Mondtam már, hogy szerencsés vagyok?

Még nem? De biztosan, és szerencsére (haha) megint rá kellett jönnöm, hogy bizony, szerencsés vagyok, méghozzá nem is akármennyire. Kopkopkop. 

Mivel tegnap a nagy nagy belső fejetlenség miatt természetesen semmi nem csináltam, ezért ma a sors megajándékozott egy (szerintem) jól sikerült angolversennyel, egy egy héttel kitolt pályázatleadási határidővel, egy elmaradt kémiával és ugye napsütéssel, de az jelen helyzetemben nem számít. Szóval öröm és bódottá, kedv a cikkíráshoz és rendrakáshoz, talán még házit is fogok írni. 

Ja igen. Történelmi esemény, ma (életemben először) autóval vittek suliba. Csodás volt. Ilyenkor érzem Isten (vagy valami felső erő, aminek van keze) simogatását a fejemen.

I see humans but no humanity

Egyszerűen utálom ilyenkor az embereket.

Nem az emberiséget, mert semmi értelme egy egész csoportot gyűlölni néhány individuum tette miatt (köszönjük, Szirmai úr!).

Akartam egy szofisztikált bejegyzést csinálni arról, hogy mennyire gyűlölöm a rasszistákat, az antiszemitákat, a homofób barmokat és társaikat, de mint látszik, ez nem nagyon fog sikerülni. Szerintem igazából akkor kezdődött kinyílni számomra (legalábbis ilyen téren) a világ, amikor lett tumblröm és elárasztott a mindenség. Alapból bennem volt az ilyen fokú elfogadás embertársaim iránt, de ez az oldal csak még jobban megerősített abban a hitemben, hogy mindenkinek ugyannyi joga van (kéne, hogy legyen) az élethez, ha egyszer már megszületett. Vallástól, kultúrától, nemzetiségtől, bőrszíntől, nemi hovatartozástól függetlenül. Mert nem az határozza meg az embert, hogy hogy néz ki, vagy épp miben hisz, mi okoz neki örömöt, hanem az, hogy hogyan viselkedik.

Ezért basz fel mindennemű diszkrimináció, főleg ha a közvetlen környezetemben tapasztalom, és főleg akkor, ha alaptalan. És nem csak idegesít, de legszívesebben ordítanék, annyira fáj és fizikailag is rosszul leszek tőle. Nem véletlenül tudom fejből ezt az idézetet: 12Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. És félreértés ne essék, nem azért tudom, mert úgy tetszik, pont ellenkezőleg. Amikor ebben a videóban megláttam/hallottam, már akkor se nagyon tetszett. De amikor az Agorában a keresztény vezető ezt használta fel Hypatia eltüntetésének céljából, akkor végem volt. Olyan fokú méreg öntött el, hogy nem is nagyon tudtam mit kezdeni vele. Pedig az egy film volt! Jó, megtörtént eset alapján, de akkor is.

Ez egy dolog. A Bibliával való példálózást amúgy sem szeretem, mert értem én, hogy Isten tanítása, és igazából becsülöm az olyan embereket, akik erőt, útmutatást merítenek a hitükből; de képtelen vagyok elfogadni az agresszivitást. Az erőszakot, mind verbális, mind fizikai értelemben. A higgy, különben elkárhozol mentalitást szintén.

Régebben úgy álltam hozzá az egész kereszténységhez, meg a Bibliához, hogy mekkora baromság, fujj. Ez mára teljesen kiveszett belőlem, igyekszem nem utálni semmit, főleg nem vallást, de tényleg inkább semmit nem kívánok utálni. Nem vagyok ateista, de nem gyakorlok semmilyen vallást sem kicsit, sem nagyon. Ennek ellenére semmi bajom azzal, aki igen, sőt, érdekelnek. Érdekel mindenki, akinek más a szemlélete, mint nekem, mert a vele való kommunikáció által fejlődöm. Tiszteletben tartom az istenbe vetett hitet, vagy épp istenekbe. Bármilyen hitet. Még az egyházat is. Nem kérdőjelezem meg senki hitét és nem teszek fel olyan kérdéseket, ami kényelmetlen helyzetbe hozhatja az illetőt. Ezért cserébe, meg amúgy is elvárom, hogy engem ne akarjanak megtéríteni, vagy egyáltalán. Senki ne akarjon (erőszakosan) megtéríteni senkit, szépen mindenki döntse el maga, hogy milyen utat szeretne járni.

Bármilyen téren.

Túl sok a gondolat, sajnos még kevés a tudás, de ahhoz pont elég, hogy tudjam, jó az az út, amin járok. Meg ahhoz is, hogy tudjam, igazam van, ha azt mondom, hogy rengeteg a primitív és buta ember. Nem elég a jelző. Ezek az emberek még értelmesek is lehetnének, némelyikük az is, de nem képesek túllépni a saját "fehérheteroférfivagyok" tökéletességükön és olyan bunkó módon anyáznak mindenkit, akinek egy kicsit is sötétebb a bőre, hogy az valami elképesztő. Hányni tudnék az ilyentől.

Kifakadásom oka leginkább ez a cikk. Mert oké, nem kellett volna kitiltani az összes zászlót a meccsről, vagy előbb is lehetett volna szólni, de nem véletlenül rendelték ezt így. Az Olajszurkolók híresen bunkók. És arról még nem is szólt a fáma, hogy nem csak magyar és csapatzászlókat akartak (volna) bevinni, hanem mindenféle antiszemita hülyeséget is. Zászlókon, táblákon. Arról sem szól a fáma, hogy az indul a busz, indul a busz (azaz, mi fogunk nyerni akár haza is mehettek) skandálása helyett indul a vonatot mondtak (ami, ha azt vesszük figyelembe, hogy a zsidókat tömegesen vitték el vonatokon a munkatáborokba, nagyon durva). És további ilyen finomságok.

Olyan szívesen folytatnék hasonló jellegű eszmecseréket _értelmes_ emberekkel, mert aki ebből a szempontból szerintem hülyén viselkedik, azzal nem tudnék értelmesen beszélni, viszont a szintjére lesüllyedni meg szintén nem akarok, szóval értelmes emberekkel ezt több körben megvitatni valami fantasztikus lenne. Igaz, szüléimmel az előbb beszéltem, jelenleg is két emberkével diskurálunk közel erről a témáról/témákról és nagyon élvezem. Szomorú is, hogy ennyi mindent lehet a diszkriminációról beszélni, de legalább van értelme.

Következő témánk a félig üres, félig teli pohár vitája lesz. Nem viccelek.

József Attila - Csöndes etéli zsoltár

Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
meg kinek zöldel.
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én
szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra.
Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Annyit mondok bassza meg az időjárás, már elnézést, nekem semmi bajom a téllel, de az, hogy körülbelül egy hétig beetet mindenkit azzal, hogy igen itt a tavasz, napsütés, móka kacagás és vékony kabát, utána meg elkezd havazni, azért na....
Csak legyen már tavasz végre. Piros kabátos, napsütéses, szeles, esős, madárcsicsergéses, kacsaetetős,sétálgatós, szívmelengető boldog tavasz!

ha a csend beszélni tudna

Elhatároztam, hogy nem lesz karácsonyi bejegyzés. Legalább is nálam nem. Szeretem a karácsonyt, persze, de már nem annyira. Amikor már november közepétől díszben van minden és karácsonyi dalok szólnak a rádióból, meg az emberek sokasága vásárol ajándékot, akkor nagyon nem szeretem. Amikor otthon meleg van és az illatok is melegek, és mindenki mosolyog, akkor szeretem. De már máshogy. És valahogy ezt is papához kötöm. Amíg élt, mindig náluk karácsonyoztunk, a nagy házban, kint volt a terasz mellett a karácsonyfa, délelőtt szánkóztunk, amíg apa feldíszítette a fát. És csak égő volt rajta. Semmi extra, de úgy volt a legszebb. msot is jobb szeretem az egyszerűséget karácsonyfa-díszítés terén. És és és, este halászlevet ettünk. Bajait. És az volt a fő-fő. Azt már mondtam, hogy papa meg apa úgy néztek ki, mint a hajléktalanok, de ez hozzátartozott az ünnephez. 

És halászlé után mindig mákos guba volt. Aztán meg Panka és papa zongoráztunk, énekeltünk, majd anya csengetett és mentünk ajándékot bontani. Egy walkmanre emlékszem, meg arra, hogy a nagyszülőknek mindig énekeltünk valamit ketten és hogy utána rájártam a gyufatésztára. Nem is emlékszem arra, hogy volt-e mézeskalács vagy nem. Igazából nem lényeges. Két olyan év volt, amikor halászlé után nem guba votl, hanem anyáék vittek az ügyeletre, de utána minden ment rendesen.

Három éve már itthon karácsonyozunk, ami másoknak tök normális, de nekem nagyon nem. Így is van még hangulata, persze. De a karácsonyfa fele akkora se, hullajtja a leveleit, agyon van díszítve. És már dédi sincs velünk. És nincs akkora tér. Viszont szánkózni tudunk a domboknál, a halászlé bográcsban van főzve és együtt vagyunk. És idén sem fogok vásárolni. Jó lesz ez. Csak más. Mindig más. Nem baj az.

Godot-ra várva

 ESTRAGON
Nincsenek többé jogaink? 
Vladimir kacag s éppoly hirtelen hagyja abba, mint előző alkalommal. Ugyanaz a játék, de nem mosolyog  

VLADIMIR
Ha szabad volna, most kacagnék.  

ESTRAGON
Elvesztettük a jogainkat? 

VLADIMIR
(élesen) Elbaltáztuk a jogainkat.
Csend. Mozdulatlanul állnak, roggyant térddel, lelógó karral, mellükre ejtett állal