Jöjjön, aminek jönnie kell!

Avagy nyárértékelő.

Nézőpontok... Minden csak nézőpont kérdése. Egyrészt a nyaram sokkal jobb volt, mint a tavalyi, mert végre értelmesen töltöttem el, vagyis nem semmit csináltam, hiszen körülbelül két hónapon keresztül masszívan angoloztam (kac-kac). Lényeg a lényeg, hogy büszke vagyok magamra, mert volt bátorságom bevállalni, jelentkezni, befizetni (khm, befizettetni), és végül elmenni az angol középfokú nyelvvizsgára. Büszke vagyok magamra, mert tudva, hogy nyár végén kerül sor rá, tanultam rá. Nem csak hébe-hóba, hanem tényleg. Szótáraztam, feladatlapokat oldottam meg, angoltanárhoz jártam, együtt gyakoroltunk Tomival, tényleg készültem és elmondhatom magamról hogy megtettem mindent.

Másrészt a nyaram rosszabb volt, mint a tavalyi, hiszen nem mentem igazából sehová. Tavaly -bár nem táboroztam- sokkal több mindent csináltam. Többet strandoltam, voltam Efotton, körülbelül három héten keresztül nyaraltam, hol barátnővel, hol családdal, hol ismerősöknél. A tavalyi nyár inkább volt nyár, a maga hétköznapi értelmezésében, mint az idei. És mégis. Én jobban élveztem az ez évit. Mert bár nem mentem sem fesztiválra, sem nyaralni, de voltam két táborban és megnéztem (magamhoz képest) rengetegsok filmet, elolvastam sok olyan könyvet, amit régóta terveztem. És igen, noha körülbelül ötször voltam strandon, mégiscsak tevékenyebb volt az idei nyár, mint a tavalyi.

És én élveztem!* Élveztem az első két hetet, amikor még suliba jártunk, de igazából nem csináltunk semmit, élveztem a ballagás utáni hangulatot, élveztem az egri tábort (de még hogy!), a filmnézéseket, a könyveket, az új osztálytársakkal való találkozást, a délbenkelést, a rajztábort, a hosszútávú biciklizéseket, az Olimpiát,  a Tomis délutánokat, a Batman-maratont, a nagymamánál töltött időt, a néhány csajos délutánt, a mászkálásokat, a nyelvvizsga utáni érzést, a Sziget-nézést online, a semmittevéseket...

Értékeljünk: ez a nyár jobb volt, mint a tavalyi, de lehetett volna jobb is. Mikor nem? Jövőre még jobb lesz, ebben biztos vagyok, viszont jó érzéssel tölt el a tudat, hogy csak kevés dolgot változtatnék meg az idei nyárban, kevesebbet, mint a tavalyiban.

És különben is. Már egy kicsit untam a vége felé. Hiányzott a rendszer, izgatott voltam/vagyok az évkezdés miatt, alig várom már az őszt. A nyár szép volt, jó volt, eltelt. Élveztem, jajj nagyon, de msot vége és el tudom engedni... micsoda szentimentális befejezés! De tényleg. Örülök az ősznek. Tegyetek ti is így.

*Egyre több Szirmai-féle kifejezést használok...

Sokat akar a szarka tipikus esete

Na nem mintha túlvállaltam volna magam, mert jelenleg azt a csodálatos állapotot élem meg, hogy egyszerűen semmit nem kell csinálnom, úgy körülbelül még egy hétig, és ezt igyekszem a legteljesebben kiélvezni. 

Viszont most hogy beindult a nyár (mármint számomra, mások biztosan agyonbulizták és bulizzák magukat... nos, én nem vagyok az a kategória), számtalan program van. Ma is. Vagyis pont ma. Programlehetőségek között volt a Paolo Nutini koncert nézés youtubeon, ételkorzózás Petrával és Blankával, és az Olimpia zárórendezvények bámulása on tv. Nos, természetesen én a középsőt választottam, mert annyira mégse vagyok antiszociális. Hogy megbántam-e? Nos, nem. Mert jól éreztem magam, a Sheket koncert abszolút szórakoztató volt, az eső sem szegte kedvünket, végre kimozdultam, barátokkal mászkáltam. Hogy megbántam-e? Nos, kicsit igen. Paolo Nutini három napja szívem szerelme, csodálatos dalai vannak, azért jó lett volna élőben látni. Na de majd, ha fent lesznek a videók! Jelenleg nincsenek... És hát. A megnyitót végignéztem, hatalmas lelkesedéssel néztem végig és imádtam minden percét. Azt rögzítettük is, viszont a záró rendezvényt se nem láttam, se nem lett archiválva, abban reménykedem, hogy lesznek olyan kedvesek a... bárkik, hogy felrakják az egészet a világhálóra, lehetőleg úgy, hogy én is megtaláljam. Nem érdekel a One Direction, sem a modellek, de ott volt Timothy Spall Churchillként (!), Russel Brand I am the walrust énekelt, és a végén megemlékeztek Freddie Mercuryról hosszabban, és énekelték a Bright side of lifeot. Ja, hogy ezt honnan tudom? Twitter, egyetlenem. A tv a másik szobában van, nem akarok rohangálni, nem akarok szülőket felkelteni. Így azt is jegeljük. Majd... 

Igazából nem érdekel. Ez a nyár lényege. Sok sok tevékenység. Egyébként is. A koncertet visszanézhetem, dalokat meghallgatom, lényeges részletek fent lesznek interneten, nincs miért aggódni. Jól éreztem magam, kellett már egy kis hepajkodás. 

Got back from grandmother, gained at least 1 kg, swam inliving water, read The Hunger games, watched Olympic games, listened to my own mind.
One week two days till the exam. Feeling anxious, but brave. Here we go.
Anyway, happy 21th wedding anniversary Mum & Dad! I love you!

27th of July, the day the world finally realised that Britain is the greatest country in the history of forever.

Yay! Please, do not expect normal, calm or understandable post, because I can't! I can't. The Olympic Ceremony was awesome! Awesome and flawless, and breathtaking... and I can't say much more.

Oh well, I've waited it days before, I dressed up as the Hungarian flag, I didn't care about my love for Great Britain, or Russia, if there is Hungary. 

I was only following it on television, and as I told dad, the Tumblr exploded. And yes, my feelings were the same! I was proud of being Brithis even though I'm not... And and and... Kenneth Branagh, Voldemort, Mary Poppins, J.K. Rowling reading Peter Pan, Rowan Atkinson, Arctic Monkeys, Sir Paul McCartney... Seeing the whole ceremony live is like being there. OMG! We recorded it I'm sure I'll watch it later and not just one more time. I was screaming, applausing, singing, jumping and almost dancing. I'm just so happy... 

Oh well. From now on till August the 12th I'll be sitting in front of the tv. Go Hungarians, go! We love you.

I love you. I love the Olympics! And when the Hey Jude was played and everyone was singing... I realised that it's still not about money. It's about friendship and fair play and friendship.

Yay!