Most, hogy csak szimplán vagyok fáradt, és nem úgy nézek ki, mint egy zombi... most van kedvem írni. Csak az a gond, hogy ez a 24 óra olyan, mintha nem is lett volna. Igen, ez a 24 óra inkább 33 óra volt. Oké, elfáradtunk, másodikok lettünk, festékes az összes akkor rajtam levő cucc, satöbbi satöbbi, de ez akkora élmény volt, hogy nem is találok szavakat. Ötven ember beleadott apait-anyait, együtt játszottunk, rohangáltunk és nem utolsó sorban szórakoztunk egy napon keresztül. Hihetetlen érzés.

Emlékek elveszve, kavarodva vannak csak meg, néha eszembe jut egy-kettő, gyorsan elhadarom annak, aki a közelembe van és pörgök. Részben, legalább is. Amúgy meg végigásítom a napot és érzem, hogy bárhol-bármikor el tudnék aludni.

De megérte. Újracsinálnám az egészet, jövőre is mindenképp megyek. Jajj, nagyon!!!

Holnap 24 órás vetélkedő!

El sem hiszem!
Jájj.

Ha még nem mondtam volna...

Édesapa, imádlak!

De komolyan.

Hazaért, beszélgettünk, ki-ki ment a maga dolgára, szöszmötöltem a házikkal, ő olvasott, majd eszembe jutottak a dolgok és meséltem. Hogy kéne 24 órás vetélkedőre karton, meg matekra számológép. Erre megkérdezte, hogy mikorra. Mondom minél hamarabb, karton ráér, de honlap is lesz matek, igazából mindegy. Erre ő: jó akkor majd este megyünk.

És mentünk. Szokás szerint rám kellett várni, de miután kiléptünk az ajtón már minden gyorsan ment. Egészen az Intersparig, ahol nem találtunk számológépet. végigjártuk az egészet, majd a harmadik ember szerencsére útbaigazított minket. Akkor jöttünk rá, hogy már elmentünk előtte és pont szemmagasságban is volt, de nem láttuk. Azt a három fajta számológépet, amiből kettőt ki is lőttünk, mert nem elég profi. Hosszas (nem) tanakodás után úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a Tescoba. Sajnos kimenetelnél megláttuk a sajtos pogikat és vettünk kettőt-kettőt, és ezzel ki is rúgtunk a hámból. Tesconál nagyobb volt a választék, viszont azok sem tudtak mindent, ami meg de, az volt az Intersparban is, csak négyezer (!) forinttal olcsóbban. Tébláboltunk, majd indultunk kifele, de mivel már odamenetelkor is szemeztünk a kínaival, szépen sorba álltunk választottunk és tisztességgel megvacsoráztunk. Hideg volt, a övé csípett, az enyém meg levesztette az ízét, de élveztük. Szóval vissza az Intersparba, böhöm nagy számológép leemelése, eltevése és pénztár. Ahol lehetett kapni étcsokis Snikercst száztíz forintért. Azt sem hagytuk ott. 

Többek között ezért is szeretek apával vásárolni. Meg mert lehet bolondozni. Megmutattam neki a méltóságteljes és félelemkeltő járásomat, kiröhögött, mert a legmagasabban levő kosarat vettem le, és sikeresen meggyőztem, hogy kocsikázzunk kicsit többet, csak hogy lássam én is, amikor a kilométeróra átvált 70 000-re. Mert az olyan szép. Szóval autókáztunk, mentünk két kört az egyik, három kört a másik körforgalomban, elszédültem, nevettem, jó volt. autót leraktuk, majd meneteltünk, elfordultunk kilencven fokkal, csak mind a ketten a másik irányba, a kulcsot majdnem az autóban hagytuk, de végül kiderült hogy nem, úgyhogy minden a legnagyobb rendben. George is (igen, már van neve a számológépemnek) rendben van, már csak azt kéne kitalálni, hogy hogyan működik.

Te majd kézenfogsz és hazavezetsz

Előttem a délután, mögöttem pedig két csodás nap.

Kezdjük a péntekkel. 

Rügyavató. Órák elteltek, a vége felé valami hihetetlen módon izgultam. Amikor még volt óránk a tényleges Rügyavató előtt körbejárkáltuk a sulit, felírtuk a teremszámokat, memorizáltuk az olimpia eredményeit (volt némi fogalmunk a kérdéstípusokról), személy szerint folyton az osztálydal szövegét mondogattam, mert idegességemben elfelejtettem. Aztán idő volt, felsorakoztunk az udvaron, majd bevonultunk a tornaterembe. Minden kilencedikes osztály más színben, mi voltunk a kékek és istenien néztünk ki. Tetszik, mert ez az "osztályok egyenszínbe öltöznek" előhozza azt, hogy milyen jó egy közösséghez tartozni. Mikor mindenki elrendeződött, felolvastuk az eskü szöveget, megkaptuk a kitűzőket, majd elvonultunk a helyünkre. Kezdődött a zászlóbemutatás, majd az éneklés. Az a-sok Most múlik pontosant énekeltek, B-sek a 67-es útont, mi a Pokémon átiratát, a D-sek pedig a 8 óra munka átiratát (ami azért gáz, mert tesómék ugyanezt adták elő négy éve). Utána vártunk és wtf, a zászlóra mi kaptuk a legkevesebb pontot, viszont a dalra meg a legtöbbet. Sorversenyek következtek, ilyen-olyan, kaptunk kérdőívet is, folyton változott az eredmény, voltunk utolsó, de első helyen is. Kiordibáltam, kiszurkoltam és kiidegeskedtem magam. 

Harmadikok lettünk, de nem ez a lényeg. Bármennyire is voltak nehéségek, azért ez egy elég jó osztály, és ha nem is mindenkivel vagyok jóban 1:van rá négy évünk 2:összességében a többség tud együtt dolgozni. Úgyhogy én élveztem és kaptunk sütit is, abszolút megérte. Utána még kicsit beszélgettünk a volt osztálytársakkal, majd Pankával siettünk haza, ugyanis egy óránk volt kiérni a vasútállomásra. Össze is pakoltunk, apa elvitt minket, sikeresen felszálltunk a vonatra, amikor tudtam olvastam (Zabhegyező, végre!), beszélgettünk a bácsival és fél óra késéssel megérkeztünk a Nyugatiba, ahol már várt ránk Dénes. Kalandos villamosozással el is jutottunk Pankához, evett, vártunk, tanakodtunk, szerencsétlenkedtünk, majd elindultunk. Annak ellenére hogy a Kutatók éjszakája miatt mentünk csak Budapestre, összesen egy előadást néztünk meg, és még onnan is késtünk egy picit. De nekem nagyon tetszett, amikor beléptünk a kivetítőn megláttam két szót: skizofrénia és disszociatív, na mondom jó helyre jöttünk. Egy órás volt az előadás (Hipnózis és a bőr címmel), amikor nem a bealvás ellen küzdöttem, élveztem. Vége lett tanakodtunk, majd megegyeztünk, hogy nem megyünk már sehova, csak haza. Mármint Dénesékhez, ha már ő szervezte, ragaszkodott hozzá hogy náluk aludjunk. Villamosozás, Feneketlen tó, megérkeztünk, fáradtak voltunk, fürdés és alvás. 

Hát óra (vagy még annyi se) alvás után felkeltünk, közösen rántottát gyártottunk, majd indultunk a világ legjobb helyére. Sirius teaház. Megérkeztünk, kényelembe helyeztük magunkat, majd rögtön fel is pattantunk, és felfedeztük a helyet. Teáztunk, beszélgettünk, és megegyezzünk, hogy legközelebb nyitástól zárásig ott leszünk, mert a hely tényleg fantasztikus. Azon túl, hogy a teák finomak, tele van zegzugokkal, jó zene szól, otthonos és bármekkora társaság számára ideális hely. Sajnos ott kellett hagynunk, hiszen indult a vonat. Amit elértünk szerencsére. Én aludtam, Panka nézte a Chelsea-Arsenal meccs állását, majd megérkeztünk. 

Itthon ebéd, beszámoló, majd nyugis szombat este.

Amikor ezt megláttam...

Eegen, lehet hogy a leírásból annyira nem tűnik ki, hogy milyen jó volt ez a két nap, pedig nagyon is. Főleg az újdonság, megismételhetetlenség érzése miatt, a pesti kiruccanás pedig legfőképp azért, mert olyanokkal voltam akiket nagyon szeretek, és olyan dolgokat csináltam, amiket ugyan nem szoktam, de nem bánnám ha többször tenném. 

Ma pedig megváltom a világot, gondolok itt a háziírásra, cikkírásra, kádsúrolásra, pakolásra és sütisütésre. Szerencsére pont a két utolsóval készen vagyok, de nem fogok unatkozni. 

27th of July, the day the world finally realised that Britain is the greatest country in the history of forever.

Yay! Please, do not expect normal, calm or understandable post, because I can't! I can't. The Olympic Ceremony was awesome! Awesome and flawless, and breathtaking... and I can't say much more.

Oh well, I've waited it days before, I dressed up as the Hungarian flag, I didn't care about my love for Great Britain, or Russia, if there is Hungary. 

I was only following it on television, and as I told dad, the Tumblr exploded. And yes, my feelings were the same! I was proud of being Brithis even though I'm not... And and and... Kenneth Branagh, Voldemort, Mary Poppins, J.K. Rowling reading Peter Pan, Rowan Atkinson, Arctic Monkeys, Sir Paul McCartney... Seeing the whole ceremony live is like being there. OMG! We recorded it I'm sure I'll watch it later and not just one more time. I was screaming, applausing, singing, jumping and almost dancing. I'm just so happy... 

Oh well. From now on till August the 12th I'll be sitting in front of the tv. Go Hungarians, go! We love you.

I love you. I love the Olympics! And when the Hey Jude was played and everyone was singing... I realised that it's still not about money. It's about friendship and fair play and friendship.

Yay!

Radnóti Miklós - Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

Are you watching?

But it's always been a smoke and mirrors game

Ma valahogy. Nem tudom. Lelkes voltam, izgatott, egy kicsit (frászt. nagyon) ideges a kémia és a bemutató miatt. Te jó ég, én nem tudok puskázni! Ha csak a képletekből kéne írni, olyan ötös lennék, hogy öröm lenne nézni. De sajnos nem csak képletek kellenek. Pedig tanultam is, a kitűnőnek meg kell lennie, és meg is lesz. Csak miután rájöttem, hogy a fémek vízzel való reakciója helyett az oxigénnel valót jellemeztem és azt is rosszul, hát majdnem elbőgtem magam. Tanulás nélkül nem fájt volna annyira, de így. Így már más. Sikeresen lelomboztam magam a nap további részére, még a hasam is elkezdett fájni, mai tartott egészen bioszig, amin szerencsére nem kellett részt venni felkészülés céljából. Biosz után ebéd, futkorászás majd bemutattuk a prezentációnkat. Hát igen. Nem a legjobb. Hohó, nagyon nem. De a sok negatív megjegyzés után (mind igaz volt) azt is mondta a tanár, hogy érzi, jó lesz ez. Igen, tudjuk. 

Nosza hazajöttem és elkezdtem... neeeem, ilyet nem is lehet tőlem elvárni. Szépen döglöttem a fotelben, Joy-t és Harry Pottert olvasgatva, majd csak úgy gépeztem.. és sikeresen elkezdtem fél hatkor a prezentációt. Inkább hatkor. De jelentem, mindennel együtt készen lettem vele három és fél óra alatt. Mi az nekem. De kész. És ez a lényeg. És már nem fáj a torkom annyira. Elég volt hozzá egy sál, ó igen. egy szép nagy sál. A honlapra kíváncsi vagyok...

Na meg a jövőhétre. Nem bántam meg, hogy ennyi minden hülyeségre versenyre jelentkeztem, de azért vicces lesz hétfőn a drogprevenciós micsodáról angol versenyre rohanni, kedden a német versenyről katasztrófavédelmi versenymegbeszélésre visszamenni, és a szerdát Hajdúböszörményben tölteni. Igazából nekem ez kell. Hogy hajtsanak, hogy hajtsam magam, hogy tevékenykedjek. Nem unatkozom, az biztos. De hát én választottam, vagy nem ?

Ne kövezzetek meg érte! Köszi :D

99 problems almost solved

Körülbelül egy hét abszolút mélypont után a tegnapi nap nagyon jól telt. Egyrészt sokáig aludtunk, majd reggeli után még olvashattam, majd Dénes beugrott fél órára, aminek az lett az eredménye, hogy itt maradt ebédre és kb. hatkor indult el tőlünk. Elmenés előtt azért még elmentünk kacsákat etetni, meg mohát keresni, fagyiztunk is, idei év második fagyizása is megvolt, és tartom magam ahhoz a kijelentésemhez, hogy a soltvadkerti fagyit semmilyen másik nem übereli. Fagyizás után megjött hozzánk a szerdai csapat is, Dani kivételével, keresztrejtvényt fejtettünk, meghallgattuk a Nosza című, nem magyar de magyarosított örökbecsű dalt... 

Egy kicsit ki voltunk, de szerintem a Nosza egy fokkal jobb, mint a Tunak Tunak Tun tíz órás verziója.

És igen, megint bőgtem Sirius halálakor, de már nem csak azért, mert meghalt, hanem azért, mert Lupinnak mennyire fájhatott, hogy meghalt az egyetlen igazi barátja... Filmnézés után csak csöndben gépeztem még vagy sok órán keresztül, de az is nyugalmas volt. 

Ma meg fél délben keltünk fel, megnéztük rokonyunkat a tv-ben, majd ebédeltünk és apával meg fogjuk nézni a Vaskabátokat. Végre, egy fél év után. De legalább ami késik az nem múlik. Már csak tanulni kéne.

Hadd mondjak néhány szót a hirtelen felindulásból. Mert az utolsó két bejegyzés pusztán a hirtelen indulatok/érzelmek miatt született, de azért jól esett. 

Kirohantam minden ellen, majd nagy nehezen elvonszoltam magam törit tanulni és rájöttem ,hogy egy undorító alak vagyok. mert kb tíz perc jegyzetelés és olvasás után értettem mindent és nem volt felszínes. Ha holnap óra előtt átnézem ötöst írok belőle (azért nem tuti, mert a kémia tznél is ezt mondtam és tessék!). és erre a tíz percre nem vagyok képes naponta négy tantárgyból! igen, a lustaságom határtalan. Ennek ellenére rendet rakni még mindig szeretek. Csak el kell kezdeni azt is. Viszont hajmosás után lenyugodva, átszellemülten könnyebb volt tisztán látni a dolgokat. Szóval tanulni kell. Kéne. Egy kicsit többet. Bár a semminél minden több.

Ugye?

El vagyok veszve

minden értelemben sajnos. 

Na de. Eltelt egy újabb és év én már kezdhetem előröl a számolást. Bár egy évben körülbelül háromszor szándékozom új életet kezdeni, ha őszinte akarok lenni, akkor meg heti háromszor, na de most tényleg. Úgy döntöttem, nem fogok elszámolni semmivel, augusztustól itt vannak a fontosabb dolgok, amúgy meg régi blog, ami meg nincs itt vagy ott, az vagy nem lényeges, vagy fájdalmas, vagy titkos (kac-kac).

Viszont fogadalmakat jó lenen tenni. Nem azt, hogy nem fogadok meg semmit, az túl egyszerű lenne, viszont nem is olyanokat kéne megfogadni, amit úgy sem tartok be. Reális, teljesíthető fogadalmakat szeretnék tenni, és ha már itt vagyok, dokumentálni. Fanni drágám megfogadta, hogy nem fog ugyanolyan zoknit hordani, ami nagyon vicces, és fanatikus és meg is oldható - de nem nekem. A legtöbb zoknim fekete, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a volt kedvenc tornacipőm kilyukadt és színes zoknival lehetetlenség lett volna hordani.

Másokról nem tudok sokat, gondolom senki nem fogadott meg eget rengető dolgokat.

Szóval akkor szedjük pontba.

1. nem szarom le a tanulmányaimat

2. kezdek valamit a szabadidőmmel

3. nem hízok el még jobban

4. ANGLIA (ami biztos, de azért jó leírni)

5. kitartok az elképzeléseim mellet

Ennyi lenne. Kicsit közhelyesek, átlagosak, de legalább komolyan gondolom őket valamennyire.

it's a bitter world and I'd rather dream

na végre elszántam magam és csináltam tumblrt. remélhetőleg végleg.

asszem ez az ötödik próbálkozás, de legalább most nem töröltem ki fél órával a megcsinálása után.

és nagyon szeretem. kicsit bonyolult, de ha nem kattintok félre, még jó is lehet. 

csak ügyesen kell válogatni. úúúh, de már elkapott a hangulata. 

jó lesz ez. csak ki kell tartani. de tényleg.

Lucy in the sky with diamonds

Bár nem Lucy, hanem Anna és nem gyémánt, hanem kristály,de mindenképp az égben volt. 

Szárnyalt, ragyogott, táncolt, mosolygott és nem tudott enni. És vagy ötvenszer elmondtam neki, hogy gyönyörű, mert így is volt. És kétszer is táncolt, úgy hogy eredetileg egyszer sem akart. És hát, na. Szalagavatója csak egyszer van az embernek. Úgy értem, saját. És olyan, akár egy tündérmese. 

Csak valóságosabb és sokkal jobb.

meme

Az ember társas lény, ugyebár. És ebből adódóan fontos neki a figyelem és a törődés. Persze. Nekem is. De nem ennyire. És nem ilyen feltűnően. Néha nem is érzem magam szar alaknak amiatt, mert önző vagyok. Jobb ez így. Érdekel az emberek véleménye, na de könyörgöm. Az, hogy valaki szomorkodik, mert "unfollowolták" twitteren, az nevetséges. A twitter is csak arra jó, hogy a mindennapos hülyeségeinket kiadjuk magunkból. Vagy csak én látom így? Mindegy is (dehogy). 

Szóval azért bírom Svájcot, mert önző. Éldegéli a kis életét, gyűjti a sok pénzt, okosan használja, jól megy neki. ezt persze csak így, szlengesen. De tényleg. Svájc nagyon jó helyzetben van, pont azért, mert csak az érdekli, hogy neki mi a jó. belépni az EU-ba csak mert Európában mindenki belép? Ugyan. Svájc ennél okosabb. Na meg ravaszabb. Igaza van. Legyen is. Legalább ők nem éheznek, nincs akkora munkanélküliség stb. 

Visszatérve twitterre. Nem is értem, miért követtem eddig a csaj. engem nem zavar, ha valaki azt írja le, hogy épp almát eszik, vagy fáj a lába, vagy, hogy jajjdeuncsi ez meg az. De a nyafi és a "2000. tweetem megy:..." na az, az már idegesítő. Kit érdekel? Meg így lista és úgy  statisztika és bla bla bla. Nem érdekel. Én bajom, igaz? Igen. Ez meg az én blogom, és Audreyt követve nagyon önző vagyok, és ez miattam van. Máris jobban érzem magam, komolyan mondom. 

És igen, nem véletlen, hogy míg másnak van 200 meg 300 követője, addig nekem csak 15... Ők legalább nem "unfollowolnak". Vagy ha de, az nem feltűnő. Nem is nézem. Az életben néhány ember figyelmét szomjazom és belül ordibálok, hogy idenézz, ide, rám figyelj. De nem az interneten. Írtam olyat, hogy jó lenne, ha az emberkék olyanok lennének, mint Svájc? Ha igen, akkor visszavonom, nem lenne jó, ha mindenki ilyen lenne. Elég egy-két olyan arany virágszál (kac-kac), mint én. Bőven. Petőfi az első, Ady a második és József Attila a harmadik. Mármint statisztikailag Petőfi áll az első helyen az 'én' használatában. Ugye milyen művelt vagyok? Ugye! Köszönöm, köszönöm.

Dénes mondta, hogy mindig tudja, mikor pakolok el, mert megírom a blogomba. Hát most is tudni fogja, bár már Pankánál olvashatta. De azért én is leírom. Mivel már egy hete baszogatnak kedves szüleink, ezért ma nekikezdtünk és egész hamar be is fejeztük a nagytakarítást. Ami igazából porszívózásból, hajsöprésből és felmosásból áll. Meg mivel most ketten voltunk veszekedtünk egy sort, de azon is hamar túljutottunk. És már készen is van minden, rendet raktunk úgy, ahogy... és mint mindig, most is jó érzés. Bár ezt már számtalanszor leírtam. És még mindig.

Amúgy csak én vettem észre, hogy egyre kevesebbet és kevesebbszer írok? Úgy látszik, nem tesz jót a szünet... Viszont nyáron meg napi öt bejegyzés volt. Nem értem magam. Azért az írást nem hagyom abba. Soha. Mindig a fejemben van valami ötlet, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Most például nem akartam semmit még is lett belőle valami. Imádom magam! És még szerény is vagyok...

Megpróbáltam berakni ide egy piros tengerimalacot, de nem engedte. Nem találom azt a beállítást, amivel be lehetne állítani. Kár érte, nagyon aranyosra sikerült.

oh, man you can do what you want

 http://www.youtube.com/watch?v=lMyVFTwelwo

úgy döntöttem nem akarok megfelelni. olyan vagyok, amilyen, bár igyekszem jobb lenni és alakulni, de kényszeresen megfelelni már semmiképp. örülök az elhatározásomnak, valamiféle könnyebbséget ad. olyan sok mindenkire szerettem volna legalább részben hasonlítani, általában külsőleg, meg habitusban, de már nem. ez az elhatározás még friss, de remélem tartós. most csak jó érzés. egy csipetnyi büszkeség, egy csipetnyi boldogság és a várakozás. jövőbe tekintés.

szünet

hát én akkor most egy hétre szüneteltetem a bárminemű internetfelhasználásomat, beleértve mnidenféle internetes oldalt, mint facebook, youtube, twitter és persze a blog is. csak egy pici szünet, valószínűleg kibírom,meg nem gépmegvonás lesz, csak internet, így vígan tudok pasziánszozni meg simsezni. hát ez van, én még simsezek és tökre bírom. az egyetlen, amit nem szeretek benne, hogy elvonja a figyelmem és az időérzékem és órákon keresztül képes vagyok vele játszani. na ez van. most meg az, hogy angol házit fogok írni, aztán egy hétig semmi internet. nyista, nothing, nichts... 

szüret (?)

Suhanc bejegyzését olvasva eszembe jutott, hogy milyenek voltak azok a hétvégék, amikor a nagypapám még élt. Mondjuk ősszel. Mert neki is volt szőlője, igaz, csak a kertben, de az is épp elég volt a családnak. Hogy leszüreteljük, egy részéből mustot, bort csináljunk, a többit meg megegyük, elajándékozzuk. Mióta nincs már papa, nincs már meg a ház. Azóta érzem, hogy mennyire is szerettem ezt az időszakot. Nekem ez votl az 'igazi' gyerekkorom, ha mondhatok ilyet. Persze, a gyerekkor még most is tart, de már nem ugyanaz. Imádtam náluk lenni, még epret szedni is, pedig közben füstölögtem rendesen, mert szúrt a levele és sok volt a szúnyog, de tudtam, hogy megéri, mert utána az összes epret mi ettük meg. Ott volt a kertben minden. A szőlő, a sorok közt eper, paprika, paradicsom, számtalan gyümölcsfa, a kert másik részén két diófa, kukorica, borsó, bab, hagyma, minden. És papa főzött, húslevest, néha halászlevet, bár az a néha elég rendszeres, és persze karácsonykor együtt főzték apával kint az udvaron, mint két hajléktalan, úgy néztek ki. 

 Szóval a szüret. Emlékszem, hogy egyszer metszőollóval vágtam el a fürtöket a száruktól, amikor az egyik levélen megláttam egy kis zöld békát. Tetszett, de amint észrevette, hogy megmozdultam, gyorsan elugrott. Én meg hátrahőköltem, mert hirtelen történt. Szerintem egész este azt meséltem a családnak. És a pince illata! szerettem oda járni, féltem lemenni a lépcsőn, mert nagy rések voltak a fokok között, de mindig megtettem. Egyszerűen jó volt ott lenni. Igazából papa volt az egyetlen ember, akire mindig is hallgattam és igazán tiszteltem. És ő volt az egyetlen, akire hallgattunk, ha veszekedtünk. És ebédkor vagy vacsorakor mindig zongorázott nekünk valamit. Karácsonykor meg karácsonyi dalokat tanított Pankának. És délután mindig aludt, lényegében délután mindenki aludt, kivéve mamát, Pankát, meg engem. És amikor kész lett a kávé (bár ő nem kávézott, de a délutáni kávénál ott volt a pohár borával), akkor szólt valamelyikőnknek, hogy meséljünk neki. Bármit meséltünk is, ő meghallgatta és mondott rá valami kedveset, majd felkelt. Szerettem a zöld kardigánját, a téli hajléktalan öltözékét, a vicces madárijesztőit, a leveseit, ahogy megölelt és őt magát. Bár őt magát még mindig szeretem és szeretni is fogom, mert nekem ő votl az egyetlen nagypapám.

Igazából a szüretről szerettem volna írni, de már meg sem lepődöm azon, hogy nem az kerekedett ki belőle, amit szerettem volna. Végül is nem baj, hogy megírtam. Csak valahogy kevésnek érzem. Ha már papáról van szó, igazán megírhatnék ötven oldalt is és még lenne miről. Emlékekről, gondolatokról, dalokról, filozófiáról, ételekről, borról, nevekről és legfőképp a szeretetről.

Igazából én voltam a hülye pár napja, mert nem csak a Yellow és nem csak a Something in the water tud felvidítani. jelenlegi harmadik helyezett a Norwegian wood. Ennyit a dobogósokról.

A dobogósokon kívül meg ott van az Autó egy szerpentinen, a Here comes the sun, a Lucky day Sashától, a Suddenly I see,  a Born this way, mert ezek mind vidám dalok, ami arra késztetnek, hogy élj. Nem is tudom, de ez a szó annyira jelentőségteljes az életemben, életünkben. mindenkiében. Hiszen az élet ott van mindenkiben. Csak akarni kell. És jelenlegi jókedvemben nagyon akarom.

ez csak úgy, mert oylan cuki, hogy belehalok és mert jókedvem van. na irány felmosni!