Folytassuk a folytatni valót, ott ahol még nem is tartunk, pedig kellett volna. Már péntek este el kellett volna kezdeni kitombolni magamból az ideget, ami nem is volt bennem, de ezt csak szombat fél déltől tudtam megtenni. Azelőtt fürdés helyett gépeztem, majd elmentem fürödni, azért mégis... majd gépeztem, egyszer átnéztem a szótárat (őszintén az utolsó pillanatban már semmi nem segít, de a tudat, hogy tettem valamit az ügy érdekében kicsit megnyugtatott) és zenét hallgattam. Megint a már ismert koktél, csupa Doors, Beatles, Kinks és minden más ami még a repertoárban van (The boat that rocked soundtrack köszönöm!).
Majd egy órával indulás előtt bedobáltam a cuccaimat a táskámba (a kötelező iratokon, vízen, zsepin kívül csoki híján mézes negrót, telefont és Harry Potter egyet tettem be angolul) és visszaültem a gép elé. Változatos, nem igaz? Nem? Hát szerintem se, de a feszültség levezetésére pont jó. Szokásomhoz híven késve indultam és megint úgy sütött a na, mint a felvételi napján, ezt jó előjelnek vettem. Hamarabb megérkeztem mint megbeszéltük, bár Fanni már telefonált előtte. szépen felosonkodtunk a várakozó terembe, először kibeszéltük a meleget, majd kihúztuk a sorszámunkat. És amikor megláttam a 213-at megnyugodtam. hogy aztán újra felpörögjek. Volt még körülbelül fél órán a behívásig, az alatt háromszor eltáncoltuk a rendőr-táncot, idegeskedtünk és megnéztük a tablókat, Lórival hülyültünk és kölcsönösen nyugtatgattuk egymást. majd Lóri következett és mielőtt Fanni bement volna megjöttek a többiek is. Éljen. Örömködtünk egy sort, majd Fanni bement és utána én következtem.
Köszönés tán mondtam a számom és húztam egy témát, majd leültem. Sportok. Remek. Amint láttam, hogy mennyi kép és még öt segédkérdés is van a lapon, teljesen megnyugodtam és tudtam hogy menni fog, ennél sokkal nehezebb dolgokkal is megbirkóztam már. Eleinte nem tudtam koncentrálni Lóri hangja miatt, de sikerült kizárnom és a kérdések alapján összefűznöm a mondanivalómat. Fanni is elmondta, szépen előrementem és mondtam. És mondtam és mondtam. Hol nevettek, hol bólogattak én meg igyekeztem minél nyugodtabbnak látszani... Kettő kifejezést sikerült beleszőni annak nagyon örültem, majd hat perc után mosolyogva kiengedtek.
Szembetaláltam magam tesóm némettanárjával, megkérdezte hogy sikerült, mondtam hogy szerintem jól, majd visszamentem a többiekhez. Fannival felvilágosítottuk és megnyugtattuk őket is majd hazaindultunk egy kis kerülővel. Útközben kétszer telefonáltam Pankának sikertelenül, majd felhívtam mamát, Dénest és az angoltanáromat is, hogy elmondjam nekik a jó hírt.
Itthon apa csinált nekem burgonyás flutát, azt ettük szilvalekvárral és porcukorral, este pedig végre-valahára megnéztem az eredetet a szakköri tagokkal. Nem is értem, hogy eddig miért nem vettem rá magam a megnézésre. Az első előtti perctől fogva tudtam hogy élvezni fogom... De valahogy a filmekkel is úgy vagyok, mint a sorozatokkal: nem jut eszembe magamtól nézni őket, de ha van lehetőség megteszem és imádom. Az Eredetet is. Most már. És nem, nem bántam meg, hogy hajnali négyre értem haza és csak fél délig aludtam, a vasárnap így is pont jó volt.
A hétfő meg pláne, amikor kiderült, hogy maximális pontszámot kaptam. Örültem a fejemnek, mint majom a farkának. Ez után a két hónap után én már nem tervezek semmit az idén. Oké, lesz kompetencia mérés,de a felvételi után ki törődik már azzal? Hát nem, mi sem. Viszont kitűnő még szeretnék lenni és leszek is. Kell a diploma a nyolc év kitűnőségért. Köszöntem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése