Körülbelül egy hét abszolút mélypont után a tegnapi nap nagyon jól telt. Egyrészt sokáig aludtunk, majd reggeli után még olvashattam, majd Dénes beugrott fél órára, aminek az lett az eredménye, hogy itt maradt ebédre és kb. hatkor indult el tőlünk. Elmenés előtt azért még elmentünk kacsákat etetni, meg mohát keresni, fagyiztunk is, idei év második fagyizása is megvolt, és tartom magam ahhoz a kijelentésemhez, hogy a soltvadkerti fagyit semmilyen másik nem übereli. Fagyizás után megjött hozzánk a szerdai csapat is, Dani kivételével, keresztrejtvényt fejtettünk, meghallgattuk a Nosza című, nem magyar de magyarosított örökbecsű dalt...
Egy kicsit ki voltunk, de szerintem a Nosza egy fokkal jobb, mint a Tunak Tunak Tun tíz órás verziója.
És igen, megint bőgtem Sirius halálakor, de már nem csak azért, mert meghalt, hanem azért, mert Lupinnak mennyire fájhatott, hogy meghalt az egyetlen igazi barátja... Filmnézés után csak csöndben gépeztem még vagy sok órán keresztül, de az is nyugalmas volt.
Ma meg fél délben keltünk fel, megnéztük rokonyunkat a tv-ben, majd ebédeltünk és apával meg fogjuk nézni a Vaskabátokat. Végre, egy fél év után. De legalább ami késik az nem múlik. Már csak tanulni kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése