Lassan hagyománnyá válik nálunk, hogy a karácsonyfa még vígan álldogál a lakásban, akár egy héttel vízkereszt után is... Idén sincs ez másképp, amikor apát megkérdeztem, hogy nem kéne-e azt a szerencsétlen fát kipaterolni, a válasz csak annyi volt, hogy majd hétvégén. Úgyhogy még pár napon keresztül boldogít minket. Amúgy egyáltalán nem bánom, lucfenyő, és még mindig csodás illata van. Egyetlen negatívum a mindent beterítő tűlevél, már oylan helyeken is van ahol nem kéne lennie. 

Ha jobban belegondolok, sehol nem kéne lennie, de azért van. De nem baj, mert porszívó is.

Karácsonyi összegzés

Az újévi az túl kommersz lenne...

Kezdjük a rosszal:
Szandi nem jön
Nincs meg a Hollywood Hírügynökséges pulcsim*
Nincs hó
Nem láttam sem a Blájen életét sem a Gyalog galoppot

Folytassuk a jóval:
Itt van a kiscsalád
Gyros lesz az ebéd
Kaptam két könyvet karácsonyra és mind a kettő nekem való
Tegnap csináltam forralt bort és finom lett
Barátok jóvoltából gazdagabb vagyok egy Beatleses bögrével és egy Beatleses jegyzetfüzettel
Tegnap nyertem társasjátékban
Készen vagyok a németházival
Tudok olvasni (sokat)

Fejezzük be a legjobbal:
Ma este Quimby koncert!

Szóval sokkal több a jó, örülni való, mint a rossz, pár nap késéssel megérkezett a karácsonyi hangulatom, mindent és mindenkit szeretek, örülök, olyan vagyok, mint aki kicsit többet ivott a kelleténél, azt is mondhatnám, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel megvagyok elégedve.

*Ez egy érdekes történet. Az úgy volt, hogy viszonylag hosszas gondolkodás után hirtelen felindulásból megrendeltem egy férfi S-es fekete HH pulcsit az Úr 2012. évében október hó tizedik napján, ami szerdára esett. Tehát megrendeltem és örültem a fejemnek, hogy jajjdejó, legalább egy karácsonyi ajándéknak biztosan tudom a kilétét. Hogy hogy nem, már pénteken megérkezett, örömködtem és szerencsére, vagy a rendkívüli meggyőzőképességemnek köszönhetően a hétvégén nálam lehetett a 24 órás vetélkedő miatt. Akkor még megvolt. Elvittem, nem viseltem, hazahoztam, szeretgettem, felvettem, majd le, így telt a vasárnap. Aztán hétfőn eszembe jutott, hogy ez igazából karácsonyi ajándék, ergo nem kéne hogy nálam legyen. Így szépen visszaraktam a borítékba, majd odaadtam idösapámnak. Elvileg.

Aztán hétfőn kiderült, hogy nincs meg. Először azt hittem, hogy apa csak szórakozik velem, de nem, megnézte mindenütt (elvileg!), és nincs meg. Akkor szenteste még ajándékosztás előtt átnéztem a mi szekrényeinket, de nem. Sehol sincs. Gondoltam a garázsra, de nem valószínű, hogy ott van. Jelenleg senki nem keresi, nekem hiányzik, mert tudom milyen jó érzés, ha nálam/rajtam van, és nem, nem vicces, hogy az egyik (talán legjobban várt) karácsonyi ajándékomat nem kaptam meg. És most nem arról van szó, hogy itt panaszkodom, miközben sok szép dolgot kaptam ajándék gyanánt, miközben néhány családnak még töltött káposztára sem telik (egyébként nem töltött káposztát kell enni karácsonykor, hanem halászlevet, csak szólok). Egyszerűen csak szükségem van rá, és sokkal rosszabb úgy várni valamire, ami talán meg sem lesz, amikor tudom hogy már megvan, itt van, csak nem tudom hogy hol és nem lehet az enyém; mint úgy várni valamire, hogy láttam valahol és ábrándozok arról, hátha az enyém lesz. 

Ez egyszerűen szar érzés na. Poén, nevetséges, szinte természetes, hogy ilyen megesik velünk, de azért mégis jó lenne, ha meglenne. Tényleg.

Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék,
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.

Még nem is említettem...

Tegnap megnéztük a Gyűrűk Ura első részét! 

Hogy még jobb legyen, a négy órás rendezői változatot, és nem csalódtam. Izgalmas volt, gyönyörű, megható, vicces is néhol, nagyon tetszett. Elég rendesen fel voltam spanolva, pattogtam a kanapén az izgalmasabb részeknél, és végig azt hajtogattam, hogy ez milyen aranyos film, mert hát tényleg. Ha nem is Dumbledore-szerűen, de eléggé érezhetően azt közvetíti s nézőnek, hogy a szeretett nagyon fontos. Lehet, hogy ez csak nekem jött le, én már csak ilyen szeretlekes ember vagyok, de akkor is. Nagyon aranyos volt, nagyon élveztem. A 9gag miatt pedig tudtam Gandalf szövegét szinte szó szerint, vártam Boromirt, és egy csomó képet felismertem.

Szóval büszkén kijelentem, hogy elindultam a LoTR megismerésének az útján és nagyon élvezem.

Főleg úgy, hogy néhány barát jóvoltából már két ajándékkal vagyok gazdagabb. És boldogabb, ugyanis, mind a hárman tökéletesen eltalálták, hogy minek örülnék. Kaptam Beatleses jegyzetfüzetet (ami annyira szép, hogy maximum dalszövegeket fogok beleírni, mást nem), valamint egy Beatleses bögrét és jajj. Sajnos a karácsonyi hangulatom megint messze jár, de ezen apróságok által egész közel kerültem hozzá.

Whoa!

Whoa! I'm waking up, I feel it in my bones, enough to make my systems blow... Igen, továbbra is Imagine dragons. Bár most Awolnationt hallgatok.

Na de. Whoa, emberek, már 7000-en voltatok/voltunk itt. Ez már nem semmi, ami pedig már valami, mint tudjuk. Most azért kicsit örülök. Mondjuk. Hat óra tájékán, amikor ajándékot csomagoltam a barátnőimnek és Christmas lightsot hallgattam, megjött a karácsonyi hangulatom. Sütit nem sütöttem az osztálynak, túl későn értünk haza, nem is igazán volt kedvem, de van még három évem, ráérek.

"Én a semmiben ülök. És jobb a semmiben ülni, mint valamiben, ami valójában semmi se."

Janne Teller - Semmi

I was not unhappy my whole life

Azt hiszem ezen a dalon fogok bőgni minimum egy héten keresztül. Csak hogy ne legyek annyira teátrális, ezen a dalon fogok szomorkásan mosolyogni egy hétig, holnap már tudni fogom a szöveget és énekelni fogom.

 Itt meg lehet tekinteni a szöveget.

Előtte pár perccel még bömböltettem hangosan hallgattam és énekeltem a Radioactive-ot az Imagine dragonstól és rájöttem, hogy teljesen illik a jelenlegi helyzethez, igazi forradalmi dal.

Lehet a kettőt fogom felváltva hallgatni (megtoldva egy kis Nirvanával, már hiányzik az is), akkor legalább ki lesznek egyenlítve az érzelmeim és kellemesen semleges leszek. Statisztikailag, természetesen.

Egyébként sajnálattal kellett konstatálnom, hogy még mindig nincs karácsonyi hangulatom. Tavaly ilyenkor már lelkesen hallgattam a Christmas lightsot, és még lelkesebben vártam az angolórákat, ahol 45 percen keresztül csak karácsonyi dalokat énekeltünk összevontan. Oh wait, már nem ugyanoda járok, itt nincs angolórán éneklés, nincs németórán éneklés (hahaha). 

Ami nem olyan nagy probléma, de azért mégiscsak érezhető a hiánya. Többek között ez volt az egyik kedvencem a karácsonyban, vagyis az adventben, mert ugye a karácsony előtti hét még nem karácsony. Pénteken annyira megörültem a hónak, és olyan gyorsan előjöttek a szép emlékek, hogy gyorsan el is küldtem néhány smst volt osztálytársaknak, hogy ők is érezzék a Christmas spiritet.Bejött, mert a négyből hárman válaszoltak, a negyedik csak azért nem, mert élőben is beszámolhatott.

Ma zenei estet tartok, holnap vagy lesz tüntetés vagy nem (kulturált, ha minden igaz), és ha más nem, legkésőbb csütörtökön megjön a karácsonyi hangulatom, mert sütit sütök az osztálynak. Igen, az egésznek. Igen, belső késztetés miatt. Igen, szerintem sem vagyok normális. Vagyis pont az, hogy de.

Normális vagyok, szeretem a karácsonyt és Black Keys albumot hallgatok. Az élet csupa öröm!

"Az élet csupa öröm"

Jó lenne kicsit többet élni. Kimozdulni, sétálni, nem csak interneten keresztül beszélgetni, tanulni, segíteni. Kicsit jobban élni. Én legyek jobb. persze, szeretek lusta lenni, de így öt nap után már jó lenen valami változatosság. Karl Lagerfeld azt mondta, hogy csak azok az emberek unatkoznak, akik unalmasak. Nos, én a legteljesebb nyugalommal kijelentem ,hogy nem unatkozom. Csodálatosan el tudom rontani a napjaimat azzal, hogy nem csinálok semmit, de nem unatkozom. Általában dél körül kelek, ebédelünk, fürdök, játsszunk, olvasok, gépezek és néha beágyazok. 

Meg játsszunk. Szeretek játszani. A játékot különösen kedvelem a karácsonyban, mert ilyenkor tényleg együtt van a család. Általában Scrabblet játsszunk, de volt már Activity és rikiki is. És filmeket nézünk. Hol harry Pottert, hol Igazából szerelmet, hol True liest. A lényeg, hogy együtt. Jelenleg ennyi. Egyébként ne féljen senki, még egy pár napig biztosan ellennék így, ha nem lenne egy apám, aki azt mondja, matekozzak, mert felvételi. És igaza van.

azért még egy kicsit maradhatok.

Valahol félúton szenteste és szilveszter között

Singing how I've always loved you darling, and I always will....

Mit is lehetne erről mondani?

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem lesz karácsonyi bejegyzést. De azért szeretem. A hangulatot, a sütiket, az együtt játszást, a családot.

Szóval boldog nyuszit mindenkinek!

happiness is so close

Hadd ejtsek néhány szót arról, hogy mennyire boldog vagyok már egy hete és milyen hűdejókedvem van.

Kezdődött először is a szalagavatóval, maga a hangulat boldoggá tett, meg Panka boldogsága is. Aztán aztán. Hmm. Drágaemberek (suhanc, remélem nem baj, hogy elloptam), kevésbé drágák, de ilyenkor mindenki kedves számomra. A sikerek is boldoggá tettek. Az, hogy egy olyan dolog, ami előtt nagyon ideges voltam, mert azt hittem elrontom jól sikerült. Gondolok itt a Grecsó Krisztián interjúra óje. Bár hátravan még egy nyolcezer karakteres cikk felének a megírása, de ezek után az is kismacska lesz. 

Az az én nagy szerencsém, hogy szerencsés vagyok. És teljesen komolyan mondom. Valahogy mindig megúszom a dolgokat, sikerül a helyeset választanom és akármennyire is szétszórt vagyok, sikerül odaérnem mindenhova. Még egyetlen karácsonyi ajándékot sem vettem meg vagy készítettem el, de igazán nem aggódom, eddig mindig sikerült, msot is fog. Legalább azt tudom, hogy kinek mit.

És már várom. A karácsonyt, a szeretetet, Szandit (őt nagyon várom, végrevégre) és a további sikereket.

Csodákra mindenkinek szüksége van

azt mondtam nem lesz karácsonyi bejegyzés igaz? sajnos igen. majd valahogy megoldom, kiskapuk mindig vannak. meg amúgy is. azt nem mondtam, hogy mikor nem lesz, így karácsony három napján nem lesz (igen, a szentestét is bele számolom) karácsonyos bejegyzés. amúgy meg msot már tényleg karácsonyi hangulatom van. megjött. talán az angolórák miatt. már egy hete minden angolórán karácsonyi dalokat éneklünk. vagy amiatt, mert drága nővérem eszembe juttatta a christmas lightsot a coldplaytől és még olyan gyönyörűséget...

nagyon szeretem, mert nem a szokásos harangszós karácsonyi cukormázas maszlag mint a többi, hanem van tartalma és hát a hangok. szóval azt is nagyon szeretem.

meg angolórának köszönhetően a cliff richards féle christmas timeot. 

szóval angol óra és coldplay és a város fényei. és az izgalom, az idegesség. ez mind hozzá tartozik a karácsonyhoz és nem zavar. most már.

eddig tényleg az volt a bajom, hogy túl korán akart mindenki karácsonyozni. ha novemberben már fényben úszik a ház, akkor karácsonyig elveszti a varázsát. és a varázslat, a csoda az, amit mnidenki vár a karácsonytól. az embereknek szüksége van a csodákra. 

Hello, December

Hát itt vagyunk. Tényleg csak azt kellett, hogy hivatalosan is tél legyen, és így már sokkal elfogadóbb lettem a karácsonyt illetően. Vagy csak drága nővérem szülinapja indította el bennem ezt a minden nagyon szép minden nagyon jó minden nagyon tetszik érzést? Mindenesetre most nagyon jó kedvem van, örülök nővérem boldogságának és így én is boldog vagyok. Nyálas, ugye? De tényleg így van. Végre találtunk nekem cipőt a szalagavatóra, így már minden készen áll. Csak meg kéne benne tanulni járni, de az sima ügy lesz. remélem. Szóval úgy állunk, hogy jól . Kíváncsian. Szeretek kíváncsi lenni, és lelkes is, mert az majdnem ugyanolyan.

És... Hoocy kérlek kérlek had lássam én is a blogod. Úgy hiányozna a stílusod, meg az agymenéseid és úgy minden, ami Hoocy. Megnyugodhatsz, nem vagyok müszis :D

ha a csend beszélni tudna

Elhatároztam, hogy nem lesz karácsonyi bejegyzés. Legalább is nálam nem. Szeretem a karácsonyt, persze, de már nem annyira. Amikor már november közepétől díszben van minden és karácsonyi dalok szólnak a rádióból, meg az emberek sokasága vásárol ajándékot, akkor nagyon nem szeretem. Amikor otthon meleg van és az illatok is melegek, és mindenki mosolyog, akkor szeretem. De már máshogy. És valahogy ezt is papához kötöm. Amíg élt, mindig náluk karácsonyoztunk, a nagy házban, kint volt a terasz mellett a karácsonyfa, délelőtt szánkóztunk, amíg apa feldíszítette a fát. És csak égő volt rajta. Semmi extra, de úgy volt a legszebb. msot is jobb szeretem az egyszerűséget karácsonyfa-díszítés terén. És és és, este halászlevet ettünk. Bajait. És az volt a fő-fő. Azt már mondtam, hogy papa meg apa úgy néztek ki, mint a hajléktalanok, de ez hozzátartozott az ünnephez. 

És halászlé után mindig mákos guba volt. Aztán meg Panka és papa zongoráztunk, énekeltünk, majd anya csengetett és mentünk ajándékot bontani. Egy walkmanre emlékszem, meg arra, hogy a nagyszülőknek mindig énekeltünk valamit ketten és hogy utána rájártam a gyufatésztára. Nem is emlékszem arra, hogy volt-e mézeskalács vagy nem. Igazából nem lényeges. Két olyan év volt, amikor halászlé után nem guba votl, hanem anyáék vittek az ügyeletre, de utána minden ment rendesen.

Három éve már itthon karácsonyozunk, ami másoknak tök normális, de nekem nagyon nem. Így is van még hangulata, persze. De a karácsonyfa fele akkora se, hullajtja a leveleit, agyon van díszítve. És már dédi sincs velünk. És nincs akkora tér. Viszont szánkózni tudunk a domboknál, a halászlé bográcsban van főzve és együtt vagyunk. És idén sem fogok vásárolni. Jó lesz ez. Csak más. Mindig más. Nem baj az.