Jövőhéten pénteken évzáró és végzünk hivatalosan is. Mármint az első évvel. Írnék én sok mindent, de év közben azért volt bejegyzés related to school és ah. Én vagyok az egyetlen ember, aki nem bebaszással ünnepli meg a tanév végét, hanem alvással. Holnap.

Prioritás

Négy tanítási nap maradt hátra, amiből kettőn lesz témazáró, a többin meg szimplán felelünk, de én maximálisan elvesztettem az érdeklődésem minden tanulással kapcsolatos dologban. Nem érdekel, pedig a lelkem mélyén igen, nem érdekel, pedig jó jegyeket kéne szereznem és nem érdekel, pedig dehogynem, csak már belefáradtam az érdekbe. Magamnak akarok egyedül megfelelni és ebben is elbukom. Nincs semmi baj, csak képzelem.

Vasárnap alszom.

We can be heroes just for one day

Senki ne várjon tőlem élménybeszámolót, magvas gondolatokat, most csak feeling good van. 

Ez a dal (ez a film) pedig olyan, hogy igazából szomorú, végig tudnám sírni, de mégis, nevetni kell rajta, nevetve sírni, mert rólunk szól, mindenkiről, a fiatalságról, tele klisével, mégis egyedi módon, úgy hogy szívhez szóló legyen, úgy hogy ne a végén sírjak, úgy hogy három napon belül megnézzem másodjára és továbbra is imádjam, úgy hogy minden este az Asleepet hallgassam elalvás előtt, úgy hogy angolul akarjam elolvasni a könyvet és úgy, hogy érdeklődjek David Bowie iránt.

Though nothing
Will keep us together
We could steal time
Just for one day

Reggel felkeltem a szokott időben, vagyis felébredtem, majd "a szundi úgyis szól öt perc múlva" gondolatbeli felkiáltással szépen vissza is süppedtem az álomba, meghatározhatatlan idő múlva felkeltem és kibattyogtam a konyhába, majd amikor visszafordultam az üvegemért, megláttam a mikró kijelzőjét és rémülten konstatáltam, hogy háromnegyed hét van, ami azt jelenti, hogy húsz percen keresztül fogalmam sincs mit csináltam. Oké, aludtam, na de kérem, ez nem normális, az ébresztőm hangos, és szundi volt ez idő alatt minimum háromszor, de nem. Aludtam. Haha, jó volt. És beértem suliba, szóval semmi baj, de ez a kiesett húsz perc nagyon frusztráló, úgyhogy ma alszom.

És bárányok gurulnak halkan

Reggel nagy nehezen kimásztam az ágyból, levettem a pulcsit, felöltöztem, gyorsan megreggeliztem, már amennyire egy reggeltő betépett álommanó gyors lehet, és éppen mostam volna a fogam, amikor rájöttem, hogy nincs első órám, aludhattam volna. Így elképesztő gyorsasággal visszafeküdtem aludni és jajjde jó volt. Mindig mondom, hogy imádok aludni, a legjobb érzés pedig az, amikor vissza lehet még egy kicsit feküdni az ágyba, akár tíz percre. És most, hogy abszolút spontán tényleg ez történt, rájöttem, hogy ezek nem csak üres szavak részemről, fantasztikus volt. Jó, utána még kómásabban csináltam mindent, az órák nagy részén is aludtam, de igazán olyan nagyon szeretek aludni, és kell is, szóval nem érzem rosszul magam. Ellenkezőleg, kedvem kellemes aranyozott fehérben pompázik, puha minden és angenehm.

Eleget néztelek, jöhetne már az álom,
úgy várom.

Ady Endre - Az ágyam hivogat

Lefekszem. Óh, ágyam,
Óh ágyam, tavaly még,
Tavaly még más voltál.
Más voltál: álom-hely,
Álom-hely, erő-kut,
Erő-kut, csók-csárda, vidámság,
Vidámság. Mi lettél?
Mi lettél? Koporsó,
Koporsó. Naponként,
Naponként jobban zársz,
Jobban zársz. Ledőlni,
Ledőlni rettegve,
Rettegve, fölkelni,
Fölkelni rettegve,
Rettegve kelek föl.

Fölkelni, szétnézni,
Szétnézni, érezni,
Érezni, eszmélni,
Eszmélni, meglátni,
Meglátni, megbujni,
Megbujni, kinézni,
Kinézni, kikelni,
Kikelni, akarni,
Akarni, busulni,
Busulni, elszánni,
Elszánni, letörni,
Letörni, szégyelni,
Szégyelni. Óh, ágyam,
Óh, ágyam, koporsóm,
Koporsóm, be hivsz már,
Be, hivsz már. Lefekszem.

Nothing's alright, nothing is fine

Nem tudom. Most kedvem lenne sok-sok klisés, ám releváns idézetet ideírni, de azért mégsem süllyedek le arra a szintre. Csak valahova jó írni. Beszélgetni kéne, de van olyan, amit egyszerűen nem lehet kibeszélni, mert a szenvedő alany én vagyok, nekem kell megoldanom az általam kreált problémákat. Jajj. Aludni kéne, már megint nem sikerült időben ágyba kerülni egyik nap sem, pedig a hétvége pont arra lenne való, hogy aludjak, nem? Ja, nem. Kár.

Na akkor Papa Roach még párszor és elmegyek durmolni.

Excelsior!

Végre megint süt a nap. Lassan indulok kávézni forrócsokizni a lánykákkal, csak érjek oda időben. Szeretem a pénteket. Kevés órám van, könnyűek, itt a hétvége, lehet aludni. Bár szerdáról csütörtökre bebizonyítottam magamnak, hogy igenis képes vagyok hétköznap korán lefeküdni, méghozzá kilenckor. És megérte, mert tegnap reggel végigénekeltem az itthoni készülődést, pörögtem, vigyorogtam. Ja és nem mellékesen, nem éreztem fáradságot. Tegnap ezt másfél órás késéssel sikerült kivitelezni, ami viszont még mindig jobb, mint az átlag. Főleg úgy, hogy drága egy és egy negyed órát rááldoztam János evangéliumára. ami nem is volt olyan rossz. Sőt, az egész Biblia nem olyan rossz, mint azt annak idején gondoltam. Nem szájbarágós, nem agresszív, ha valaki nem hívő, annak egy  szép kis történet és ennyi.

Fogadalmaimmal úgy haladok, hogy mivel már tudok kötni ezért nem kötök, filmeket szép számmal nézem, az biztos túl lesz teljesítve és körülbelül egy hete szenvedek a negyedik könyvvel az ötödik héten, de nem akarom feladni, csak így meg pláne el leszek maradva, ami annyira nem vicces. 

Holnap sütök gofrit.

Meg fogom dönteni a negatív rekordot a blogon. Mármint a bejegyzések számát illetően egy hónapon belül. No nem baj. Amúgy ez is olyan furcsa, hogy negatívból mindig kevesebb van mint pozitívból. -273°C-nál még nem mértek alacsonyabb hőmérsékletet, a Nap kornájának hőmérséklete pedig közel 5 millió szintén Celsiusban.

Most valahogy úgy vagyok, hogy sok minden és mindenki hiányzik hosszabb-rövidebb ideje, de alapállapotomban továbbra is olyan vagyok mint máskor. Csak aludni szeretnék.

Mi befolyásolja az etióp népvándorlást?

Nem vicces dolog a folytonos szemrángás, tényleg nem. Sem az önsajnáltatás, így annak itt és most véget vetek. Tényleg. Vagyis. Inkább semleges leszek, az úgyis nagyon egy nekem.

Másfél héttel el vagyok maradva magamtól, nem mondanám, hogy igyekszem behozni, de azért haladok. Mindig csak előre, különböző tempóban. Próbálom formálni magam, lehúzni a felesleges rétegeket, mint személyiség, mind megjelenés, mind gondolkodás terén. Bármennyire is szeretem a hangzatos szavakat, nagyon nem illenek hozzám. Viszont nehéz őszintének lenni, valahogy sosem sikerül azt írni, amit igazán gondolok. Nincs meg a kellő bátorság hozzá, na meg ez nem az a felület, ahol mindent megosztok. 

Igazából nem sajnálom. Ja igen, ennyit a pozitivitásról.

Na de. Most hogy kaptam egy-két vidító videót, a kedvem is jobb lett. És tízkor elmegyek aludni, hogy reggel fáradt legyek, nincs mit tenni, minél többet alszom, annál fáradtam vagyok, de hát mit tehetnék, imádok ágyban lenni. Puha meleg, van takaró, plüss fehéregér, meg mindenféle jó dolog, lehet benne aludni, úgyhogy igazán kellemes hely. Nagyon. 

Meg ez az este is az (litván). Én megy vicces vagyok. 

A szél.

Most, hogy csak szimplán vagyok fáradt, és nem úgy nézek ki, mint egy zombi... most van kedvem írni. Csak az a gond, hogy ez a 24 óra olyan, mintha nem is lett volna. Igen, ez a 24 óra inkább 33 óra volt. Oké, elfáradtunk, másodikok lettünk, festékes az összes akkor rajtam levő cucc, satöbbi satöbbi, de ez akkora élmény volt, hogy nem is találok szavakat. Ötven ember beleadott apait-anyait, együtt játszottunk, rohangáltunk és nem utolsó sorban szórakoztunk egy napon keresztül. Hihetetlen érzés.

Emlékek elveszve, kavarodva vannak csak meg, néha eszembe jut egy-kettő, gyorsan elhadarom annak, aki a közelembe van és pörgök. Részben, legalább is. Amúgy meg végigásítom a napot és érzem, hogy bárhol-bármikor el tudnék aludni.

De megérte. Újracsinálnám az egészet, jövőre is mindenképp megyek. Jajj, nagyon!!!

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok

Ez új, szerdán általában borzasztó a kedvem, de a morcos és legfőképp fáradt reggel után remekre sikeredett ez a nap.

Kezdődött azzal, hogy bár elég nyomott hangulatban indultam el itthonról, úton suli fele sütött a Nap, ami jajj, hát persze, hogy jókedvre derített. Az órák elteltek, elmaradt a gyógytesi, így nem sokkal kettő után neki is kezdhettünk az osztályzászlónak. Rügyavatóra, ezért megéri kilencedikesnek lenni. Természetesen az eddigi tervet pár pillanaton belül felülírta egy sokkal jobb, rögtön neki is kezdtünk a mérésnek, rajzolásnak, radírozásnak, fiúkat körülbelül négyszer küldtük el festékért. Enyém volt a C betű, el is pepecseltem vele három órán keresztül, de csodaszép lett. A C is és maga a zászló is. Ha csak ezen múlik, szerintem tarolunk. Négy és fél óra alatt elkészültünk, persze történtek balesetek, de elszórakoztattuk magunkat, meglátogatott Petra is, meg a rajztanár is. Sőt, segített egy kicsit. És megdicsérte a munkánkat. Mert lehet, hogy nem a legeredetibb (egy nyelvi osztály a zászlókon kívül nem sok mindenből válogathat), de zászlónak tökéletes. Egyszerű, kifejező, lényegre törő.

Most viszont fáradt vagyok. És lelkes kicsit. De leginkább álmos. Azért örülök, hogy sikerült túlesnem az "utálomaszerdát" hangulatomon. Szóval ja. Éljen. Jóéjt.

Now my life is sweet like cinnamon

Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, elegem van.

Legalább a törit kijegyzeteltem. Nem tudom, mások hogyan csinálják, biztos jobban.

Annak örülök, hogy a meghalokatanulástól-állapot közelében sem járok, de azért mégis.

Nem, nem nehéz, csak fárasztó. Kicsit jól esik panaszkodni.

Pénteket akarok. Az is sűrű nap lesz, csak máshogy. Tele lesz csupa mókával. Jajjdejólesz!

Nem mintha unatkoznék...

1.Do you want a boyfriend or girlfriend?  Nem, nem igazán.
2.When did your last hug take place?  Délután valamikor.
3.Are you a jealous person?  Néha.
4.Are you tired right now?  Igen.
5.Do you chew on your straws?  Yep.
6.Have you ever been called a tease?  Nem hiszem.
7.Have you ever been awake for 48 hours straight? Annyit nem.
8.Do you cry easily?  Igen.
9.What should you be doing right now?  Aludni kéne, mert anélkül meghalok.
10.Are you a heavy sleeper? Egyáltalán nem.
11.Do you think you can last in a relationship for 6 months?  Igen.
12.Are you mad at someone right now?  Nem.
13.Do you believe in love?  Igen.
14.What makes you laugh no matter what?  Carol?!
15.Who was the last person you talked to?  Apa
16.Do you get butterflies around the person you like? Néha.
17.Will you get married?  Nem tudom még.
18.When was the last time you smiled?  Dél körül.
19.Does anyone like you?  Igen.
20.Do you secretly like someone?  Én teljesen nyilvánosan szeretek.
21.Who was the first person you talked to today?  Mama.
22.Who do you feel most comfortable talking to about anything?  Panka.
23.What are you NOT looking forward to?  Munka.
24.What ARE you looking forward to?  Hétvége.
25.Has someone of the opposite sex ever told you they loved you, and meant it?  Igen.
26.Suppose you see your ex kissing another person what would you do?  Nagyon semmit.
27.Do you plan on moving out within the next year?  Nein.
28.Are you a forgiving person?  Szerintem igen.
29.How many TRUE friends do you have?  Négy.
30.Do you fall for people easily?  Eléggé.
31.Have you ever fallen for your ex’s best friend?  Nem.
32.What’s the last thing you put in your mouth?  Fogkefe.
33.Who was the last person you drove with?  Szüléim.
34.How late did you stay up last night and why?  Fél kettő, mert tumblröztem.
35.If you could move somewhere else, would you?  Talán.
36.Who was the last person you took a picture of?  PetraBlanka.
37.Can you live a day without TV?  Többet is.
38.When was the last time you were extremely disappointed?  Ma.
39.Three names you go by...  ?
40.Are you currently in a relationship?  Nem.
41.What is your all-time favorite romance movie?  nincs olyanom... hacsak nem az 500 nap nyár, de az meg nem szerelmes film, mint tudjuk..
42.Do you believe that everyone has a soul-mate?  Teljes mértékben.
43.What’s your current problem?  Előző bejegyzés.
44.Have you ever had your heart broken?  Volt rá példa.
45.Your thoughts of long distance relationships?  Talán.
46.How many kids do you want to have?  Kátto.
47.Have you ever found it hard to tell someone you like them? Nemigen.

Aaand it's done!

El sem tudjátok képzelni, milyen hihetetlenül jó érzés, egyrészt az hogy TÚL VAGYOK AZ ANGOL KÖZÉPFOKÚN, másrészt az, hogy végre magyarul írok!

Egyelőre az előbbinek örülök jobban, de az egy hónap, vagy nem tudom mennyi idő során annyi minden lett volna, amit csak magyarul tudtam megfogalmazni, így nem írtam le... Angolul is tudok írni, de az érzelmek kifejezése még mindig csak magyarul működik. Oké, nem volt rossz angolul írni, de tény, a nyelvezete annyira póriassá sikeredett, hogy az elképesztő, szinte csak kétféle igeidőt használtam, és se reported speech, se passive voice. Ennél azért jobb voltam, utóbbi két napban akaratlanul is sok mindent angolul mondtam, elkezdtem tegnap olvasni a HP egyet angolul...

Este hajat mostam, telefonáltam Dénessel, skypeoltam Pankával, anyával altatót énekeltettem, így kis lelkem viszonylag megnyugodva várta a mai napot. Reggel elképesztően bezsongva keltem fel, Jajj, de jól aludtam, menjünk nyelvvizsgázni! -felkiáltással indítottam, Magical Mystery Tour albumot hallgattam, főtt tojást ettem, felvettem a Londonban vásárolt pólómat, union flages bögréből ittam a kakaót és valami hihetetlen jó kedvem volt. Minden annyira sikeresen alakult, az idő, a busz, a terem ahol írtam, a számom. Egyszerűen semmi nem ronthatta el a kedvem. Bár az elején a Reading Comprehension résznél elakadtam, de egy kitérő után visszatértem. Húsz perccel az idő lejárta előtt befejeztem, pedig így is sokszor újra kellett programozni az agyamat, mert koncentrálás helyett Beatles dalokat dúdoltam magamban, de megcsináltam. Három hibám biztos van, mert javítottam, amit alapból nem fogadnak el, de azon kívül is igen kevés, egy jó 85%-ot várok, igen eléggé nagy pofára esés lesz, ha nincs meg a nyolcvan se, de ilyenekre nem is gondolok. Listening része sokkal könnyebb volt, mint amire számítottam, ott talán három hibával megúszom (ajj), a levél meg. Az kész öröm. Hivatalos levél, de nem panasz, öröm volt írni! 

Utána megnéztem kivel leszek együtt, és hogy mikor, valaki kiesett előttem, így felkerültem az eggyel korábbi csapatba. Ez csak annyiban jelentett változást, hogy kevesebb időt tölthettem itthon, főleg, hogy tíz percet vártam a buszra, de mégiscsak elégnek bizonyult. Megérkeztem, telefonáltam Fanninak, ettem, tettem el vizet, elindítottam a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band albumot, kicseréltem a kardigánt a rongyra, majd indultam is. A buszjegyért visszafordultam, igazából nem is kellett volna, mert elnéztem, és tíz perccel később jött a busz, mint hittem. Így várakoztunk egy kicsit, a buszon azon idegeskedtem, nehogy kizárjanak a késésért, meg Lovely Ritát énekeltem, akkor már nem csak az öröm dolgozott bennem.

Szerencsére nem késtünk el, negyed órát nagyon simán eltöltöttünk a szokásos hülyeségeinkkel, nem kicsit volt epic (pardon az egyre szlenegesedő szóhasználatért, még nem egészen tudom milyen nyelven kéne beszélnem), ahogy mind a ketten a Harry Potter első részét olvastuk, csak ő magyarul, én meg angolul.

Aztán aztán. Behívtak. Kaptunk negyed órát a kidolgozásra, az gyorsan eltelt, de azért minden témáról írtam valamit. A bemutatkozás huss, elrepült. És igazából maga a teljes szóbeli rész is. Érződött a vizsgáztatókon, hogy legszívesebben hagynának csapot-papok maguk után, na meg az is, hogy nem mi vagyunk az utolsók, így eléggé unott/kiábrándult fejjel ülték végig az egészet. Nagyon sürgettek minket, szinte bementünk és már jöttünk is ki, de Fanni azt mondta, kintről hosszabbak tűnt. Hát igen... Érzéseim szerint jobb voltam, mint a partnerem, lehet, hogy ő kevésbé egyszerű szavakat használt, viszont én nem hibáztam nyelvtanilag, vagy ha de, akkor kijavítottam magam. Kiengedtek, és akkor jöttem rá, hogy vége!

Kint beszélgettünk még kicsit, majd drága Fanniellával indultunk a Marcipán cukrászda felé, hogy megünnepeljük... engem. Hogy megcsináltam. Egész úton odafelé telefonáltam, angoltanárnak, kiscsaládnak, barátoknak, majd betérve ettünk barackos kölestortát (legalább is én). Akkor már szülőkkel. Találkoztunk egy másik kedves ismerőssel, úgy látszik ez ilyen összefutós nap volt. Utána már csak hárman még elmentünk vásárolni, telefonáltam még pár embernek, utána meg csak ültem és vigyorogtam, mnit majom a farkának.

Tényleg megcsináltam, tényleg jól sikerült, és tényleg vége van! Nem kell többet készülni, nem kell többet levelet írni, szavakat magolni (iskolától jelenleg eltekintek)... Egyszerűen csak hihetetlenül hihetetlen érzés, hogy egész nyáron nincs már tennivalóm, legalábbis tanulni valóm. Azért egy kis matekozás belefér majd, talán fizika is, de az angol után... gyerekjáték lesz.

It's harder than I expected

But I don't really care about it.

So. On Friday Tomi came over and we were practising English for one and a half hour, we managed to finish two of the topics and I realised that he knows more words and expressions than me. And it's freaking scary! I'll start learning and writing down the words as soon as I get up from the computer, but I have my code to the tests online, so I will start writing a few at the moment when I find them. 

Later on Friday we went to the high-rise, but the meeting ended soon, so we came back and ate sandwiches like the Americans: marmalade & peanut butter. I went to bed half past two a.m. but it was totally worth it. On Saturday we slept until one p.m. Then I was just wandering around the flat, at five o'clock Petra came and we went to Szabi's place. where we watched short videos, ate loads of junk food and snacks, played Honfoglaló, and around eleven p.m. went to the high-rise. Because. Because there was a Jupiter coverage. We stayed up till dawn, and got home about half past five, but it was amazing. Seeing the Jupiter behind the Moon, below them the Venus. Before it, around one o'clock there was stormy wind, it also blew away us. I enjoyed the night. And after seeing the rising sun, the waking town I wasn't even sleepy. Not at all. I was jumping, clapping my hands, laughing all the time... I was happy. I don't say that I'm a morning person, but I really like being awake while most people are sleeping. There was this true quote on Tumblr: it’s not that I’m not a morning person, I’m not a waking up person.

So yeah. We went to bed ten minutes before our parents woke up, and we woke up after two p.m. and did nothing all day. As I sad before, it was worth it.

photo made by Szabi

It was long and dark December

Na.

Panka túl van az érettségin, középszinten szóbelik max pontosak lettek, elmentem végre fodrászhoz, már nincs szanaszét törve a hajam, de elég hosszú maradt így is, végre hallok, és szép lett az idő. Most kezdődik az igazi nyár, már senkinek sincs igazából semmi komoly tanulnivalója. És aludni fogunk. Sokat. Lehetőleg minél többet. Jövő héten nekem tábor a volt évfolyamtársakkal, utána HPH tali és ha minden igaz találkozom Szandival is. Tejóég! Persze semmi sem biztos, de akkor is.

Alakul a nyaram.... :)

Most kezdem érezni hogy nyár van. 

Barátokkal mászkálós, strandolós, mozizós, hajnalig beszélgetős, délelőtt fürdős, délben reggelizős, egysortbanmegpusztulok nyár. Szeretem az ilyet. És idén nem fogom elbarmolni, készülök a középfokú angolra, minden nap tanulgatok valamit, elég az. Szóval most egyszerűen jól érzem magam. És imádom ezt az érzést! Hiányzott már.

Utálom, hogy már a harmadik napja arra kelek fel, hogy álmodom, és álom közben szólal meg az ébresztő, mindig felriaszt. Utálom, hogy nem emlékszem rendesen egyik mostani álmomra, de legalább a hirtelen lökés miatt arra emlékszem hogy álmodtam valamit. legalább. Máskor még arra sem. elvileg, ha végigálmodunk egy álmot az éjszaka folyamán, akkor reggel sokkal nehezebb, vagy egyáltalán nem lehet emlékezni, viszont ha megszakítják, akkor igen. Nálam ez félig jön be.

Aludni akarok!

Jahajj. Nekem is kéne kezdeni álom-leírásokat. Bár nem szoktam sűrűn emlékezni, azért Baján sikerült minden este álmodni és reggel emlékekkel ébredni. Most már csak a mai van meg, de az elég pontos.

Volt benne minden. Nagy-vadra íjjal lövés, vérnyúl, kákalagok, romos kápolna, ami szekérré változott, HP-filmeken való száguldás, Emma Watson egy fesztiválon, rágólufik, Quimby-koncert, élő rádióadásba is bekerültem, meg egy bizonyos Rácz Tamás, akiből mivel sok van, így úgysem tudom kire kellett volna gondolni. De lehet hogy csak egy általam generált név. mindegy. Élveztem s az álom nagy részében tudtam, hogy álmodom.

Amit viszont utálok az álmaimban az az, hogy amire emlékszem az általában borzadályos, mindig történik valami halálos dolog, összeesküvés, tűzvész, árulás, sötét varázslatok, csupa ilyen szép dolog. Erre mindig emlékszem. igen, ez biztos az elfojtott érzelmek miatt van. Egyébként tényleg... És amikor valami rémlik, akkor jobban örülök, hogy nem emlékszem a többire. 

Volt már evezős álmom, akkor csak simán beborultam a vízbe, mondjuk túléltem. Volt olyan, hogy eladtak valakinek, és egy viszonylag jó ismerősöm bonyolította le az üzletet, zártak már Jabba-szerűség gyűrűjébe az évzárón (ez az álom kétszer is megtörtént), robbant fel előttem lévő ház veszett kutyák miatt, találkoztam Matthew Lewissal és Rupert Grinttel, de elfelejtettem elvinni a fényképezőmet, és egyszer maga Voldemort mutatta meg nekem az Aguamenti bűbáj helyes használatát, amit ellene akartam használni... 

Szóval nem panaszkodom. De az álom-kérdés alapból furcsa, örülnék, ha többet tudnék róla, mert egyszerre izgalmas és sötét, de azért mégiscsak érdekes nagyon.