Tegnap megnéztük a Gyűrűk Ura első részét!
Hogy még jobb legyen, a négy órás rendezői változatot, és nem csalódtam. Izgalmas volt, gyönyörű, megható, vicces is néhol, nagyon tetszett. Elég rendesen fel voltam spanolva, pattogtam a kanapén az izgalmasabb részeknél, és végig azt hajtogattam, hogy ez milyen aranyos film, mert hát tényleg. Ha nem is Dumbledore-szerűen, de eléggé érezhetően azt közvetíti s nézőnek, hogy a szeretett nagyon fontos. Lehet, hogy ez csak nekem jött le, én már csak ilyen szeretlekes ember vagyok, de akkor is. Nagyon aranyos volt, nagyon élveztem. A 9gag miatt pedig tudtam Gandalf szövegét szinte szó szerint, vártam Boromirt, és egy csomó képet felismertem.
Szóval büszkén kijelentem, hogy elindultam a LoTR megismerésének az útján és nagyon élvezem.
Főleg úgy, hogy néhány barát jóvoltából már két ajándékkal vagyok gazdagabb. És boldogabb, ugyanis, mind a hárman tökéletesen eltalálták, hogy minek örülnék. Kaptam Beatleses jegyzetfüzetet (ami annyira szép, hogy maximum dalszövegeket fogok beleírni, mást nem), valamint egy Beatleses bögrét és jajj. Sajnos a karácsonyi hangulatom megint messze jár, de ezen apróságok által egész közel kerültem hozzá.
Nem, nem csak neked jött ez le, valóban erről szól. A kis apróságok, legalább olyan fontosak tudnak lenni, mint a nagy monumentális dolgok, és ezek közé tartozik a szeretet is. Azt hiszem, a Hobbitban ez konkrétan ki is mondják, amikor a törpök megkérdezik, hogy Gandalf miért pont egy hobbitot választott. Ami aprónak és jelentéktelennek tűnik, az fontosabb lehet mindennél.
VálaszTörlés