Pedig csak egy kis szösszenet volt! És tessék. Két értékelhető, figyelemfelkeltő, elgondolkodtató komment érkezett és köszönöm, mert most viszonylag átgondoltan fogok írni a dolgokról.
"Az embert szeretem, akibe szerelmes vagyok..." ez tetszett. Igazából igazatok van, de azért hadd fejtsem ki bővebben is. Szeretek 'egyedül' lenni. Egyedül lenni annyit jelent, hogy bárkivel és mindenkivel lenni (nem kell félreérteni), mert azt csinálsz, amit akarsz. Nagy vonalakban és túlozva persze. Tényleg imádok csak úgy lenni. Akkor meg miért bizonygatom ennyire? Jó kérdés. Nálam ez másképp működik* (csináljunk olyat, mint Audrey). Aaaannyira szeretek szeretni, hogy bőven van még szeretetem, pedig így is mindenkit ölelgetek, igazán lehetne már valaki, akit szerelmesen ölelek meg.
Majd meglátom, valamikor. És majd mindenki kap helyzetjelentést arról, hogy mennyire nem vagyok önmagam. De bevállalom, mert a szerelmes én is én, nem? DE! Hát akkor meg. Köszönöm, köszönöm.***
* igen, csak magamból tudok kiindulni és én is azt hiszem magamról, hogy különleges vagyok**
** egy olyan világban, ahol mindenki különbözik az a különböző, aki nem az
*** tényleg köszi, jól esik a visszajelzés, és még ihletnek is minősülhet
na már látom, hogy lesznek majd itt mennyire őrülten szerelmes vagyok típusú csöpögős blogbejegyzések :P na asszem én majd akkor kicsit szüneteltetem az olvasást XD a twilight is sok volt néha :P
VálaszTörlésItt nem is votl Twilight... annyi.
VálaszTörlésnem úgy értem, hanem hogy pont elég csöpögés volt abban is :DD
VálaszTörlésAz van, Csajszi, hogy igazad van. A szerelmes én is én, ezzel meg te gondolkodtattál el engem - pedig nagyon álmos vagyok, at the moment. :D Valószínűleg ezért lehet bírni ezt a furcsa állapotot. :)
VálaszTörlésHa túl sok a szereteted, néha küldhetnél nekem belőle. Ezt például nem lehet még virtualizálni, igaz? Cöhh, nem fejlődünk mi sehova. :D Nagyon vicces, hogy milyen helyzetekben tör rám a szeretethiány. Majd sikítok érted, ha nem gond. :P
Jólegyééél! ^.^