Utat tör magának minden szorongásom...

... az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Eddig is imádtam a Vad fruttikat, de ezzel a számmal igazán nagyot nőttek a szememben. Nem is értem, hogy ezelőtt miért nem voltam kíváncsi az összes dalukra, de majd most pótolok! Erre a zenére nincsenek szavak, annyira igaz, annyira kemény és annyira fájdalmas, hogy a szívem nem képes még befogadni. Általában egy szám megtanulása néhány hallgatás után sikerül, legalább az első refrénig. De ez. Ez túl sok, ezt nem lehet csak úgy benyesni. Idézni már idézek, tudom sokra megyek vele, de kezdek rájönni arra, hogy Marci egy géniusz. Egy költő. Az Üvegszilánkkal után is éreztem ezt, de az "csak" egy szerelmes dal volt, egy szerelmi líra szép metaforákkal. Na az Embergép nem ilyen.

Lehet, hogy meg fogom unni, ha minden nap minimum húszszor meghallgatom, de egyszerűen nem akarok leállni vele. Mostanság nagyon kedvemre való mindenféle társadalomkritika, legyen az film, idézet, vagy éppen egy dal. És üt, és egyetértek, mégsem változom. De azért igyekszem, azt mindig.

"Szóra nyílnak az ajkak, de a levegőbe fagynak.
Rozsdás reflexszel még tagadni akarnak..."