyar városom, de nincs kedvem. talán változik majd az elhatározásom, de jelenleg a nem állapotban vagyok.can you hear me?

pedig a mai nap jajjistenem de jó volt. kismeglepetés nagy öröm, megnéztük az őrült dilis szerelmet, és hát az tényleg olyan volt. egyre jobban bírom Emma Stone-t, de az abszolút favorit még mindig Zooey Deschanel. jó lenne valami, szép, egyszerű karórát birtokolni, vagy egy csörgős ébresztőt, valami klasszikust. egyre jobban távolodom el a modern világtól, legalább is szeretnék távolodni. persze, hihetetlen jó érzés itt lenni és pörögni, de olyan jó lenne kiszállni. néha. 

nem találtam még meg se a szavam, se a dalom. 

jó lenne valaki karjában elaludni.

We are all yellow :')