Ma valahogy. Nem tudom. Lelkes voltam, izgatott, egy kicsit (frászt. nagyon) ideges a kémia és a bemutató miatt. Te jó ég, én nem tudok puskázni! Ha csak a képletekből kéne írni, olyan ötös lennék, hogy öröm lenne nézni. De sajnos nem csak képletek kellenek. Pedig tanultam is, a kitűnőnek meg kell lennie, és meg is lesz. Csak miután rájöttem, hogy a fémek vízzel való reakciója helyett az oxigénnel valót jellemeztem és azt is rosszul, hát majdnem elbőgtem magam. Tanulás nélkül nem fájt volna annyira, de így. Így már más. Sikeresen lelomboztam magam a nap további részére, még a hasam is elkezdett fájni, mai tartott egészen bioszig, amin szerencsére nem kellett részt venni felkészülés céljából. Biosz után ebéd, futkorászás majd bemutattuk a prezentációnkat. Hát igen. Nem a legjobb. Hohó, nagyon nem. De a sok negatív megjegyzés után (mind igaz volt) azt is mondta a tanár, hogy érzi, jó lesz ez. Igen, tudjuk.
Nosza hazajöttem és elkezdtem... neeeem, ilyet nem is lehet tőlem elvárni. Szépen döglöttem a fotelben, Joy-t és Harry Pottert olvasgatva, majd csak úgy gépeztem.. és sikeresen elkezdtem fél hatkor a prezentációt. Inkább hatkor. De jelentem, mindennel együtt készen lettem vele három és fél óra alatt. Mi az nekem. De kész. És ez a lényeg. És már nem fáj a torkom annyira. Elég volt hozzá egy sál, ó igen. egy szép nagy sál. A honlapra kíváncsi vagyok...
Na meg a jövőhétre. Nem bántam meg, hogy ennyi minden hülyeségre versenyre jelentkeztem, de azért vicces lesz hétfőn a drogprevenciós micsodáról angol versenyre rohanni, kedden a német versenyről katasztrófavédelmi versenymegbeszélésre visszamenni, és a szerdát Hajdúböszörményben tölteni. Igazából nekem ez kell. Hogy hajtsanak, hogy hajtsam magam, hogy tevékenykedjek. Nem unatkozom, az biztos. De hát én választottam, vagy nem ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése