Mindig ez jár a fejemben, amikor Pécsre megyek, Pécsen vagyok vagy csak egyszerűen Pécsre gondolok. A második kedvenc városom annak ellenére, hogy nincs folyója. Hát igen, aki a Tisza mellett él, annak minimum szüksége van legalább egy folyócskára, na.
Hétvégén is Pécsett töltöttünk két napot, de már az oda-és visszaúton is megvolt a hangulat. Imádok utazni, látni a zöldellő mezőket, a szántást és Pécsre menet ez még inkább kijön belőlem. Nagyon tartalmasnak nem nevezném az ott-tartózkodásunkat, de egy esti séta a Tettyére, egy fél napos Király utcai vásárlás és Árkád, Korhely pub, medvehagyma szedés, sörvevés és mindmeghalunkozás belefért. Na meg a Zsolnay negyed és a csilis-csokis cukor, amiben szinte csak csili volt. Egyre komolyabban gondolkodom a pécsi egyetemistáskodáson, meg az ott élésen. Csak az autóval van problémán. Hogy én autóban ülve nem bírom elviselni a lejtőket, emelkedőket kanyarokat, az biztos. Gyalog viszont vígan. Csak messze van. Sebaj. Évente egy örömmel, mi több szívvel-lélekkel viselek el mindenféle autókázást csak, mert szeretem Pécset. Tényleg. Imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése