Reggel sütött a nap. tényleg fantasztikus volt ennyi szürkés, locspocsos, sötét nap után napsütésben suliba menni és jönni meg. Telitalpú csizmában, mert a normálisat kiette a só... khm. De már az is szép és egyszer sem estem el. Kosztolányi elhalálozásának dátumán kívül mindent tudtam irodalmon, meg nagyrészt a többi órán is.
Fogalmam sincs, mitől van ilyen fene jó kedvem. Lehet, hogy tényleg a napsütés miatt. Mert nem bánom se a hideget, se a hót, de még a latyakot sem, csak süssön a nap! És az is hihetetlen a napsütésen kívül (bár már épp ideje volt), hogy táncolunk. És mindjárt vége, pedig el se kezdtük. Na majd négy év múlva!
Most még úgyis csak a nevetgélés meg a beszéd van... ilyen a formánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése