Jahajj. Nekem is kéne kezdeni álom-leírásokat. Bár nem szoktam sűrűn emlékezni, azért Baján sikerült minden este álmodni és reggel emlékekkel ébredni. Most már csak a mai van meg, de az elég pontos.

Volt benne minden. Nagy-vadra íjjal lövés, vérnyúl, kákalagok, romos kápolna, ami szekérré változott, HP-filmeken való száguldás, Emma Watson egy fesztiválon, rágólufik, Quimby-koncert, élő rádióadásba is bekerültem, meg egy bizonyos Rácz Tamás, akiből mivel sok van, így úgysem tudom kire kellett volna gondolni. De lehet hogy csak egy általam generált név. mindegy. Élveztem s az álom nagy részében tudtam, hogy álmodom.

Amit viszont utálok az álmaimban az az, hogy amire emlékszem az általában borzadályos, mindig történik valami halálos dolog, összeesküvés, tűzvész, árulás, sötét varázslatok, csupa ilyen szép dolog. Erre mindig emlékszem. igen, ez biztos az elfojtott érzelmek miatt van. Egyébként tényleg... És amikor valami rémlik, akkor jobban örülök, hogy nem emlékszem a többire. 

Volt már evezős álmom, akkor csak simán beborultam a vízbe, mondjuk túléltem. Volt olyan, hogy eladtak valakinek, és egy viszonylag jó ismerősöm bonyolította le az üzletet, zártak már Jabba-szerűség gyűrűjébe az évzárón (ez az álom kétszer is megtörtént), robbant fel előttem lévő ház veszett kutyák miatt, találkoztam Matthew Lewissal és Rupert Grinttel, de elfelejtettem elvinni a fényképezőmet, és egyszer maga Voldemort mutatta meg nekem az Aguamenti bűbáj helyes használatát, amit ellene akartam használni... 

Szóval nem panaszkodom. De az álom-kérdés alapból furcsa, örülnék, ha többet tudnék róla, mert egyszerre izgalmas és sötét, de azért mégiscsak érdekes nagyon.