vasárnap, február 26

Inga-inga-inga-inga

Kezdjük rögtön az elején.
Péntek február 24. délután három óra

Körülbelül másfél hónapnyi kemény próba után elérkeztünk a farsanghoz. Nálunk a nyolcadikosok  már nem műsört adnak elő, hanem keringőznek. Általában. Mi ragaszkodtunk a hagyományokhoz, kiharcoltuk magunknak a lehetőséget, megszerveztük a próbákat, a ruhát és elkezdtük. A próbák jó hangulatban teltek (ez elég enyhe kifejezés) a ruhapróba is viszonylag simán ment, és drága Annám jóvoltából csak a ruhakölcsönzésre és a tánctanárra kellett költeni. Egyébként most már tényleg értem a nővérem, én is imádok táncolni (legalábbis keringőzni) és százszor is újra csinálnám. szóval pénteken volt az első és egyben utolsó fellépésünk, az utolsó óra elmaradt, megettük a párizsi szeletet, majd rohantunk hozzám négyen lányok. 
Szerencsére egyikünk nem táncolt (köszönjük ,ti bátor, hős fiatal hímnemű egyedek!) így segített kikészíteni minket. Majdnem elkéstünk, bár volt még fél óra a táncig, de egy menyasszonyi ruhát nem két perc felvenni.
izgultunk, siettünk, majd bevonultunk és hamar vége lett. Körülbelül háromszor ráléptem a ruhámra, a körben lassúak voltunk, de végig mosolyogtuk az egészet és ha nem veszi senki szerénytelenségnek, jobbak voltunk mint a másik osztály. És apa felvette, Fanni meg fotózott és uramisten annyira csöpögök, hogy az borzasztó.



Tánc után még egy darabig nem öltöztünk át, megnéztük a másik táncot, fotózkodtunk, majd öltözés után még ott maradtunk a többi produkcióra is. Miután vége lett, kezdődött a suli disco (négytől nyolcig), de a teremben jobban repült az idő. Nem véletlenül nem szeretek vakut használni, szörnyű képek készültek, de legalább majdnem mindenkivel van közös képem. Mert az fontos. Hattól nyolcig meg vártuk lent a nem jövő embereket, hogy fizessenek és adjunk nekik pecsétet a kézfejükre. 
Panka is beesett az utolsó fél órára, de akkor már csak sálat fontam és gondolkodtam az újabb jelszavakon (kalesnyikov, szamovár, firhang, csacsi öreg medvebocs) na meg néha benéztem a tornaterembe. A zene is rossz, táncolni sem tudok, semmi értelme hogy ott tengjek-lengjek, maikor kint sokkal jobban lehet szórakozni.
körülbelül negyed kilencre már itthon is voltunk. Szerintem én nem tudom mit csináltam, nem emlékszem. De már nem is mindegy.* A következő "nagy sztori" az angol szóbelim. 
Szombaton.

*Eszembe jutott. Apával hatszor lejátszattam a keringőt és megnéztük a nyolcas futamot is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése