ma reggel arra keltem még a tényleges kelésem előtt, hogy fáj a jobb hátam. mármint a vállam, de a hátam is az egész jobb oldalon. majd hátra fordultam, és visszaaludtam még egy kis időre. nem tudom mennyire. majd kilenckor felkeltem, fájdalom nélkül de annál fáradtabban. majd a fényességben elkezdtem a tegnapi twitteres esetre gondolni, ami tulajdonképpen abból állt, hogy James Phelps kirakott egy képet a ripityára törött almafonjáról... amihez kommenteltem is, de semmi extra. reggel viszont elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna ha. bár ha valamilyen gondolatmenet így kezdődik, abból csak a baj származik, de nem érdekelt. tehát mi lett volna ha valami frappánsat írok és felfigyel rá. csak a szokásos rajongólányos ábrándozás. de már egy kis történet is kerekedett belőle.

amúgy meg voltam suliban, mert hat sorom lesz az évnyitón, és meg is lepődtem mert semmi hülyeséget nem kell mondanom. ez azért elég jó kezdet.

szóval James... meg Fred. igazából lényegtelen. ja és a két nappal ezelőtti életcélom: egy szerelmes rockszám ihletőjének lenni, és lehetőleg a címe az én nevem legyen. gondolok itt a Hurts Evelyn-ére, a Sky Sailing Brielle-jére, de hogy nagyobb neveket is említsek, a Rolling Stones Angie-ére és a The Beatles Michelle-jére. Hát ennyi lényegében a mai nap eseménye. eddig.