elérkezett az az idő, amikor már nem elég egy pólóban suliba menni, vagy kint lenni az utcán, sétálni, mert fázom.. itt az ősz, és nem olyan aranyszínű mint vártam. viszont a borongós, esős szürkeségbe örömmel viszem bele a piros kardigánom, színes sáljaim, tornacipőim színét. ja és a táskám is kék, tehát rajtam nem fog múlni a hangulat egyébként nem is értem az embereket, hogy miért utálják a hétfőt. csak azért mert elmúlt a hétvége és dolgozni vagy tanulni kell? és? ott a következő hétvége.
a hétfő csak azt jelenti, hogy lezártunk egy hetet és jön az új, sok lehetőséggel, úgymond tiszta lappal. az csak esély a változásra. az újrakezdésre. nem véletlenül próbálunk meg hétfőn fogyókúrába kezdeni. bár szerintem a vasárnap nem a vég, és a hétfő nem a kezdet. ez nem ennyire végletes és nem ennyire határolt. ha nem lenne neve, számítana? nem értem az embereket. a hétfő miért negatív. és ha annyira az, akkor miért van két egymásnak teljesen ellentmondó közmondás a hétfőről? az egyik: ha két borongós nap után végre egy napfényes következik, akkor hétfő van. a másik: ha két napfényes, meleg nap után egy borús következik, akkor tudod, hogy hétfő van. és akkor a hétfő rossz vagy jó? egyáltalán, miért kell mindent bekategorizálni? vagy ha kategória, akkor miért ennyire konkrét. nem csak rossz meg jó vagy fekete meg fehér létezik. a világ ezernyi színből áll. a hétfő is. akár borús, akár nem, az is csak egy nap az évben, egy az ötvenkettő hétfőből és egy a 365 napból. vagy a szerda. vagy a csütörtökök. ma is csütörtök van, csak szólok. és ma fáztam. pedig nem is póló volt rajtam, hanem blúz. és van különbség. de fáztam. bár futottunk és áztunk, meg esernyőt tartottunk a fejünk fölé, amikor nem is esett, és szeretek bolondozni, szeretem az osztályom, szeretem hogy ilyen hülyék vagyunk mind, de ha kell össze tudunk dolgozni. szeretem, hogy a rossz idő senkit nem kedvtelenít el.
és tetszik a gondolat, hogy majd színt viszek a napjaimba. ha máséba nem is, de azt is megpróbálom. csak győzzek eleget mosolyogni. igazából nem tudom ki ötlete volt, hogy a téli ruhák sötétek legyenek. persze, magába szívja a napfényt, de emberek! most őszintén, szép látvány a sok fekete kabát a nagy fehérségben? már megint fekete-fehér, pedig annyi sok szép másmilyen lehetne. mondjuk piros. igen, igen nagyon vágyom már egy piros kabátra, mert a jelenlegi sem színben (fekete) sem fazonban, sem pedig anyagban nem tetszik. ja és szőrös a kapucnija, amiből már egy éve elegem van. de kibírom. a piros kabátért megéri várni. addig is van nékem piros sálam, meg lila, meg sokszínű, meg lila sapkám és fekete. túl sok a fekete. viszont ha lesz piros kabátom, akkor szükségem lesz egy nem piros sálra. és ahhoz illeni fog a fekete sapka is. jaj de sok baj van ezekkel a színekkel. bár az ilyen ráér. ez a jövő zenéje. most ősz van, és holnap péntek. meg holnap is lesz ősz. meg péntek is. és holnap is jókedvem lesz. de ami a legjobb, az az, hogy hétfőn is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése