Én is hadd!

Végre hozzánk is elérkezett a hó.

Törióra közben szólt a tanárunk, hogy lám, esik a hó. Már nem szaladt senki se az ablakhoz, hogy figyelje, ahogy a kis pelyhek hullnak alá az égből, de a többség csillogó tekintettel nézett ki az ablakon az óra további részében. Utána nem mentem tesire, és amíg jöttem haza, hálát adtam az égnek. Szó szerint. Végighálálkodtam és örömködtem a csoda miatt. Már hiányzott a hó, a havazás az igazi karácsonyi hangulat eléréséhez. 

Most már merek reménykedni a fehér karácsonyban. Eddig bele se mertem gondolni a fehér karácsonyba. És lehet, hogy túl nyálas, meg áradozós, de könyörgöm. A karácsony tényleg a csodák ideje. Ilyenkor öröm szeretni (bár brit tudósok bebizonyították, hogy a télen kialakult kapcsolatok rövidebb ideig tartanak, mint a nyáriak).