"Legközelebb jobb leszek"

Július közepére találtam egy olyan napirendet, ami egyszerre tartható, egészséges, értelmes és még kielégítő is, szóval ezt szerintem tartani fogom.

Amúgy ma befejeztem Az üvegburát, sütöttem cukkinis.reszelt almás-sárgabarackos-mézes muffint, Petruskával elmentünk kicsit festegetni a rajztáborba, felmostam ahol kellett és este spinningeltünk is, szóval a mai napot produktívnak nyilvánítom. Ezt pedig azért írom le, hogy megmaradjon. Leginkább nekem. Az azért nem vicces, hogy három percen keresztül néztünk egymásra, miközben próbáltuk előhozni az agyunk valamely zugából, hogy ugyan mit is csináltunk egy héttel ezelőtt. Tényleg nem volt az. No de, rájöttünk és ez a lényeg. Meg a finom muffin és az, hogy kiegyensúlyoztam magam.

Angenehm

Akkora jellemfejlődésen mentem keresztül, mint Kitty az Anna Kareninában (nem).
Viszont akkora rend és kacatmentesség van házam táján, mint még soha.

Welcome to the new age

Meg sem lepődöm magamon, ma még vár rám egy fogalmazás Akhilleuszról, aki az archaikus kor embereszményének megtestesítője, német szavak magolása és a Kötelezők röviden Odüsszeusos részének kétszeri elolvasása. Fuck it!
Vagyis. Egész jó hetet zártam, le lett vágva a hajam,  voltam moziban tegnap csináltam Varnus Xavérral interjút, régi képeket nézegettünk, fürdőszobát takarítottam, rendet raktam, sütött a nap és sok sok sok Mumford and sonst hallgattam. Igazán nincs okom panaszra.
Inkább megyek is, megcsinálom a dolgom, hátha lesz időm filmezni. Csak pozitívan.

Csak szerintem írtam már rég ennyire semmitmondó bejegyzést?

Hello darkness, my old friend...

I mean November...

Panka elfoglalta az asztalomat, anya ül a gépnél, én meg az ő asztalánál.

Ennek fordítva kéne lennie.

Ja igen, elmentünk és vissza is jöttünk Bajáról, voltunk temetőben, játszottunk, ettünk sokat, az elsőt kivéve csak a szokásos. Továbbra sem tudok máshol tanulni, csak itthon. Azért az irodalmat kijegyzeteltem. Tegnap megírtam egy cikket, ma még vár rám ugyanannyi karakter, saját gondolat, nehéz téma, félek. De meglesz, van teám, leülök, megírom, simán fog menni. 

Az idő szép, a nap süt, rend van, szeretek írni, három könyvért sóvárgok, ami nálam van azt nem olvasom, miért nem olvasom? Le fogom vágatni a hajam, this is for sure. Attól is félek, meg sajnálom is kicsit, de vagy most, vagy négy év múlva, úgyhogy inkább most. 

Ténylegesen most pedig elmegyek Odüsszeiát olvasni/irodalmat tanulni/cikket írni/törit jegyzetelni/lézengni. Még nem tudom.

Oh no not me, we never lost control

Csokimikulást eszem (muffin elfogyott, a fügét meg nem akarom egy este alatt eltüntetni), Nirvanát és Led Zeppelint hallgatok, I<3London pulcsiban és vastag zokniban ülök (mostmár) a laptop előtt és nincs jó kedvem. Vagyis nem, ez nem igaz.

Hogy is lehetne? Tegnap fél háromkor betoppantak a lánykák és kezdődött a korlátlan muffin és almáspite zabálás, teaivás, csacsogás nevetgélés. Meglepetésvendégként később csatlakoztak Danczék is, utána nem volt gond a hangulattal. Előtte se nagyon, de fiúkákkal egészen más. Ebből a kettőből csak úgy árad a hülyeség. Érdekes mód, annak ellenére hogy mind a kettő vagány gyerek, ők is élvezték az estét annak ellenére, hogy csak Cappyt ittunk. Úgyhogy ennyi, nincs több kérdésem. Igen, szerintem nagyon szánalmas ilyen fiatalon lerészegedni. Na de. Nálunk semmiféle lerészegedés nem volt, ellenben hangos nevetések annál inkább, úgyhogy részemről sikernek könyvelem el az estének ez a felét. A másikat is, viszont akkor már nem volt itt a hímnemű delegáció. Négy lány bebugyolálva takarókba simán végigröhögött másfél órát. Nem csak úgy (bár kétségkívül abban is jók vagyunk), nem. Megnéztünk minden olyan képet, amit én készítettem a fényképezőgépemmel. Ez körülbelül három éves intervallum, de az utóbbi fél évet kivéve szinte csak vállalhatatlan fotók vannak. Vajh miért? Mindenesetre remekül elszórakoztattuk magunkat. Aztán a Csillagpor szórakoztatok minket, viszonylag kora reggel pedig a hó. Nonszensz, de mindenki kellőképp bezsongott, megbeszélt idő előtt másfél órával az ablaknál pattogott mindenki és utána sem aludtunk vissza. Megnéztük az este elmaradt keringős videót egyszer-kétszer-háromszor, és előkerült az ovis ballagásom is. Akkor még szelíd és ártatlan voltam hahaha. Videózás után viszont sietni kellett, Sacinak ment a busza, elkísértük, fáztunk, majd mindenki ment haza. 

Hogy is lehetne? A kis séta után ellentmondva egész eddigi létezésemnek rögtön rendet raktam és megírtam a németházit (bizony, a szünet első napján), a délután további részében pedig a matekkal szenvedtem, illetve angolt  csináltam. Persze volt ebéd is, meg nagyon komoly házi feladat írás közben zenehallgatás is, de a két nyelv készen van, ami már valami. Az meg már nem semmi.

Hogy is lehetne? Végre fogtam magam és (kibattyogtam a szemközti éjjel-nappali közértbe) leszedtem a könyveket a polcomról, letörölgettem a töméntelen mennyiségű port és rendezkedtem. Vagyis először szortíroztam, rohangáltam a lakásban olyan könyvekért, amiket magaménak érzek, majd törtem a fejem. És pakoltam. Majd elégedett voltam, majd meggondoltam magam, újragondoltam, újrarakodtam, lefotóztam, összehasonlítottam. Közben volt szentségelés is, bizonyos szalagok meg üvegek miatt, de megoldottam. Készen lett és maximálisan elégedett vagyok a munkámmal.

Hogy is lehetne? Szünet van, program van, kedv is hozzá. A házimennyiség, a megíratlan cikkek száma, az érzelmi instabilitás mind semmi. Mivel az érzelmek instabilak, a rosszkedv sem tart soká. A jelenlegi rosszkedvem negyed órán át tartott, majd elkezdtem írni és beszélgetni, rögtön jobb lett. Szóval ja. Nem volt jó kedvem, de elmúlt. Ennyi.

Te majd kézenfogsz és hazavezetsz

Előttem a délután, mögöttem pedig két csodás nap.

Kezdjük a péntekkel. 

Rügyavató. Órák elteltek, a vége felé valami hihetetlen módon izgultam. Amikor még volt óránk a tényleges Rügyavató előtt körbejárkáltuk a sulit, felírtuk a teremszámokat, memorizáltuk az olimpia eredményeit (volt némi fogalmunk a kérdéstípusokról), személy szerint folyton az osztálydal szövegét mondogattam, mert idegességemben elfelejtettem. Aztán idő volt, felsorakoztunk az udvaron, majd bevonultunk a tornaterembe. Minden kilencedikes osztály más színben, mi voltunk a kékek és istenien néztünk ki. Tetszik, mert ez az "osztályok egyenszínbe öltöznek" előhozza azt, hogy milyen jó egy közösséghez tartozni. Mikor mindenki elrendeződött, felolvastuk az eskü szöveget, megkaptuk a kitűzőket, majd elvonultunk a helyünkre. Kezdődött a zászlóbemutatás, majd az éneklés. Az a-sok Most múlik pontosant énekeltek, B-sek a 67-es útont, mi a Pokémon átiratát, a D-sek pedig a 8 óra munka átiratát (ami azért gáz, mert tesómék ugyanezt adták elő négy éve). Utána vártunk és wtf, a zászlóra mi kaptuk a legkevesebb pontot, viszont a dalra meg a legtöbbet. Sorversenyek következtek, ilyen-olyan, kaptunk kérdőívet is, folyton változott az eredmény, voltunk utolsó, de első helyen is. Kiordibáltam, kiszurkoltam és kiidegeskedtem magam. 

Harmadikok lettünk, de nem ez a lényeg. Bármennyire is voltak nehéségek, azért ez egy elég jó osztály, és ha nem is mindenkivel vagyok jóban 1:van rá négy évünk 2:összességében a többség tud együtt dolgozni. Úgyhogy én élveztem és kaptunk sütit is, abszolút megérte. Utána még kicsit beszélgettünk a volt osztálytársakkal, majd Pankával siettünk haza, ugyanis egy óránk volt kiérni a vasútállomásra. Össze is pakoltunk, apa elvitt minket, sikeresen felszálltunk a vonatra, amikor tudtam olvastam (Zabhegyező, végre!), beszélgettünk a bácsival és fél óra késéssel megérkeztünk a Nyugatiba, ahol már várt ránk Dénes. Kalandos villamosozással el is jutottunk Pankához, evett, vártunk, tanakodtunk, szerencsétlenkedtünk, majd elindultunk. Annak ellenére hogy a Kutatók éjszakája miatt mentünk csak Budapestre, összesen egy előadást néztünk meg, és még onnan is késtünk egy picit. De nekem nagyon tetszett, amikor beléptünk a kivetítőn megláttam két szót: skizofrénia és disszociatív, na mondom jó helyre jöttünk. Egy órás volt az előadás (Hipnózis és a bőr címmel), amikor nem a bealvás ellen küzdöttem, élveztem. Vége lett tanakodtunk, majd megegyeztünk, hogy nem megyünk már sehova, csak haza. Mármint Dénesékhez, ha már ő szervezte, ragaszkodott hozzá hogy náluk aludjunk. Villamosozás, Feneketlen tó, megérkeztünk, fáradtak voltunk, fürdés és alvás. 

Hát óra (vagy még annyi se) alvás után felkeltünk, közösen rántottát gyártottunk, majd indultunk a világ legjobb helyére. Sirius teaház. Megérkeztünk, kényelembe helyeztük magunkat, majd rögtön fel is pattantunk, és felfedeztük a helyet. Teáztunk, beszélgettünk, és megegyezzünk, hogy legközelebb nyitástól zárásig ott leszünk, mert a hely tényleg fantasztikus. Azon túl, hogy a teák finomak, tele van zegzugokkal, jó zene szól, otthonos és bármekkora társaság számára ideális hely. Sajnos ott kellett hagynunk, hiszen indult a vonat. Amit elértünk szerencsére. Én aludtam, Panka nézte a Chelsea-Arsenal meccs állását, majd megérkeztünk. 

Itthon ebéd, beszámoló, majd nyugis szombat este.

Amikor ezt megláttam...

Eegen, lehet hogy a leírásból annyira nem tűnik ki, hogy milyen jó volt ez a két nap, pedig nagyon is. Főleg az újdonság, megismételhetetlenség érzése miatt, a pesti kiruccanás pedig legfőképp azért, mert olyanokkal voltam akiket nagyon szeretek, és olyan dolgokat csináltam, amiket ugyan nem szoktam, de nem bánnám ha többször tenném. 

Ma pedig megváltom a világot, gondolok itt a háziírásra, cikkírásra, kádsúrolásra, pakolásra és sütisütésre. Szerencsére pont a két utolsóval készen vagyok, de nem fogok unatkozni. 

Said to myself, this is very strange

Csütörtöki sütisütés, pénteki lányos filmnézés, majd esti beszélgetés, ellevés, szombati gulyásfesztivál, mászkálás, koncertek és vasárnapi kádsúrolás után aktívnak nyilvánítom magam. Úgy meg pláne, hogy már tegnap megírtam az összes házim. Gondolom nem csak én vélek felfedezni változást az előző tanévhez képest. Igen, tényleg elkezdtem koncentrálni, rendszeresen tanulni, egy hét nem sok, majd meglátjuk meddig tudom tartani a lelkesedést, de elég erős az elhatározásom, szóval szerintem sokáig.

Tegnap megvolt életem első Beatles (kac-kac, tribute band) koncertje is. És... nem rossz, nem rossz, de lehetett volna jobb is. A With a little help from my firends-en kívül szinte csak gagyi dalokat játszottak, pedig ha nem is rengeteg, de elég sok komoly szép daluk is van. Persze, megértem, fesztivál (ez nagyobb kac-kac mint valaha), szórakoztatni kell a népet, de nem gagyival... Mindegy, élveztem tapsikoltam, mint egy hülyegyerek, énekeltem, aztán jöttünk haza és sajnos nem az ágy felé vettem az irányt rögtön, hanem leültem gépezni. Ennek az lett az eredménye, hogy fél négykor feküdtem le aludni, és fél kettőkor keltem, amivel szépen el is lett tolva a napom. 

Igazából nem bánom. Amit kellet, már tegnap megcsináltam, egy filmre még van időm, hajat mosni is van időm, olvasni is van időm, gépezni is van időm, a szobában rend van... Nem igazán sajnálnám, ha a legtöbb hét hasonlóan telne el.

Jó. 

Minden a legnagyobb rendben, még most is legnagyobb részt pozitívan tudok nyilatkozni az egészről (tudom, tudom, ez majd megváltozik). Köszönhetően a bennem végbement változásoknak, könnyebb lesz végicsinálni/végigtanulni az évet, meg persze a többit is, csak ki kell tartani. Továbbra is lelkes vagyok és ha bár nem is angolul, de tartom magam a tanárom javaslatához. Röviden és egyszerűen.

Úgyhogy élek, remekül érzem magam, öröm minden nap az ébredés, köszönöm szépen.

Túl vagyok a tankönyvosztáson. Vagy mi. Tudom, tudom, nincs is ennél érdekesebb. De ha úgy írom, hogy túléltem az első tankönyvosztást az új gimnáziumban, máris izgalmasabban hangzik, ugye? Hát nem, szerintem sem. 

Nem is volt valami nagy durranás. Fanni meg Tomi jöttek ide, a suli előtt megvártuk Petit, majd bementünk és elcsodálkoztunk a tömegen. Azt hittük, ha hamarabb ott vagyunk, mint a hivatalos kezdés, akkor semmi idő alatt végzünk. Nem így lett.

Már ott sorakozott előttünk egy kisebbfajta sor, de szerencsére a portától indultunk, ami még mindig jobb, mintha a folyosó végéről kezdtünk volna. Megbeszéltük, hogy kinél mennyi pénz van (természetesen nálam volt a legkevesebb), majd csökkenő sorrendben beálltunk egymás mögé. Nem paráztam azon, hogy elég lesz-e, tudtam, hogy nekem úgysem kell annyit fizetnem mint a többieknek, hiszen nővérem könyveinek egy része megfelel nekem is. 

Sorra kerültem, mondtam a nevem és az osztályom (9. C, tejóég!), aláírtam, majd mondtam, hogy Pankával minden rendben, épp gólyatáborozik, köszöni szépen, átadom az üdvözletet. Ilyen ez, ha van egy nővére az embernek...

Bepakoltuk a táskákba, majd indultunk, Petrával összefutottunk a suli előtt, ő jött velünk, páran leszakadtak, többiek elkísértek a papír-írószerboltba, majd jöttünk hazafelé, ház előtt könnyes búcsút vettünk egymástól. Itthon kipakoltam, szentségeltem az irodalomkönyv miatt, most pedig matekozni fogok. Bizony.

Cél a jobbik matekcsoport, köszönöm szépen a szíves figyelmet.

Jahajj. 

Ma itt volt Petra, megnéztünk két filmet, nevetgéltünk ahogy szoktunk, együtt valahogy mindig szőkébbek vagyunk mint amúgy. Egyébként a napok csak telnek, vánszorognak, nem csinálok semmit, még olvasni se olvasok... haladok az árral. Inkább csak lézengek. Majdnem egy hét telt el a nyelvvizsga óta, és én masszívan nem csinálok semmit. Nem sajnáltatom magam, nagyon jól van ez így. Viszont jövő héttől ráfekszem a tanulmányokra, vár még rám néhány kötelező, angol gyakorlás és a szent hármas: matek-fizika-kémia. Az igazat megvallva már várom is. Most viszont nagyon élvezem a dolce far nientét, ami annyira nem is semmittevés, mert minden nap pakolászok, ki/berakodom Gedeont... csak a képemet nem tolom ki a jó hűvös lakásból. Na de majd hétfőn!

Cica kérem ne ciróka...

Csak mert Palya Beát hallhatok.

Nos hát. Egy hét a júliusból, csak úgy huss - eltelt. 

De nem akárhogy! Egri tábor, csak nekünk, volt nyolcadikosoknak, a két osztályfőnökkel. Meleggel, forrósággal, túrákkal, nem alvással, napi kétszeri fürdéssel, strandolással, etno rock koncerttel, pókerezéssel, zenecsatorna leséssel, hajnali beszélgetésekkel, csínytevésekkel, fiúk részéről hörgésekkel, énekléssel (nem, annak nem lehet nevezni), részemről olvasással, összekapásokkal, nevetésekkel. Szóval úgy telt el, ahogy egy tábornak el kellett telnie. Élveztem minden egyes percet, az utolsó két nap volt a legjobb, de végig emelkedett hangulat uralkodott a társaságon.

Most egyedül vagyok itthon. És élvezem. Imádok egyedül lenni. Ilyenkor csak részben vagyok lusta. Viszonylag korán kelek, pakolászok, reggelizek, beágyazok, mindenhol rend van, virágok meglocsolva, déli oldalon redőnyök lehúzva, és még a konyhával is minden rendben. Egyébként kezdek rájönni, hogy egy nagyon extrovertált emberből szépen lassan átalakulok introvertálttá. Persze csak egy kicsit, de eléggé látványos a változás. Szeretek találkozni a barátokkal (nem mindig, az is igaz), de ki kell pihennem őket. Ez a két nap, amit egyedül töltök itthon pont erre jó. Azt csinálok, amit akarok és mivel semmit nem akarok csinálni, ez tökéletesen teljesül. Inkább be is fejezem, megyek legmasterezni, vagy felülésezni, vagy épp angolozni, esetleg kettőkor ebédelni. És filmet nézni. Vagy olvasni.

Remélem azért nektek tartalmasabb a nyaratok, vagy legalábbis olyan, amilyet elterveztetek, vagy jobb! Még van majdnem két hónap, hajrá, hajrá :D

Ha a lustaság fájna

A tegnapi napom valahogy úgy nézett ki, hogy lefeküdtem háromkor, felkeltem tízkor, nagy nehezen megcsináltam egy oldal angolt, ittam egész nap, körülbelül tíz órát ültem a gép előtt viszonylag kis megszakításokkal. Ja igen, este kiteregettem.

Éljen a produktivitás és a nyári szünet!

Ma egy kicsit jobb lesz. Három oldal angol már készen van, tényleg befejezem a Virágot Algernonnakot, délután megyek volt osztálytársakkal moziba és belekezdek valamelyik kötelezőbe. Nem hagyom el magam, nem ismétlem meg a tavalyi nyarat, nem és nem. Eddig egészen szépen teljesítettem, úgyhogy nem félek magamtól.

Így kell ezt csinálni!

És igen! Mára végeztem mindennel, amit elterveztem, mondjuk a tanulás kimaradt, de azt nem is terveztem nagyon. Körülbelül négy órán keresztül szenvedtem a pakolással, de megérte, mert igen tekintélyes mennyiségű papírtól és mütyürtől szabadult meg az asztalom és a környéke... És még Gedeont is én pakoltam be, no meg olvastam 99 oldalt a Győztes egyedül vanból. Eddig nagyon tetszik, de egy nap nem akarok ennél többet, mert ez nem limonádé, amit csak úgy elolvasunk. Több szemszögből íródott, ami egyrészt nagyon kreatív és izgalmas, másrészt néhol zavaró, de nem feltűnően. 

Szóval a mai napot abszolút sikerként könyvelem el, a holnap is legalább ilyen jó lesz, csak háziírással és orvosi vizsgálattal kiegészítve...

Na ma volt az első olyan nap, amikor örültem a nyárias időnek és nem bosszankodtam amiatt, ohgy legyen húsz fok, tavaszias idő... Végülis azt is megkaptam hat körül, szóval igazán nem panaszkodom.

Meg a tegnap este miatt sem, féléves késéssel sikerült megnéznem a Sherlock Holmes kettőt, és áááh, ez is olyan zseniális volt, mint az első rész.

Ma délben keltem, hajat mostam, majd rohantam Petrához, utána a Kossuth térre, onnan meg a gyereknapi programokra mentünk. Nem igazán bírom az ilyen városi rendezvényeket, nagyon bugyuták általában, ahogy ma is, de legalább a két x-faktoros fellépőben nem csalódtam annyira. Aranyosak voltak, jó dalokat énekeltek, csak utálom ahogy provokálják az első sorban sikítozó kislányokat, annyira szánalmas mind a két oldalról. Értem én, ha valaki szeret egy előadót, de azt lehet kulturáltan is, síkitozás, és korláton áthajolás csakazért hogy megérintsem nélkül is. Szerintem.

Egyébként jól éreztem magam végig, fagyiztunk, nevettünk mindenen, legfőképp magunkon, de azért akadt pár érdekes emberke. Utána letelepedtünk a fűre és csak úgy voltunk. Majd hideg lett, esőre állt, így mindenki hazaindult. Holnap pakolni fogok, most már tényleg. Meg olvasni valami értelmes regényt. Belekezdek a Győztes egyedül vanba, az úgyis oroszokról szól.

Csak legyen meg minden amit elterveztem és akkor holnap egy jó napot zárok...

Semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen...

A szombat jól alakult, a ma meg csak úgy telik. 

Nem tetszik, pedig pontosan én terveztem így. A szobámban viszonylag rend van, majd tanulok törit (ha tanulok... csak kéne, szerdán témazáró), de ezzel a hülye prezentációval sehogy nem haladok. Borzasztó, elegem van az egészből, pedig alig csináltam vele valamit, a törléseken kívül. Az lebeg a szemem előtt, hogy kevesebb, mint egy hét és túl vagyunk az egészen, erre a tanévre letudtam minden versenyt, végeztem. Kezdek ott tartani, hogy a kémia ötösöm sem érdekel, hagyjanak békén, jó lesz a négyes is. A "diplomát" így is megkapom, néhány betű eltérés még nem a világ.

Komolyan, néha a vasárnap rosszabb mint a hétfő. A vasárnap csak úgy van, igazából nem csinálok semmit, délben felkelek, várok egy órát az ebédre, utána beágyazok, próbálok pakolászni, majd döglődöm. Vagy a fotelben olvasok, vagy gépezek. Jelenleg az utóbbi. Pedig még azt terveztem pár órája, hogy produktív leszek. Úgy látszik, az aktivitás kimerült a beágyazással.

Mondjuk még nincs semmi veszve, csak a tettvágyam. De a holnap jó lesz. Megyek Ifirkászra, megkapom a csomagomat, azért fuckyeah, hogy második lettem egy országos diákújságírói pályázaton! 

Kedd eltelik, szerdától péntekig túlélem a napokat, szombaton örömködék vala, este Árnyjátékot nézek naaaaagy tv-n, aztán vasárnap lesz és kezdődik az egész előröl... 

"A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk."

Elutazunk ketten Angliába...

Tegnap minden rohanás, izgulás ellenére csodaszépre sikerült a ballagás, az este is jó volt, élveztem a napot. Ma meg már egyáltalán nem izgulok Anglia miatt, lesz, ami lesz, én már csak boldog vagyok.

Szerintem a körülményekhez képest egész kevés cuccot pakoltam, ami áll egy közepes bőröndből, hátizsákból, piros tarisznyából és kajás zacskóból... Na igen. De nyugodt vagyok és derűs, mint Dumbledore és ez csodás. 

Utolsó átnézés... 

Csók mindenkinek, akik meg érettségiznek, azok meg ügyesek legyenek, én tudom, hogy azok lesztek! :)

Jajj de jó lesz...

Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk

Jííhááá!

Üdvözlök mindenkit, itt állok a pakolás kellős közepén, vagy az elején, esetleg a vége felé. Szóval pakolok. Csak most beiktattam egy kis kényszerpihenőt. Az a baj az utazásra való bepakolásnál, hogy sosem lehet elég dolgot vinni, valami mindig itthon marad. Most pedig lesz két szobatársam, fel is osztottuk hogy ki mit visz, de nyolc nap az nyolc nap, méghozzá Angliában, szóval esőkabát, vízálló cipők, váltásruha és a többi, jajjdeborzasztó. Hosszabítót, úticuccot még mindig nem raktam be, szinte csak ruhát pakoltam és szinte csak a bőröndbe. Pedig nem csak ruhát kell vinni, de nem ám.

Szóval inkább vissza is dugom a pofám a szobába és összeszedve minden türelmem, figyelmességem, nekikezdek a többinek.

Make out like it never happened

Majdnem teljes két nap után én is kidugtam az orrom egy kis sétálásra. Persze nem önszántamból, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem angolra. Előtte persze ment a szentségelés, de mindig úgy állok hozzá hogy nem, aztán végülis jól alakul az az egy óra. Mint most. Attól eltekintve, hogy kibaszottul nagyon megfáztam.

De azért abban az oda-vissza összesen negyedórában jó volt érezni a napsütést, látni a még több zöldet, a nővő füvet... Igen, hideg van, fúj a szél, meg nem is mindig süt a nap, de igenis lehet érzni a tavaszt. Megvallom őszintén, nekem így is nagyon tetszik. A nem létező szünet ellenére itthon maradtam egy napot, aminek a nagyrészét átaludtam, a másik jóval kisebb részét meg végigtanultam. Mondom jóval kisebb. De legalább megint minden házi kész (ilyen is régen volt) és még be is pakoltam. Eléggé szép hétnek nézek elébe.

Azt hiszem...

Cool story, bro!

Már egy hónapja nem sikerült semmi értékelhetőt alkotnom. Sem ide, sem az újságba, sem sehova. ez egyrészt bosszant, másrészt megrémít. Régebben fotóztam is... de áh, nem megy ez nekem. Viszont ezen a hétvégén igyekszem aktív lenni. Valószínűleg az aktivitás ki fog merülni abban, hogy még ma megcsinálom a házikat és a további két nap már csak porszívózni és felmosni leszek hajlandó.

ÁÁáááááá!

Szóval akkor holnap felvételi az egész országban. A legtöbb nyolcadikosnak, köztük nekem is. Izgulok? Persze, de valahogy nem jön ki. Reméljük, holnap sem fog. Mivel többen is mondták, hogy kitekerik a nyakamat, ha holnap merek idegeskedni ezért ma körülbelül egy percen keresztül sikítoztam, ordibáltam és toporzékoltam... Utána szintén egy percen keresztül köhögtem, tehát a feszültség levezetés ily módjáról inkább lemondok a jövőben.

Egyre többen posztolnak ki az arckönyvre képeket a megoldott feladatlapokról. Én is megtehetném, lehet meg is teszem, csak fel kéne tölteni a fényképezőgépet. Már évek óta ezt szajkózzák nekünk, egy fél éve még inkább, egy hónapja meg szinte csak a felvételiről szólnak a napjaink. Furcsa lesz, hogy ennyi belefeccölt munka, idő, és fehér papír után csak úgy huss, semmi. Persze tanulás. Apropó, tanulás, ha bárki is érdekel két négyesem lett a féléviben, ami egész jó, viszont az már kevésbé, hogy az egyik matek, ami pont felvételi tárgy... ez van. Az viszont még engem is meglepett, hogy fizikából ötöst kaptam. Szerintem nem érdemlem meg, de hülye lennék, ha szólnék.

Ma még át kéne néznem az előkészítős füzeteimet és pakolni kéne pusztán a lelki megnyugvásomért és hajat is fogok mosni. Péntek van és itt ugrabugrálok mindenféle jó zenére, csakúgy, mint: The Doors, The Beatles, The Kinks... úgy látszik engem csak a rock pörget fel. 

De legalább valami, amitől beindulok, kiadom magamból az idegességet és holnap csokit fogok enni.