Inga-inga-inga-inga

Kezdjük rögtön az elején.

Péntek február 24. délután három óra

Körülbelül másfél hónapnyi kemény próba után elérkeztünk a farsanghoz. Nálunk a nyolcadikosok  már nem műsört adnak elő, hanem keringőznek. Általában. Mi ragaszkodtunk a hagyományokhoz, kiharcoltuk magunknak a lehetőséget, megszerveztük a próbákat, a ruhát és elkezdtük. A próbák jó hangulatban teltek (ez elég enyhe kifejezés) a ruhapróba is viszonylag simán ment, és drága Annám jóvoltából csak a ruhakölcsönzésre és a tánctanárra kellett költeni. Egyébként most már tényleg értem a nővérem, én is imádok táncolni (legalábbis keringőzni) és százszor is újra csinálnám. szóval pénteken volt az első és egyben utolsó fellépésünk, az utolsó óra elmaradt, megettük a párizsi szeletet, majd rohantunk hozzám négyen lányok. 

Szerencsére egyikünk nem táncolt (köszönjük ,ti bátor, hős fiatal hímnemű egyedek!) így segített kikészíteni minket. Majdnem elkéstünk, bár volt még fél óra a táncig, de egy menyasszonyi ruhát nem két perc felvenni.

izgultunk, siettünk, majd bevonultunk és hamar vége lett. Körülbelül háromszor ráléptem a ruhámra, a körben lassúak voltunk, de végig mosolyogtuk az egészet és ha nem veszi senki szerénytelenségnek, jobbak voltunk mint a másik osztály. És apa felvette, Fanni meg fotózott és uramisten annyira csöpögök, hogy az borzasztó.

Tánc után még egy darabig nem öltöztünk át, megnéztük a másik táncot, fotózkodtunk, majd öltözés után még ott maradtunk a többi produkcióra is. Miután vége lett, kezdődött a suli disco (négytől nyolcig), de a teremben jobban repült az idő. Nem véletlenül nem szeretek vakut használni, szörnyű képek készültek, de legalább majdnem mindenkivel van közös képem. Mert az fontos. Hattól nyolcig meg vártuk lent a nem jövő embereket, hogy fizessenek és adjunk nekik pecsétet a kézfejükre. 

Panka is beesett az utolsó fél órára, de akkor már csak sálat fontam és gondolkodtam az újabb jelszavakon (kalesnyikov, szamovár, firhang, csacsi öreg medvebocs) na meg néha benéztem a tornaterembe. A zene is rossz, táncolni sem tudok, semmi értelme hogy ott tengjek-lengjek, maikor kint sokkal jobban lehet szórakozni.

körülbelül negyed kilencre már itthon is voltunk. Szerintem én nem tudom mit csináltam, nem emlékszem. De már nem is mindegy.* A következő "nagy sztori" az angol szóbelim. 

Szombaton.

*Eszembe jutott. Apával hatszor lejátszattam a keringőt és megnéztük a nyolcas futamot is.

Könnyű széllel szállni az égen

http://www.youtube.com/watch?v=l_HnkwzbAIk

Reggel sütött a nap. tényleg fantasztikus volt ennyi szürkés, locspocsos, sötét nap után napsütésben suliba menni és jönni meg. Telitalpú csizmában, mert a normálisat kiette a só... khm. De már az is szép és egyszer sem estem el. Kosztolányi elhalálozásának dátumán kívül mindent tudtam irodalmon, meg nagyrészt a többi órán is.

Fogalmam sincs, mitől van ilyen fene jó kedvem. Lehet, hogy tényleg a napsütés miatt. Mert nem bánom se a hideget, se a hót, de még a latyakot sem, csak süssön a nap! És az is hihetetlen a napsütésen kívül (bár már épp ideje volt), hogy táncolunk. És mindjárt vége, pedig el se kezdtük. Na majd négy év múlva! 

Most még úgyis csak a nevetgélés meg a beszéd van... ilyen a formánk.

Lucy in the sky with diamonds

Bár nem Lucy, hanem Anna és nem gyémánt, hanem kristály,de mindenképp az égben volt. 

Szárnyalt, ragyogott, táncolt, mosolygott és nem tudott enni. És vagy ötvenszer elmondtam neki, hogy gyönyörű, mert így is volt. És kétszer is táncolt, úgy hogy eredetileg egyszer sem akart. És hát, na. Szalagavatója csak egyszer van az embernek. Úgy értem, saját. És olyan, akár egy tündérmese. 

Csak valóságosabb és sokkal jobb.