ma délután elpakoltam ,majd megírtam a házim(!) az írásbeliket. és olyat csináltam, amit még soha: előre tanultam. én, aki mindig az utolsó pillanatra hagy mindent. persze jöttek a poénos megjegyzések arról, hogy biztosan beteg vagyok, pedig csak egyszerűen elhatároztam, hogy nem baszom el úgy a hétvégémet, mint khm eddig. legfőképp előző héten. és a pakolás felszabadított, a tanulás megerősített abban, hogy akaraterő kérdése minden. amin a legjobban meglepődtem az a fizikatanulás volt, vagyis olvasás, de holnap is fogom olvasni meg azután is és az már egyenlő a tanulással. azt hiszem.
holnap kozmetikus nyolckor kelünk, szerettem volna korán lefeküdni, meg minden. lényegében a minden teljesült, mert megfürödtem, rend van a szobámban, olvastam minimum harminc oldalt a könyvből (nehéz úgy saccolni, ha nem tudom hol tartottam és nem tudom, hol fejeztem be. kéne egy könyvjelző), hat után nem ettem semmit, sok vizet ittam és na. megint jó érzés büszkének lenni magamra. holnapra maradtak a szóbeli házik, az lesz a húzósabb, de legalább nem vasárnap este kezdem el. meg holnap idézetek, amiket ígértem. mert az ígéret szép szó, szóval na. amúgy is szeretek idézeteket gyűjtögetni. egyébként meg elhatározás kérdése, ugyebár. jót tett velem ez a napforduló. szóval most szépen bepötyögöm ide a dolgokat, meg ezt a helyzetjelentés-féleséget és megyek aludni. mert megígértem magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése