Asszony, asszony, miért vagy kurva...

Mikor nem vagy rászorulva?
Hogyne volnék rászorulva?
Mikor szép a selyem ruha!

Anyám és Nyulam, igen. 

Újra és újra rá kell jönnöm, hogy imádom a hétfőt. Az összeset szinte. Ilyenkor vagyok a leglelkesebb, legfrissebb, legvidámabb, a hajam frissen mosott, szóval közkeletű angol kifejezéssel élve perfect. Viszont amit még jobban szeretek a hétfőben, az az ifirkász. Megint nyugtáztam, hogy igen, nekem erre van szükségem. Nem mintha újságíró akarnék lenni, de szeretem csinálni, jó vagyok benne, és feladatot ad. Nekem pedig feladatra van szükségem. Mert ha kapok, és szoros határidővel, akkor képes vagyok keményen dolgozni. És igen. Az kell hogy rugdossanak (persze csak képletesen) és szárnyalok. 

Szóval ettől a héttől fogva tényleg beindul a rendszeresség, a tanulás, a cikkírás... sajnos a nem zabálunk korlátlanul projekt gyenge jellem miatt eltolódik egy nappal. Annyi baj legyen.

Utat tör magának minden szorongásom...

... az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Eddig is imádtam a Vad fruttikat, de ezzel a számmal igazán nagyot nőttek a szememben. Nem is értem, hogy ezelőtt miért nem voltam kíváncsi az összes dalukra, de majd most pótolok! Erre a zenére nincsenek szavak, annyira igaz, annyira kemény és annyira fájdalmas, hogy a szívem nem képes még befogadni. Általában egy szám megtanulása néhány hallgatás után sikerül, legalább az első refrénig. De ez. Ez túl sok, ezt nem lehet csak úgy benyesni. Idézni már idézek, tudom sokra megyek vele, de kezdek rájönni arra, hogy Marci egy géniusz. Egy költő. Az Üvegszilánkkal után is éreztem ezt, de az "csak" egy szerelmes dal volt, egy szerelmi líra szép metaforákkal. Na az Embergép nem ilyen.

Lehet, hogy meg fogom unni, ha minden nap minimum húszszor meghallgatom, de egyszerűen nem akarok leállni vele. Mostanság nagyon kedvemre való mindenféle társadalomkritika, legyen az film, idézet, vagy éppen egy dal. És üt, és egyetértek, mégsem változom. De azért igyekszem, azt mindig.

"Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak.
Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak..."

Reagáljunk

Pedig csak egy kis szösszenet volt! És tessék. Két értékelhető, figyelemfelkeltő, elgondolkodtató komment érkezett és köszönöm, mert most viszonylag átgondoltan fogok írni a dolgokról.

"Az embert szeretem, akibe szerelmes vagyok..." ez tetszett. Igazából igazatok van, de azért hadd fejtsem ki bővebben is. Szeretek 'egyedül' lenni. Egyedül lenni annyit jelent, hogy bárkivel és mindenkivel lenni (nem kell félreérteni), mert azt csinálsz, amit akarsz. Nagy vonalakban és túlozva persze. Tényleg imádok csak úgy lenni. Akkor meg miért bizonygatom ennyire? Jó kérdés. Nálam ez másképp működik* (csináljunk olyat, mint Audrey). Aaaannyira szeretek szeretni, hogy bőven van még szeretetem, pedig így is mindenkit ölelgetek, igazán lehetne már valaki, akit szerelmesen ölelek meg.  

Majd meglátom, valamikor.  És majd mindenki kap helyzetjelentést arról, hogy mennyire nem vagyok önmagam. De bevállalom, mert a szerelmes én is én, nem? DE! Hát akkor meg. Köszönöm, köszönöm.***

* igen, csak magamból tudok kiindulni és én is azt hiszem magamról, hogy különleges vagyok**

** egy olyan világban, ahol mindenki különbözik az a különböző, aki nem az

*** tényleg köszi, jól esik a visszajelzés, és még ihletnek is minősülhet

Fülmelegítőben ülök a gép előtt és angolra csinálom a házit. Majd utána az összes többit. Jájj. Dejó kedvem van ,egyre inkább .egy héttel ezelőtt nagyon magam alatt voltam, de aztán szerdán egy jó fél órás és magamból kibeszélés után jobban lettem és ez a 'jobbanlevés' azóta is tart. Örömöt találok a zenében, az időjárásban, még a tanulásban is. Ma voltunk nyílt napon a Vargában, és jájjj nagyon tetszett. A mérleg nyelve most a Varga felé hajlik... De még mindig ott a péntek Azt is nagyon várom. 

És és és, az idő annyira gyönyörűséges, eddig sárban, ködben mentem suliban, de most már csak dérben, fagyban. És ezt is élvezem, hol sapkát veszek, hol fülmelegítőt, és van sok-sok (de még mindig nem elég) sálam is. Csak egy fránya kesztyűt kéne beszerezni és teljes lenne a boldogságom. Ja meg örülnék egy szemtakarónak is, vagy párna... mittudomén mi az, de azt tudom, hogy jó. Haha. jó. Jáájjj de egyszerű szó ez. Az élet is egyszerűnek tűnik. Pedig felvételi, versenyek, impotenciamérés is. Ugyan kérem, mi az nekem. Semmi? Há nem? DE! Majd csak túl leszünk rajta valahogy. Valahogy úgy vagyok én ezzel mint a téllel. Hideg, kemény, bele lehet dögleni a végén, már elegünk van belőle, de mégis szeretjük és kibírjuk. 

 Apropó tél. Igazán jöhetnél már és maradj velünk Karácsonykor is. 

Úgy az igazi. Mint a Pöttyös és a Quimby.

most mondanám, de nem bírom

Az milyen már, hogy vannak emberek, akiknek kisujjból megy a barátkozás és vannak, akiknek igen nehezen? tudom, persze ez így természetes, de akkor is. Milyen rossz lehet annak, aki nehezen barátkozik, nem? Hát szerintem nem annyira. Persze, nehéz neki, de mikor már sikerült "barátot szereznie" akkor az tényleg jó barátság. És valószínűleg hosszútávú. Aki meg sitty-sutty összebarátkozik annak vajon milyen mély barátságai vannak? Én elhiszem, hogy lehet így is komoly barátot szerezni, de nem annyira. Tudom, hogy lehet, mert én is ilyen voltam/vagyok, bár már egyre kevésbé. Ebben az évben sok változáson mentem keresztül, régebben kicsit (sokkal) extrovertáltabb voltam, most meg egyre inkább antiszoc.

A kevésbé 'meghódítható' ember érdekesebb és értékesebb. Bár az utóbbi inkább kérdés. Valahogy elmosódnak nálam ezek a szerepek. egyszerre vagyok közvetlen, nyitott és antiszoc, magába zárkózó. Mikor, hogy, bár nem a helyzet hozza, hanem inkább a hangulat. Twitteren lehet barátságot kötni az állandó poénkodással? Nem tudom, de remélem lehet. Az én példám az is, hogy hotdogon lehet. De még milyet. Szandit a hotdognak köszönhetem. Másfél év ismertség után találkoztunk először, majd azt követően még egy év volt az igazi. És nagyon szeretem, pedig ő is 'csak' egy netes barátságnak indult. Hát ennyit arról, hogy neten nem lehet. 

De jajj, szokásomhoz híven eltértem a témától. Kijelentem, hogy jó emberismerő vagyok, de elfelejtem hozzátenni, hogy csak utólag. Utólag meg mindenki okos. Kijelentem, hogy extrovertált vagyok, közbe meg... nem vagyok benne olyan biztos. Igazából lényegtelen. Tudok barátkozni, szeretek is (kivéve amikor nem) és kész. Egyre inkább kavarodnak bennem a tulajdonságok, és bizonytalanodom el. Pedig én oylan magabiztos vagyok,vagy nem? DE! Még. Az se baj, ha nem leszek annyira az. Egy kicsit túl magabiztos is vagyok néha. Vagy voltam. Meg leszek majd...

Egy napon felébredtem... és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedül való. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden.