Az milyen már, hogy vannak emberek, akiknek kisujjból megy a barátkozás és vannak, akiknek igen nehezen? tudom, persze ez így természetes, de akkor is. Milyen rossz lehet annak, aki nehezen barátkozik, nem? Hát szerintem nem annyira. Persze, nehéz neki, de mikor már sikerült "barátot szereznie" akkor az tényleg jó barátság. És valószínűleg hosszútávú. Aki meg sitty-sutty összebarátkozik annak vajon milyen mély barátságai vannak? Én elhiszem, hogy lehet így is komoly barátot szerezni, de nem annyira. Tudom, hogy lehet, mert én is ilyen voltam/vagyok, bár már egyre kevésbé. Ebben az évben sok változáson mentem keresztül, régebben kicsit (sokkal) extrovertáltabb voltam, most meg egyre inkább antiszoc.
A kevésbé 'meghódítható' ember érdekesebb és értékesebb. Bár az utóbbi inkább kérdés. Valahogy elmosódnak nálam ezek a szerepek. egyszerre vagyok közvetlen, nyitott és antiszoc, magába zárkózó. Mikor, hogy, bár nem a helyzet hozza, hanem inkább a hangulat. Twitteren lehet barátságot kötni az állandó poénkodással? Nem tudom, de remélem lehet. Az én példám az is, hogy hotdogon lehet. De még milyet. Szandit a hotdognak köszönhetem. Másfél év ismertség után találkoztunk először, majd azt követően még egy év volt az igazi. És nagyon szeretem, pedig ő is 'csak' egy netes barátságnak indult. Hát ennyit arról, hogy neten nem lehet.
De jajj, szokásomhoz híven eltértem a témától. Kijelentem, hogy jó emberismerő vagyok, de elfelejtem hozzátenni, hogy csak utólag. Utólag meg mindenki okos. Kijelentem, hogy extrovertált vagyok, közbe meg... nem vagyok benne olyan biztos. Igazából lényegtelen. Tudok barátkozni, szeretek is (kivéve amikor nem) és kész. Egyre inkább kavarodnak bennem a tulajdonságok, és bizonytalanodom el. Pedig én oylan magabiztos vagyok,vagy nem? DE! Még. Az se baj, ha nem leszek annyira az. Egy kicsit túl magabiztos is vagyok néha. Vagy voltam. Meg leszek majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése