elegem van magamból, elbasztam három napot, teljesen, nem csináltam meg a feladataimat, legalább is egy részét nem, pedig anyám, három nap. három nap alatt akár megírhattam volna egy regényt is, de nem. nem. még egy kibaszott cikket sem. most meg szépen ügyesen összekentem valami fekete szarsággal a billentyűzetet, talán tintával, de mégis honnan a fenéből került a kezemre tinta? he? HE? igen, nagyon elegem van már, ideges vagyok, mérges, csalódott és kiábrándultam magamból, miért kell vasárnapnak lennie. miért kell egyáltalán itt ülnöm és írnom ezt az önsajnáltató baromságot, amit vagy elolvastok, vagy nem és vagy érdekel vagy nem,. igazából csak engem érdekel, de jobb lenne, ha nem érdekelne., miért kell folyamatosan csalódnom magamban? 

egyáltalán, miért kell ilyen hülyének lennem. nincs elég akaraterőm? és bármennyi Something in the water-t hallgatok, nem segít. ezután már csak a Quimby. és tessék msot is. megmentenek már vagy sokadjára. de akkor is. elegem van. miért? igazából én sem tudom ,hogy miért vagyok ilyen feldúlt. egyszer boldog, egyszer nem. valaki szórakozik velem. 

 éhes pupillákkal vállamra ördög ült, ballal elpöckölöm, az élet jobb híján egyedül...

tudom, hogy nem vagyok depressziós, annál kicsit kiegyensúlyozottabb vagyok, de azért elég szeszélyes is. szóval na. egyszerűen nem akarok semmit, semmit se csinálni, semmit se tenni, és legfőképp semmiért sem vállalni felelősséget, mert arra egyszerűen képtelen vagyok. 

hiszek a varázslatban, de tudom, hogy ha msot lefeküdnék aludni, holnap akkor is hétfő lenne, ha nagyon szeretném ,hogy ne lenne, így inkább befejezem ezt az összevisszaságot, megírom a cikkemet, rendesen, elmegyek fürödni, lefekszem aludni és honlap hajnalban megírom az irodalom házit, mert egyszerűen ezt a szart, ami most van nem bírom. adjisten.