Ilyen ez az ősz.

Rendesen tanulok.
Megint sokat sütök.
Harmóniában vagyok.
Kezdenek érlelődni a fogadalmaim.
Ha megfelelő az idő, biciklizem apával.
Egyre többet beszélgetek emberkékkel.
Továbbra is rengeteg időt töltök tumblrön.
Minimum hat órát alszom majdnem minden éjjel.

Rend van.

Hold that body

Kéne szereznem egy sketchbookot, mert nem megy ez ilyen formában nekem. 

Napom eseményeit megosztom emberkékkel, a gondolatok pedig túlságosan gyorsan jönnek és mennek, minden másra pedig ott a tumblr, viszont van egy könyves-filmes listám, amit év eleje óta írok, szóval mihamarabb szerzek egy megfelelő sketchbookot és ha összejön a használata, akkor már csak a tumblr marad, vagy ennek a felületnek egy 2.0 verziója. Amúgy nincs baj, nincs menekülési kényszer, csak éppen ihlet (avagy affinitás) sem. Ami nagy kár, pláne ha a jelenlegi bejegyzést nézzük. Mondtam már, hogy szeretnék egy sketchbookot? 

Far over the misty mountains cold

I just want to watch the Hobbit: An unexpected journey so much, and The Lord of The Ring trilogy and I want to have a LoTR marathon... 

Még egyik részt se láttam teljes egészében, a történetet csak körülbelül tudom, de ezen hamarosan változtatok. Ez a dal fantasztikus, a filmek tetszeni fognak, én meg egész nap Gyűrűk Urás zenét fogok hallgatni, meg ezt és végem van. A tumblrnek az a hatása hogy olyan dolgok iránt is képes vagyok fangirlködni, amikhez semmi közöm nincs. Például a BBC Sherlock, vagy a Doctor Who? vagy a Supernatural. Imádom az összeset, sírok, ha meglátok egy Doctor&Rose gifet, vagy egy Castieles képet és jajj végem van.

Szóval Gyűrűk Ura.

"I fell in love with the
morning, how you stumbled out
of bed when you first woke up,
and how your eyes groaned with
exhaustion.
The way your hands grasped my
hipbones while your lips stole
the ending of my sentences.
Everyday with you felt like a
month of Sunday mornings with
white bed sheets and lazy
smiles.
The same morning, I fell in
love with the coffee shop down
the street, and the way you
asked for two sugars, but you
actually meant three.
The walk home from your house
made me remember what Monday
mornings feel like.
Somewhere in between falling
in love with our midnight
conversations that were
exhaled through cigarette
breaths and interrupted by
coffee stains,
and reading the love notes you
had written on my flesh,
I realised,
I am in love with the presence
of your words
and the feel of your
existence.

But I am not in love with you."

Time goes you say? Ah, no! We go...

Ahj. Szép is ez a hétfő. 

Nem, nincs vele baj. A hétvégével sincs. Csak az idővel. Bele fogok zizülni az időbe. 

Egyrészt, három napon keresztül szinte null internet, amit ki is bírnék, a facebook nem érdekel... De a tumblr. Jajj, nagyon megszerettem, és ezzel a szeretettel együtt jár a függőség is, azt hiszem. Próbálok minél kevesebb embert követni, hogy végig tudjak menni a legutolsó általam kirakott posztig, de ez három nap után nem sikerülhet. Vagyis de, ha nem foglalkozom mással, viszont azt nem tehetem meg. Megint az a baj, mint a legtöbb alkalommal, hogy a határon állok, igazából nem vagyok socially awkward, de a társaság arca sem. És bármennyire is az a legnagyobb vágyam, hogy minél több filmet megnézzek, együttest megismerjek (Muford and sons jó úton halad a szerelem felé), és könyvet elolvassak, nagyon élvezem a társaságot is. 

Pénteken indultunk Bajára, a program az volt, ami mindig; délig alvás, evés, vásárlás (igaz, most csak a Müllerben), kivételesen háziírás, még több evés és alvás, huss. Vasárnap délután/este és jövünk haza. Itthon olyan gyönyörűen eltelt két óra a semmivel, hogy öröm volt nézni. Nem. Bármennyire is nevetségesen hangzik, nagyon rosszul éreztem magam tizenegykor még mindig tumblrön lógva, facebookozva, gondolkodva a mai napon és azon filózva, hogy megéri-e fennmaradni a legújabb Szirmai-videóig. Végül is sikeresen eltávolítottam magam, körülbelül féldélben már aludtam is, pedig bírtam volna még ott ücsörögni egy-két-három órán keresztül. Előző bejegyzésben az olvasásról panaszkodtam, az megoldódott, a Bajnokok reggelije még aznap este meglett, el is olvastam az utolsó oldalakat és belekezdtem Az idő rövid történetébe, amivel egész jól haladok. 

Idő. Na igen. Körülbelül három oldalanként agyfaszt kapok a könyvtől és a feltevésekről, persze abszolút pozitív értelemben. Idő. Ma is össze-vissza rohantam, délután beiktatva egy fél órás szundikálást, házit még nem sikerült írni, ellenben itt kotlani azt igen. Hogy zavar-e? Most hogy írok, nem. Kiírom magamból... Igen, elfolyt a napom, filmet is fogok nézni, úszott az esti gépezés, na bumm. Ezt tényleg nem sajnálom. akivel akarok, beszélek telefonon, holnap tudok tumblrt nézni... Csak rajtam múlik, hogy mire szakítok időt, és mennyit. Általában a mennyiségeken bukom el, de nagyon.

Sajnos egyetlen megoldást látok... le kell szokni az alvásról. Mert bármennyire is imádok aludni, a szervezetem még egy jó ideig bírni fogja a napi hat óra alvó állapotot. Ugyanis a szeretett internetemtől és könyveimtől nem vagyok hajlandó megválni. Szégyen, nem szégyen, tényleg így érzek. A beszédem kezd elkorcsosulni, az agyam meg tompul, érzékeim szintén, egyre kialvatlanabb leszek. Igen. Most úgy érzem, hogy megtehetem. 

Egyszer élünk, nem? Nos, én így élek egyszer.

True

Hornbeam Tree (Good Taste) — of cool beauty, cares for its
looks and condition, good taste, is not egoistic, makes life as
comfortable as possible, leads a reasonable and disciplined life,
looks for kindness and acknowledgment in an emotional partner,
dreams of unusual lovers, is seldom happy with its feelings,
mistrusts most people, is never sure of its decisions,
very conscientious.

So keep your head up, keep your love

I don't blame you dear for running like you did, all these years

I would do the same, your best believe...

Nos hát, új kedvenc a láthatáron, mégpedig a Lumineers személyében. Jelenleg ilyen stílusra, hangzásra, jelentésre van szükségem. Zenéjük alapból megfogott, ha nem is figyelek oda a szövegre akkor is érzem, hogy a szívemből énekelnek. Kicsit hasonlít a Wolf Gangre, sőt nem is kicsit, majd őket is újra meghallgatom, de egyelőre csak a Lumineers szól. Szeretem a tumblit, ha az nem lenne, nem valószínű, hogy most sorra hallgatnám a dalaikat.

In the end it boils down to credibility

I had none, so I will die with the secrets of the sea

Jajj, hát én úgy szeretem a tumblrt!
Főleg most, egy jó nagy adag önbizalom növelő elolvasása után. Néhányan reblogolták egy csaj agymenéseit, nekem se kellett több, utánanéztem, és örültem a fejemnek. Főleg annak, hogy én nem vagyok ilyen. Mert persze, a káröröm sem valami szép dolog, az az alapgondolat, hogy a többségnél intelligensebb vagyok meg pláne, de az ilyeneknél nincs mit tenni, mert tényleg.
Igazából nem csinál mást, csak tölti fel magáról a képeket, és leírja, hogy mit csinált aznap, de mindezt valami hihetetlenül buta módon. Ja, és két pontos j-vel írja a milyt. 

Végeztem.

I couldn't imagine, but now I'm lazier than a year before.
One week. No one cares.

Watched Submarine. I knew I would like it, but it's just flawless. It was made for me. I love it.
I just want to warch movies all day, the list still has many more.

O : Ask me how deep the ocean is.
J : Shut up.
O : Come on, just ask me.
J : Why?
O : 'Cause I know the answer.
J : Oh! Do you?
O : Yes, I do.
J : How deep is the ocean?
O : I'm not gonna say.
J : I'm brokenhearted.
O : The ocean is six miles deep.
J : Good.

It's harder than I expected

But I don't really care about it.

So. On Friday Tomi came over and we were practising English for one and a half hour, we managed to finish two of the topics and I realised that he knows more words and expressions than me. And it's freaking scary! I'll start learning and writing down the words as soon as I get up from the computer, but I have my code to the tests online, so I will start writing a few at the moment when I find them. 

Later on Friday we went to the high-rise, but the meeting ended soon, so we came back and ate sandwiches like the Americans: marmalade & peanut butter. I went to bed half past two a.m. but it was totally worth it. On Saturday we slept until one p.m. Then I was just wandering around the flat, at five o'clock Petra came and we went to Szabi's place. where we watched short videos, ate loads of junk food and snacks, played Honfoglaló, and around eleven p.m. went to the high-rise. Because. Because there was a Jupiter coverage. We stayed up till dawn, and got home about half past five, but it was amazing. Seeing the Jupiter behind the Moon, below them the Venus. Before it, around one o'clock there was stormy wind, it also blew away us. I enjoyed the night. And after seeing the rising sun, the waking town I wasn't even sleepy. Not at all. I was jumping, clapping my hands, laughing all the time... I was happy. I don't say that I'm a morning person, but I really like being awake while most people are sleeping. There was this true quote on Tumblr: it’s not that I’m not a morning person, I’m not a waking up person.

So yeah. We went to bed ten minutes before our parents woke up, and we woke up after two p.m. and did nothing all day. As I sad before, it was worth it.

photo made by Szabi

Micsoda dolgok, kéremszépen

Igaza volt tumblrön az egyik lánynak. Míg régebben attól féltünk, hogy az internetről ránk találnak emberek, manapság attól rettegünk, hogy az ismerőseink megtalálnak minket a világhálón. 

Nem akartam nyilvánosságot facebookon, csináltam twittert. Éljen, facebook bejegyzéseim csökkentek, amit oda kirakok, annak viszont mindig van értelme, vagy aranyos, vagy szimplán jó zene. Twitteren kiélhetem magam, úgysem tud meg rólam senki semmi fontosat, csak a a lényegtelen hülyeségeimet, idézeteket, linkeket rakok ki. És azért twitterre, mert -magamból kiindulva- facebookon tényleg senkit nem érdekel az időjárás, a körmöm színe, vagy épp az, hogy kiteregettem.

Igen, ilyeneket is kiírok twitterre, de pont azért oda, mert csak az követ, akit érdekel. Eddig azon sajnálkoztam magamban, hogy miért nincs több követőm, erre lett egy pár. Igen, 47, világuralomra fogok törni velük, komolyan. A problema csak az, hogy a fele ismerősöm és én nem követem őket, mert nem érdekel a csipogásuk. Én bajom.

Szerintem blogom régebb óta van, mint facebookom és nagyon jól van így. Szeretem, enyém, nem reklámozom, itt több az ismeretlen, mint az ismerős és ez remélem ilyen állapotban is fog maradni. Tumblr meg tumblr. Kész, addikt lettem, azt használom a legtöbbet, imádom, már értem a rendszerét, azt reblogolok, amit akarok és szép az oldalam. Csak a vizuális kielégülésem miatt csináltam és abszolút megérte.
Ott követhetnek is, örülök neki. Csak ez én édes, egyetlen blogomat hagyják meg nekem és a kedves ismeretleneknek. Mondjuk, ha netalán tán ide is jönnének hódítani, akkor sem esnék kétségbe, ugyanis füzet, toll van, írni is tudok kézzel, megoldom. De azért jó ez a kis szigetecske, a nagy és csúnya internet vad tengerén. Ámen.

"A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány."

Reméljük szép leszel!

Hagyhattam volna tumblrin is, de ez gyönyörű.

Végre!

Végre tudok gépnél lenni több, mint tíz percen át.

Végre tudok rendet rakni.

Végre tudtam aludni.

Végre olyan gyönyörű idő van, hogy még matekozni is kedvem lenne.

Végre látok valami reménysugarat (csak két tárgy nem lesz ötös elvileg).

Végre van időm írni.

Annyi minden történt elseje óta. Először is nagyon közel állok ahhoz, hogy szerelmes legyek. És akkor túl is estünk a csöpögős részleteken. Másodszor egyre jobban bírom a matekozást, bár az eredményeim még mindig elég gyatrák, de gyakorlás-gyakorlás-gyakorlás. Úgy tűnik (ha holnap felelek féléves anyagból kémián, akkor) csak két tárgyból nem lesz ötösöm félévkor. Bér az egyik matek, így rosszul indulok, de az eddigi év végi ötösök kimentenek. Úgyis a felvételi számít. Amit igyekszünk nem elrontani. Persze ez semmi ahhoz képest, hogy mások érettségiznek, vagy vizsgáik vannak. De elég nagy dolog. 

És apámmal már percenként ordítozunk egymással, puszta szeretetből. Az a jó, hogy a sok veszekedés, kiabálás, hülyézés mögött tényleg érzem a szeretetét, ami elég jól esik, csak a családom túlzásba viszi az aggódást, azt hiszem. Lassan már én is. Tegnap hihetetlenül morcos voltam, kicsit kiakadtam, bár egész csendesem önnön magamhoz képest, elmentem fürödni, majd kialudtam a mérgemet. lassan megírom a harmadik alvásról szóló bejegyzésemet is. Majd egyszer. Az alvás tényleg nagyon sok mindent megold. Meg a hajmosás. Meg a zene...

Ami még új fejlemény az az, hogy tumblrn élek és virágzok, valahogy mindig van időm egy-kettőt reblogolni. Ide írni mg nincs. Hát ja. De ez más. Ez a blog személyesebb és időt kell rá szánni. Olyan, mint a szerelem, vagy mint a szobanövény (a szerelmet és a szobanövényt John Lennon hasonlította össze egymással először, nem én).

És most ahelyett, hogy itt áradoznék a Pitagorasz-tétel szépségeiről, vagy a a szentjánosbogarak cirkulárisan polarizált fényéről inkább elmegyek pakolni, majd nagyon megtanulom a kémiát.

Mit is lehetne erről mondani?

Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem lesz karácsonyi bejegyzést. De azért szeretem. A hangulatot, a sütiket, az együtt játszást, a családot.

Szóval boldog nyuszit mindenkinek!

Ezt nem lehet csak tumblrn hagyni

Én is hadd!

Végre hozzánk is elérkezett a hó.

Törióra közben szólt a tanárunk, hogy lám, esik a hó. Már nem szaladt senki se az ablakhoz, hogy figyelje, ahogy a kis pelyhek hullnak alá az égből, de a többség csillogó tekintettel nézett ki az ablakon az óra további részében. Utána nem mentem tesire, és amíg jöttem haza, hálát adtam az égnek. Szó szerint. Végighálálkodtam és örömködtem a csoda miatt. Már hiányzott a hó, a havazás az igazi karácsonyi hangulat eléréséhez. 

Most már merek reménykedni a fehér karácsonyban. Eddig bele se mertem gondolni a fehér karácsonyba. És lehet, hogy túl nyálas, meg áradozós, de könyörgöm. A karácsony tényleg a csodák ideje. Ilyenkor öröm szeretni (bár brit tudósok bebizonyították, hogy a télen kialakult kapcsolatok rövidebb ideig tartanak, mint a nyáriak).

it's a bitter world and I'd rather dream

na végre elszántam magam és csináltam tumblrt. remélhetőleg végleg.

asszem ez az ötödik próbálkozás, de legalább most nem töröltem ki fél órával a megcsinálása után.

és nagyon szeretem. kicsit bonyolult, de ha nem kattintok félre, még jó is lehet. 

csak ügyesen kell válogatni. úúúh, de már elkapott a hangulata. 

jó lesz ez. csak ki kell tartani. de tényleg.

'látod ez a szerelem'

megint elkapott, hogy. tudjuk

de tényleg. szeretnék szerelmes lenni.

és megvan a szalagavatós ruhám. és áááh. 

nem tudom, hányan voltak már bőrdzsekiben szalagavatókor.. 

de szerencsére nem az enyém lesz. 

még van egy pár évem hogy megtanuljak öltözködni.

és ma is hajat fogok mosni. de msot jó kedvem van.

és benjamin buttont újra meg kéne nézni. 

és na. tényleg szeretnék szerelmes lenni, meg oroszul tanulni és aludni. is.

meg még sok mindent. 

nem ennyire lustának lenni, szerelmesnek lenni, simsezni, koncertre járni...

és szerelmesnek lenni.

félreértés ne essék, nem vagyok kiéhezve, nem vagyok kapcsolatfüggő, 

és még szeretethiányos sem. 

csak úúúgy szeretnék már szerelemmel szeretni, mert az jó.

így egyszerűen.

El is felejtettem!

De hogy felejthettem el ilyen fontos eseményt bejelenteni??? Hát hülye vagyok én (igen!) ? Szóval az úgy van, hogy *dobpergés* mehetek Angliába!

Reszkess London, jövök!