hétfő, március 12

How sad it is...

Új világ szimfóniát hallgatva, beszélgetés közben, fejfájás után igen kellemesen érzem magam. Az egész napos, de már megszűnt fejfájás ellenére is igen kellemesen.
Házi írás kimaradt a mai napból, de ez nem meglepő, tekintve, hogy már így éldegélek két hete. Azért órákra valahogy mindig elkészülök. Mint a mai angol versenyre is khm. Remélem arra jó lesz, hogy ne kapjak rossz jegyet, de igazából nem akarok továbbjutni, pedig jó vagyok angolból. Nyelvtan versenyen is sikeresen második lettem, ami azért öröm, mert nem jutok tovább. Nem szeretek versenyezni, így nem. Többek között ezért is hagytam abba az evezést. Pedig evezni tényleg nagyon szerettem, sőt még most is szeretem, pedig vagy fél éve nem voltam vízen, sem edzésen. Szerintem soha nem fogom elfelejteni azt, hogy hogyan is kell evezni. Úgy megmarad, mint a biciklizés. Ideje elkezdeni futni...
Annyi minden vár még rám, igen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése