Semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen...

A szombat jól alakult, a ma meg csak úgy telik. 

Nem tetszik, pedig pontosan én terveztem így. A szobámban viszonylag rend van, majd tanulok törit (ha tanulok... csak kéne, szerdán témazáró), de ezzel a hülye prezentációval sehogy nem haladok. Borzasztó, elegem van az egészből, pedig alig csináltam vele valamit, a törléseken kívül. Az lebeg a szemem előtt, hogy kevesebb, mint egy hét és túl vagyunk az egészen, erre a tanévre letudtam minden versenyt, végeztem. Kezdek ott tartani, hogy a kémia ötösöm sem érdekel, hagyjanak békén, jó lesz a négyes is. A "diplomát" így is megkapom, néhány betű eltérés még nem a világ.

Komolyan, néha a vasárnap rosszabb mint a hétfő. A vasárnap csak úgy van, igazából nem csinálok semmit, délben felkelek, várok egy órát az ebédre, utána beágyazok, próbálok pakolászni, majd döglődöm. Vagy a fotelben olvasok, vagy gépezek. Jelenleg az utóbbi. Pedig még azt terveztem pár órája, hogy produktív leszek. Úgy látszik, az aktivitás kimerült a beágyazással.

Mondjuk még nincs semmi veszve, csak a tettvágyam. De a holnap jó lesz. Megyek Ifirkászra, megkapom a csomagomat, azért fuckyeah, hogy második lettem egy országos diákújságírói pályázaton! 

Kedd eltelik, szerdától péntekig túlélem a napokat, szombaton örömködék vala, este Árnyjátékot nézek naaaaagy tv-n, aztán vasárnap lesz és kezdődik az egész előröl... 

"A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk."