"Ne haragudj rám Géza, adjál már még egy esélyt!"

Tegnap bátor voltam és felvonatoztam Pestre. Annak ellenére, hogy negyven perc késéssel indultunk, beértem (igaz metróval a végén). Hóban futni az Andrássyn valami hihetetlen élmény volt, imádom a márciusi havat. Egyébként meg az Operett Színház épülete gyönyörű, a Szentivánéji álom musicalként érdekes, Dolhai Attilát továbbra sem szeretem, sőt nagyon nem bírom, de most szerencsére keveset szerepelt. Amikor túlléptem azon, hogy mennyire csili-vili a darab és mennyire ripacskodik mindenki, már élveztem az egészet. A buszozást is. 

A reggeli családi pánik közben Buddhai nyugalommal örültem a hónak, egész nap így éreztem. "I'm going on an adventure!" volt minden harmadik gondolatom, olvasgattam a metrón, a vonaton. Amit elértünk. Igaz, hogy Nyugati helyett Keletiből és a 14:28-as helyett az eredetileg 12:10-kor induló vonattal jöttünk, de jött és felszálltunk és elindult és itthon voltunk időben. Egy nagy kaland volt volt az egész, imádok Pesten tömegközlekedni. Meg tömegközlekedni. Meg vonatozni. És imádom a telet tavasszal.

Boldog március 15-ét mindenkinek!

Karácsonyi összegzés

Az újévi az túl kommersz lenne...

Kezdjük a rosszal:
Szandi nem jön
Nincs meg a Hollywood Hírügynökséges pulcsim*
Nincs hó
Nem láttam sem a Blájen életét sem a Gyalog galoppot

Folytassuk a jóval:
Itt van a kiscsalád
Gyros lesz az ebéd
Kaptam két könyvet karácsonyra és mind a kettő nekem való
Tegnap csináltam forralt bort és finom lett
Barátok jóvoltából gazdagabb vagyok egy Beatleses bögrével és egy Beatleses jegyzetfüzettel
Tegnap nyertem társasjátékban
Készen vagyok a németházival
Tudok olvasni (sokat)

Fejezzük be a legjobbal:
Ma este Quimby koncert!

Szóval sokkal több a jó, örülni való, mint a rossz, pár nap késéssel megérkezett a karácsonyi hangulatom, mindent és mindenkit szeretek, örülök, olyan vagyok, mint aki kicsit többet ivott a kelleténél, azt is mondhatnám, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel megvagyok elégedve.

*Ez egy érdekes történet. Az úgy volt, hogy viszonylag hosszas gondolkodás után hirtelen felindulásból megrendeltem egy férfi S-es fekete HH pulcsit az Úr 2012. évében október hó tizedik napján, ami szerdára esett. Tehát megrendeltem és örültem a fejemnek, hogy jajjdejó, legalább egy karácsonyi ajándéknak biztosan tudom a kilétét. Hogy hogy nem, már pénteken megérkezett, örömködtem és szerencsére, vagy a rendkívüli meggyőzőképességemnek köszönhetően a hétvégén nálam lehetett a 24 órás vetélkedő miatt. Akkor még megvolt. Elvittem, nem viseltem, hazahoztam, szeretgettem, felvettem, majd le, így telt a vasárnap. Aztán hétfőn eszembe jutott, hogy ez igazából karácsonyi ajándék, ergo nem kéne hogy nálam legyen. Így szépen visszaraktam a borítékba, majd odaadtam idösapámnak. Elvileg.

Aztán hétfőn kiderült, hogy nincs meg. Először azt hittem, hogy apa csak szórakozik velem, de nem, megnézte mindenütt (elvileg!), és nincs meg. Akkor szenteste még ajándékosztás előtt átnéztem a mi szekrényeinket, de nem. Sehol sincs. Gondoltam a garázsra, de nem valószínű, hogy ott van. Jelenleg senki nem keresi, nekem hiányzik, mert tudom milyen jó érzés, ha nálam/rajtam van, és nem, nem vicces, hogy az egyik (talán legjobban várt) karácsonyi ajándékomat nem kaptam meg. És most nem arról van szó, hogy itt panaszkodom, miközben sok szép dolgot kaptam ajándék gyanánt, miközben néhány családnak még töltött káposztára sem telik (egyébként nem töltött káposztát kell enni karácsonykor, hanem halászlevet, csak szólok). Egyszerűen csak szükségem van rá, és sokkal rosszabb úgy várni valamire, ami talán meg sem lesz, amikor tudom hogy már megvan, itt van, csak nem tudom hogy hol és nem lehet az enyém; mint úgy várni valamire, hogy láttam valahol és ábrándozok arról, hátha az enyém lesz. 

Ez egyszerűen szar érzés na. Poén, nevetséges, szinte természetes, hogy ilyen megesik velünk, de azért mégis jó lenne, ha meglenne. Tényleg.

Énisénisénis!

Szóval emberkék az a nagy harci helyzet, hogy tél van. És a tél csodás (most már)! 

Igen tudom, én is szétfagytam, vízben úszik mind a három pár zoknim, a hajam is vizes egy kicsit és a negyed órás út harminc percig tart.... De végre nem latyak van, végre nem csak a csontig hatoló (kac-kac, menjünk Szibériába!) hideg és a napsütés van, hanem megjött a hó is. A MÁV még mindig toporogva és meglepődve áll a tény előtt, hogy havazik. Mert ugye az ember nem számít februárban hóesésre. De mivel a fiatalok többsége e miatt siránkozott közel két hónapon keresztül, igazán örülhetne egy kicsit. Megjegyzem, én nagyon örülök. Holnap végre kimegyünk szánkózni és nagyon nem fog érdekelni minket, ha hülyén nézünk ki és minimum tíz kilóval nehezebbek leszünk. A hó bár nem tapad, de csillog, süpped, csikorog, ropog és szikrázik. Ez a lényeg.

give me something fun to do

Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok, hétvégézek és nagyon nem akarok matekozni, de fogok. Meg honlap is. Az vicces lesz. Dénes, ha olvasod, ezt nem láttad, és nagyon komoly. 

"Aaaaaaah there's something in the water"

Nekem nem baj, ha az idő őszies, nem baj, ha hideg van. A lényeg, hogy süt a nap és boldog vagyok. Emberkék, tessék mosolyogni ilyen szép nap ritkán van!

Én is hadd!

Végre hozzánk is elérkezett a hó.

Törióra közben szólt a tanárunk, hogy lám, esik a hó. Már nem szaladt senki se az ablakhoz, hogy figyelje, ahogy a kis pelyhek hullnak alá az égből, de a többség csillogó tekintettel nézett ki az ablakon az óra további részében. Utána nem mentem tesire, és amíg jöttem haza, hálát adtam az égnek. Szó szerint. Végighálálkodtam és örömködtem a csoda miatt. Már hiányzott a hó, a havazás az igazi karácsonyi hangulat eléréséhez. 

Most már merek reménykedni a fehér karácsonyban. Eddig bele se mertem gondolni a fehér karácsonyba. És lehet, hogy túl nyálas, meg áradozós, de könyörgöm. A karácsony tényleg a csodák ideje. Ilyenkor öröm szeretni (bár brit tudósok bebizonyították, hogy a télen kialakult kapcsolatok rövidebb ideig tartanak, mint a nyáriak).