Énisénisénis!

Szóval emberkék az a nagy harci helyzet, hogy tél van. És a tél csodás (most már)! 

Igen tudom, én is szétfagytam, vízben úszik mind a három pár zoknim, a hajam is vizes egy kicsit és a negyed órás út harminc percig tart.... De végre nem latyak van, végre nem csak a csontig hatoló (kac-kac, menjünk Szibériába!) hideg és a napsütés van, hanem megjött a hó is. A MÁV még mindig toporogva és meglepődve áll a tény előtt, hogy havazik. Mert ugye az ember nem számít februárban hóesésre. De mivel a fiatalok többsége e miatt siránkozott közel két hónapon keresztül, igazán örülhetne egy kicsit. Megjegyzem, én nagyon örülök. Holnap végre kimegyünk szánkózni és nagyon nem fog érdekelni minket, ha hülyén nézünk ki és minimum tíz kilóval nehezebbek leszünk. A hó bár nem tapad, de csillog, süpped, csikorog, ropog és szikrázik. Ez a lényeg.