"Legközelebb jobb leszek"

Július közepére találtam egy olyan napirendet, ami egyszerre tartható, egészséges, értelmes és még kielégítő is, szóval ezt szerintem tartani fogom.

Amúgy ma befejeztem Az üvegburát, sütöttem cukkinis.reszelt almás-sárgabarackos-mézes muffint, Petruskával elmentünk kicsit festegetni a rajztáborba, felmostam ahol kellett és este spinningeltünk is, szóval a mai napot produktívnak nyilvánítom. Ezt pedig azért írom le, hogy megmaradjon. Leginkább nekem. Az azért nem vicces, hogy három percen keresztül néztünk egymásra, miközben próbáltuk előhozni az agyunk valamely zugából, hogy ugyan mit is csináltunk egy héttel ezelőtt. Tényleg nem volt az. No de, rájöttünk és ez a lényeg. Meg a finom muffin és az, hogy kiegyensúlyoztam magam.

Blackbird singing in the dead of night, take these broken wings and learn to fly

Most már ki merem jelenti, hogy tavasz van, és remélem még egy jó hónapig (szép remények) tavasz is marad, igazi tavasz, nem nyár. Imádom ilyenkor a természetet, abszolút feel good van, voltunk apával biciklizni, és honlap is megyünk és csütörtökön is, ezentúl heti háromszor kerekezés lesz, valahogy formába kell hoznom magam nyárra, bár a gömb is egy forma.

Mondtam már, hogy szerencsés vagyok?

Még nem? De biztosan, és szerencsére (haha) megint rá kellett jönnöm, hogy bizony, szerencsés vagyok, méghozzá nem is akármennyire. Kopkopkop. 

Mivel tegnap a nagy nagy belső fejetlenség miatt természetesen semmi nem csináltam, ezért ma a sors megajándékozott egy (szerintem) jól sikerült angolversennyel, egy egy héttel kitolt pályázatleadási határidővel, egy elmaradt kémiával és ugye napsütéssel, de az jelen helyzetemben nem számít. Szóval öröm és bódottá, kedv a cikkíráshoz és rendrakáshoz, talán még házit is fogok írni. 

Ja igen. Történelmi esemény, ma (életemben először) autóval vittek suliba. Csodás volt. Ilyenkor érzem Isten (vagy valami felső erő, aminek van keze) simogatását a fejemen.

All the lies I've ever told will come back to me one day

De csak mert lassan itt az új év.

És bármilyen meglepő,  teljes nyugalommal várom az új évet. Évértékelő nem lesz, egész eddig azt csináltam, így nem látom értelmét, ellenben legyünk várakozóak és tekintsünk pozitívan az új évre, úgyhogy fogadalmak. Amiket remélem betartok. Nem lesz sok, úgyhogy szerintem igen. Meg háromból három a saját szórakoztatásom miatt van, úgyhogy szerintem nem lesz baj egyikkel sem.

Most visszanéztem az idei dolgokat és azt kell mondjam, hogy csúfos bukás.

1. nem szarom le a tanulmányaimat

2. kezdek valamit a szabadidőmmel

3. nem hízok el még jobban

4. ANGLIA (ami biztos, de azért jó leírni)

5. kitartok az elképzeléseim mellet

1. ha statisztikát nézünk bejött, én meg tudom hogy nem

2. ez csak rosszabb lett, mint volt

3. remélem nőttem is, mert ez se jött be (kivéve nyáron)

4. éljen!

5. fogjuk rá

Szóval ja, van még hova fejlődnöm. Na de. Fogadkozásban, ígérgetésben, lelkesedésben nálam sosem volt hiány, most sincs, így bátorkodom leírni a jövő évre tervezett dolgokat, amiket reményeim szerint egy év múlva teljesítettnek nyilváníthatok.

 

Az első és legfontosabb: megtanulni kötni.

A második, ami hasznos: 52 könyvet elolvasni (a kikötés annyi, hogy új legyen számomra)

A harmadik, ami csak jó: 52 filmet megnézni (kikötés annyi, mint a könyveknél)

 

No, ez ennyi lenne, inkább nem is bocsátkozom jóslatokba. Viszont elkezdem írni a könyv és a filmlistát.

Ja, és boldogságos új évet mindenkinek! Éljenek a közhelyek.

De szeretnék én is, hej...

Most, hogy ilyen szépen kifejtettem a Gyűrűk Ura iránti vágyamat, had ejtsek szót a filmekről általában. Mostanában. Csóró vagyok és lusta, ezért se moziba nem járok, se itthon nem nézek szinte semmit, ha igen, az tuti olyan film, amit legalább háromszor láttam. Pedig annyi mindenre kíváncsi vagyok! Nyáron egész jól csináltam, volt valami elképzelésem néhány filmről, amit látni akarok, meg is néztem őket. Meg még néhány másikat, ami csak úgy jött, szerencsére nem csalódtam. Amióta tanítás van, valahogy elhalt a filmnézés iránti késztetésem. Vagyis addig tart, hogy "úúh, ezt mindenképpen meg akarom nézni" és vége. 

Sajnos, olyan időszak kezdődött el, amikor jobbnál jobb filmeket vetítenek a mozikban, kapásból fel tudok sorolni hármat, és akkor még nem tettem említést a művészmozik kínálatáról. Se az online filmnézésről. Igazából egy listával kéne kezdeni. Ameddig nem tudom, mit akarok megnézni, addig elég nehéz eldönteni, hogy mire költsek pénzt/időt. 

Oké, jövő héten végre látom a Felhőatlaszt, pipa. Valamikor megnézem a Gyűrűk Ura 1-2-3-at örülök a fejemnek és megyek a moziba Hobbitozni. Addig valószínűleg megtanulom a Misty Mountains coldot, hogy vígan énekelhessek a többi néző nagy nagy örömére. A tegnap kijött Szirmai-kritika hatására tervbe vettek a Hét pszichopatát, amit azért fogok megnézni, mert: Christoper Walken, egy, kettő, három... hét(!) pszichopata, fantasztikus, nekem való. A harmadik ok pedig az, hogy Gergőnek tetszett, és ami neki tetszik, az nagy eséllyel tényleg jó film.

Aztán aztán (jelenleg a Misty mountains cold 25 perces verziója végénél járok) ott van a sok sok film, amire  csak úgy kíváncsi vagyok. Példának okáért a Túl a barátságon, az Adam, a Submarine másodjára, az Amadeus, Tom Hiddleston és Hardy filmek, nem tudok dönteni a kettő között. Na meg Tim Burton filmek, esetleg a Schindler listája és az IMDB top 250-es listájának első tíz filmje. Szerencsére abból egyet-kettőt láttam, de még így is hosszú a lista. Az íratlan lista. Ezeken kívül még van egy pár, ami érdekel/het, csak nem jutott eszembe. 

No sebaj. Van időm, lesz akaraterőm, filmbuzi leszek.

Welcome to the new age

Facebookon offline vagyok, senki nem zavar. 

A mai vasárnap is imádnivaló volt. Nem szoktam ilyet mondani egy napra, de a mai tényleg. Tíz után keltem egy kicsivel, még mindig a Back down south az ébresztőm, ez az egy, amit egy hónap után sem untam meg és még mindig öröm rá kelni. Almás lepényt reggeliztem, rend volt, kint sütött a nap, szóval ami kellett az megvolt a jókedvhez. Igazából délig csak lézengtem, visszafeküdtem, szundikáltam, így nem is igen volt értelme a "korán kelésnek". De a tegnapi nap meghozta hozzá a kedvem, szóval nem olyan nagy baj az. Ebéd után következett a szokásos vasárnapi program, azaz porszívózás és kádsúrolás.Azt is élveztem. Meg a teregetést is, bár azt általában igen. Most kifejezetten, mert végig Imagine dragons szólt.

Ami viszont tényleg überelhetetlen a mai napban, az az, hogy átrendeztem a parafatáblámat. Körülbelül két éve ugyanúgy volt, csak néha-néha tűztem valamit, zsúfolt volt és néhány poszter, vagy épp papírdarabka már rég elvesztette az aktualitását. Mindig elterveztem, hogy na most akkor megcsinálom, de sose lett belőle semmi, még szünetben sem. Valamiért ma sikerült erőt vennem magamon és elkezdeni, onnantól már ment simán. Megtaláltam a Beatleses könyvjelzőmet és az angliai útról hozott belépőket, azok is kikerültek a számtalan fecni, mozi/busz/koncertjegy és fotó mellé. Egyetlen egy poszter sincs, mégis ki van töltve az egész. Emlékekkel főleg. Van egy órarend is. Nagyon tetszik az egész, most egy darabig így lesz. 

Éljen a produktivitás!

Nem tetszik ahogy írok, valahogy ez már nem én vagyok. Semmi értelme annak, hogy leírom mit csináltam. Minek? Az egy dolog, hogy konzerválni szeretném a gondolataimat, mert mindent elfelejtek, de azt máshol is megtehetném. Nem értem magam. Hazugság. Nagyon is tudom, miért írok még ide mindig. Igazából nem baj, csak nincs értelme. Nem is kell hogy legyen. Még mindig élvezem az írást, csak már nem tetszik. Nem mindig. Túl sokan és túl erősen inspirálnak, ami néha túl mutat az inspiráción. Nem szabadna ennyire átvenni mások bármilyét. Túl sok a nem. Szóval. Még mindig írom a napok vidám történéseit a papírdarabkákra és bedobom őket a befőttesüvegbe. Gyűlnek a mozaikok. Ott vagyok mindenhol. Ez jó.

A nap, amikor megtudtam, hogy igenis lehet órákon át tanulni

Bizony. 

Az az tegnap. Valamikor október vége felé visszatértem önnönmagamhoz és belesüppedtem a nemtanulás kellemesen ismerős érzésébe. Négyesnél így sincs rosszabb jegyem (kifejtsem, vagy ne fejtsem, hogy mennyire másnak képzeltem el a gimnáziumot?), engem nem feleltetnek, doga előtt tanulok, csókolom. Szóval jött a történelem témazáró és mivel eddig nem is igen nyitottam ki a könyvet és nem akartam négyesnél rosszabbat írni (khm, ötösnél), leültem és jegyzeteltem. És ültem és jegyzeteltem és ettem és visszaültem és jegyzeteltem, tegnap fél négytől (nyert Obama!) körülbelül kilencig. Persze ebben bennfoglaltatik a sok kajaszünet, egy vacsora, néhány perces ordibálás és egy fél óra éneklés just for fun. De végeztem vele, lyukasban átnéztem, tudtam, megírtam. Négyesnél tényleg nem lett rosszabb. A tanulásról ma már több szó ne essék, köszönöm.

Vagyis. Bár semmi köze hozzá, de mivel ma ilyen nagy megpróbáltatásokon mentem keresztül, holnap összesen három órám lesz, fél délben már itthon leszek.

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok

Ez új, szerdán általában borzasztó a kedvem, de a morcos és legfőképp fáradt reggel után remekre sikeredett ez a nap.

Kezdődött azzal, hogy bár elég nyomott hangulatban indultam el itthonról, úton suli fele sütött a Nap, ami jajj, hát persze, hogy jókedvre derített. Az órák elteltek, elmaradt a gyógytesi, így nem sokkal kettő után neki is kezdhettünk az osztályzászlónak. Rügyavatóra, ezért megéri kilencedikesnek lenni. Természetesen az eddigi tervet pár pillanaton belül felülírta egy sokkal jobb, rögtön neki is kezdtünk a mérésnek, rajzolásnak, radírozásnak, fiúkat körülbelül négyszer küldtük el festékért. Enyém volt a C betű, el is pepecseltem vele három órán keresztül, de csodaszép lett. A C is és maga a zászló is. Ha csak ezen múlik, szerintem tarolunk. Négy és fél óra alatt elkészültünk, persze történtek balesetek, de elszórakoztattuk magunkat, meglátogatott Petra is, meg a rajztanár is. Sőt, segített egy kicsit. És megdicsérte a munkánkat. Mert lehet, hogy nem a legeredetibb (egy nyelvi osztály a zászlókon kívül nem sok mindenből válogathat), de zászlónak tökéletes. Egyszerű, kifejező, lényegre törő.

Most viszont fáradt vagyok. És lelkes kicsit. De leginkább álmos. Azért örülök, hogy sikerült túlesnem az "utálomaszerdát" hangulatomon. Szóval ja. Éljen. Jóéjt.

Said to myself, this is very strange

Csütörtöki sütisütés, pénteki lányos filmnézés, majd esti beszélgetés, ellevés, szombati gulyásfesztivál, mászkálás, koncertek és vasárnapi kádsúrolás után aktívnak nyilvánítom magam. Úgy meg pláne, hogy már tegnap megírtam az összes házim. Gondolom nem csak én vélek felfedezni változást az előző tanévhez képest. Igen, tényleg elkezdtem koncentrálni, rendszeresen tanulni, egy hét nem sok, majd meglátjuk meddig tudom tartani a lelkesedést, de elég erős az elhatározásom, szóval szerintem sokáig.

Tegnap megvolt életem első Beatles (kac-kac, tribute band) koncertje is. És... nem rossz, nem rossz, de lehetett volna jobb is. A With a little help from my firends-en kívül szinte csak gagyi dalokat játszottak, pedig ha nem is rengeteg, de elég sok komoly szép daluk is van. Persze, megértem, fesztivál (ez nagyobb kac-kac mint valaha), szórakoztatni kell a népet, de nem gagyival... Mindegy, élveztem tapsikoltam, mint egy hülyegyerek, énekeltem, aztán jöttünk haza és sajnos nem az ágy felé vettem az irányt rögtön, hanem leültem gépezni. Ennek az lett az eredménye, hogy fél négykor feküdtem le aludni, és fél kettőkor keltem, amivel szépen el is lett tolva a napom. 

Igazából nem bánom. Amit kellet, már tegnap megcsináltam, egy filmre még van időm, hajat mosni is van időm, olvasni is van időm, gépezni is van időm, a szobában rend van... Nem igazán sajnálnám, ha a legtöbb hét hasonlóan telne el.

When the music's over...

I can't see your face in my mind

Az utóbbi napokban meglepő módon csináltam valamit a szokásos döglődésen kívül. Például hétfőn kisúroltam a kádat és a mosdókagylót, tegnap matekoztam nem is keveset (köszönöm!), ma pedig porszívóztam és felmostam ahol csak tudtam és szintén matekoztam, de ez tényleg nem volt soknak mondható.

Amit viszont a legnagyobb eredménynek könyvelek el, az a varrás. Van egy darab fekete nadrágom (meg egy másik, de az virágos), és ha nem akarok szoknyában menni az évnyitóra (már pedig nem akarok), akkor sürgősen meg kell varrni. Ugyanis csodálatos adottságaimnak köszönhetően a nadrágjaim mindig kiszakadnak a térdrésznél és elég érdekesen néznék ki évnyitón lyukas lábakkal... Ezért fogtam magam és kibattyogtam a szemközti éjjel-nappali közértbe megvarrtam. Nem lett szép, ellenben igen ronda, de felvéve már nem a habtestem egy darabja látszódik, hanem maga az anyag, no meg a varrás. Sikeremen annyira felbuzdultam, hogy gyorsan megvarrtam az egyik pólómat is (négy helyen, igazán jó minőségű) a maradék cérnával.

Ma már nem tervezem tevékenykedni, ahogy többen is írták, még nyár van. Érik már egy nyár értékelő itt a blogon, és egy hatalmas alvás, koránfekvéssel, későnkeléssel, amolyan kipihenem magam amíg még lehet módon.

Keep calm and carry on!

I lost my ambition and enthusiasm around Friday... No, I think I didn't have any enthusiasm about the exam, maybe in June, but now. No way. I just watched the display for hour doing nothing. I was careless and aimless. But I decided to carry on (my wayward son) and learn. And practise. I have less than a week till the exam, I do have to learn as much as I can! Really, why was I so idiotic?

Yesterday I looked through my vocabulary and practised with Tomi, today we went to our english teacher and we succeeded. I think I don't have problems in neither in speaking nor in reading comprehension, but in letter writing or listening... Well. They aren't horrible, not at all, but I have a few mistakes. These mistakes aren't so serious, but I'm still worried about them.

So... from now on: listening, practising and no life. And no internet. Oh...

Got back from grandmother, gained at least 1 kg, swam inliving water, read The Hunger games, watched Olympic games, listened to my own mind.
One week two days till the exam. Feeling anxious, but brave. Here we go.
Anyway, happy 21th wedding anniversary Mum & Dad! I love you!

Got that summertime sadness...

Oh well. Tomorrow is the last day of July... And I'm going to my grandmother with my parents, It'll be good, I think. But I just don't know. I have less than two weeks till the language exam, so I won't know the word: free time for at least 13 days.

BUT! Yesterday we were having a Batman marathon. And it was amazing! Few of my thoughts: Oh my God, oh my God! Ehy I haven't seen them before? Noo, he can't be! Oh my God. He's beautiful. Gary Oldman! I love you, Alfred. He has nice eyes. He's a genius. He is crazy, but genius. I love you, Tom Hardy. Inception reunion. Whoa, that was scary. UNo, he can't be dead, I saw him in the trailer of the last film... Marion Cotillard is beautiful. No she can't be bad. Why don't they go on hands and knees? Are they stupid? Oh my God! Oh! I love it! It was amazing! Flawless. I want to watch them again.

So yep, we had a great time. After the cinema we were talking in front of the building for an hour. Then came home. Sleep. 

Oh God, I just don't know. I have summertime sadness.

27th of July, the day the world finally realised that Britain is the greatest country in the history of forever.

Yay! Please, do not expect normal, calm or understandable post, because I can't! I can't. The Olympic Ceremony was awesome! Awesome and flawless, and breathtaking... and I can't say much more.

Oh well, I've waited it days before, I dressed up as the Hungarian flag, I didn't care about my love for Great Britain, or Russia, if there is Hungary. 

I was only following it on television, and as I told dad, the Tumblr exploded. And yes, my feelings were the same! I was proud of being Brithis even though I'm not... And and and... Kenneth Branagh, Voldemort, Mary Poppins, J.K. Rowling reading Peter Pan, Rowan Atkinson, Arctic Monkeys, Sir Paul McCartney... Seeing the whole ceremony live is like being there. OMG! We recorded it I'm sure I'll watch it later and not just one more time. I was screaming, applausing, singing, jumping and almost dancing. I'm just so happy... 

Oh well. From now on till August the 12th I'll be sitting in front of the tv. Go Hungarians, go! We love you.

I love you. I love the Olympics! And when the Hey Jude was played and everyone was singing... I realised that it's still not about money. It's about friendship and fair play and friendship.

Yay!

It's been a long time

I know, I know. 

Anyway. Nothing intresting happened, except for the drawing camp last week and the cycling trip on Saturday (only 40 km, but it was hard because of the wind). I enjoyed both! The drawing camp was far better than I thought it would be, and the cycling trip was awesome. yes, I almost fainted at the beginning because I hadn't eaten breakfast, there was headwind almost all the time, and I am not used to cycling this much. But I succeeded and this is what matters... Nay, I was the only child who rode bike, the others went to the zoo by train, and most of the parents too. Dad, our friend and I were cycling, so yes, we are heroes or something like that. And I realised that I really love cycling which is suitable to our plan: cycling to a village on Wednesday which is 15 km away from here. yep. it would be easy, and I'll be with Fanni. And our destination is: Saci! So yes, Wednesday and Thursday will be incredible.

The language exam is coming too fast, but I've already started practising on my own and with Tomi also. My knowledge is enough, I only need learning words and doing some listening, which is my weakness. Oh well I'm not even anxious. I don't know. I don't say that I don't care because I do. I just feel self-confident and that's all. On August the eleventh wish me luck!

Miért okoztam ilyen sok szenvedést?Hát nem fogtam még fel, hogy szent és különleges hókristály vagyok, egyedi, sajátos, megismételhetetlen csoda?
Nem értem, hogy valamennyien a szeretet megnyilvánulásai vagyunk?
Nézem, ahogy az Úristen egy bőrnoteszba jegyzetel, és azt mondodm, óriási tévedés.
Nem vagyunk különlegesek.
De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem.
Egyszerűen vagyunk.
Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk.

Oh well. There is only one month left

Right. 

I am going to have an English language exam on 11th August, and I feel nervous. I haven't done anything except for some exercises in a few books, and I've written quite a few letters so far and that's all. 

Yesterday I was chatting with a friend of mine in Enlgish, and I will with another who is going to have the same exam as me, at the same time, same place. We were classmates, so practising would be easy with him, I think. 

The only problem is time. I should have started learning months before, not just now, but whatever. I know I'll manage to do it, not just with an acceptable, but with a really satisfying result. Till then I'll only write my blog and my tweets in English, watch movies in English with original subtitle, read books in English... I have one month, I'll do everything and more for it. 

I am determined now, and it feels so good (loving you).

No need for words.

Ha a lustaság fájna

A tegnapi napom valahogy úgy nézett ki, hogy lefeküdtem háromkor, felkeltem tízkor, nagy nehezen megcsináltam egy oldal angolt, ittam egész nap, körülbelül tíz órát ültem a gép előtt viszonylag kis megszakításokkal. Ja igen, este kiteregettem.

Éljen a produktivitás és a nyári szünet!

Ma egy kicsit jobb lesz. Három oldal angol már készen van, tényleg befejezem a Virágot Algernonnakot, délután megyek volt osztálytársakkal moziba és belekezdek valamelyik kötelezőbe. Nem hagyom el magam, nem ismétlem meg a tavalyi nyarat, nem és nem. Eddig egészen szépen teljesítettem, úgyhogy nem félek magamtól.

Ballal elpöckölöm, az élet jobb híján egyedül...

Hát a mai nap (nem érdekel, hogy háttal nem kezdünk mondatot) egyáltalán nem volt hatefő. Komolyan annyira kellemesen telt. Reggel a Pumped up kicksre keltem, időben elkészültem, időjárás-jelentés hatására a vajszínű kötött slafrokomat vettem fel, alá fekete toppal. Ez nagyban meghatározta a hangulatomat, egész nap nyugodt voltam... és letisztult. Bezony. 

Bár tanítás már nemigen volt, de még a megbeszélnivalókra sem figyeltem oda, tegnap este óta a Virágot Algernonnakot olvasom és jajj. Kár volt belekezdeni olyan későn. Éjfélig olvastam, ahelyett, hogy aludtam volna. Mondjuk nem bánom, nagyon tetszik, kíváncsi vagyok a végére, és viszonylag heves érzelmeket vált ki belőlem, ami abszolút pozitív egy könyv szempontjából. Év végére sikerül kiművelni magam, és úgy öltözködni, ahogy már egy ideje tervezem. Remek. Bár, ami késik, az nem múlik, avagy jobb később, mint soha, szóval nem panaszkodom.

Sőt!

Nyárra egyre több tervem van és érzem ,hogy ezek nagy része tényleg meg fog valósulni. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tavaly nyár elején is ezt mondtam-e, mert hogy a tavalyi nyarat úgy elszabtam, hogy csak na, az is biztos. Az ideit már nem akarom. És egy kis szerencsével, no meg akaraterővel nem is fogom.

You should be more patient!

Egy hét!

Addig szinte csak ilyen utálomaziskolát-utálomazéletem-elegemvanmindenből-elegemvanmagamból-elegemvan-legyenmárvége bejegyzések lesznek. Evvan, ez egy ilyen időszak. Azért az is furcsa, hogy a felvételikor nem paráztam ennyire... Pedig a tét nagyobb volt, most egy nyamvadt papírért (bőrkötésben) hajtok. Vagy épp nem hajtok. Németből utolsó napon fogok még javítani, addig hátravan még egy fizika doga és egy matek prezentáció. Egyébként ma még írnom kell két cikket, és igen, tényleg elegem van az állandó panaszkodásból.

Fuck yeah, mindjárt nyár. Igazi.