a kibaszott kurva életbe, hogy ilyen rondán beszélek, de most semmihez nincs kedvem. még az olvasáshoz sincs. igaz, ami igaz, most fejeztem be Betty Cavanna Mintha nővérek lennénk című könyvét. rögtön egy teljesen más történet nem tudna lekötni, a hasonlóból meg nem találok semmit, ami tetszene. felmostam a konyhát, és nem, egyáltalán nem vagyok elragadtatva magamtól. semmit sem csináltam nyáron. tudom, hogy nem ,de idegesít, ha a szememre vetik. most minden idegesít, meg a tény hogy el kell viselnem magam. ilyenkor legszívesebben... najó, azt azért nem. de mégis. dühös vagyok a saját hülyeségem miatt. és tudnék tenni, de mégsem teszek semmit. és általánosságban beszélek már megint. semmi vész, megszoktam.
csak az a baj (többek között), hogy elfolynak a ... dolgok. az órák, a napok, a hetek és egyszer csak arra fogok eszmélni, hogy elfogytak az évek is. persze, ezt csak ilyenkor érzem. nyáron. mert azon kevesek egyike vagyok, akiknek nem öröm a nyár. helyesbítek, nem mindig öröm. például öröm akkor, amikor találkozom a szívem csücskeivel (barátok, osztálytársak, szakkörösök), vagy öröm akkor is, amikor nyaralunk és igen, még akkor is öröm, ha itthon szorgoskodom.
csakhogy.
ez nagyon ritkán esik meg, vagy kimerül abban, hogy hajat mosok és elpakolom a ruhakupacot a székemről és beágyazom. és a dühösségemnek, idegességemnek, antiszockodásomnak, elegem van mindenből hangulatomnak egyetlen oka van: *dobpergés* én.
és pont ezért vagyok dühös magamra, mert tehetnék az 'ügy' érdekében valamit, de mégse teszek, amitől még dühösebb leszek és így tovább, ördögi kör.
bár a körnek is vége van egyszer, még távolinak, megfoghatatlannak tűnik. még!
a megoldás itt lebeg az orrom előtt, csak épp nem kapom el. legfőképp, mert nem akarom. és sajnos általában az akaraton múlik. az utóbbi időben nagyon sok mindent nem akartam, kibújtam a feladatok alól... és igen, haragszom magamra, mert elcseszem a saját életem. annyi mindent csinálhattam volna, de nem tettem meg. most meg egyre inkább bánom, de már késő.
viszont változtatni sosem késő. így hát.
befejezem a cikket,
befejezem az angol könyvet, és elkezdem még egyszer,
olvasónaplót írok róla,
elmegyek külön angolra,
nem hagyom szanaszét a ruháimat,
zumbázni fogok,
meg jógázni és futni is,
olvasni klasszikusokat, vagy kevésbé klasszikusokat (Rejtő Jenőt már bekészítettem)
... és még sorolhatnám
igazából nyár elején is tele voltam tervekkel, amik nem valósultak meg. viszont nyár volt - van. bár ez elég gyenge kifogás, mégis segít. szóval majd lesz valami, egyelőre semmiben sem vagyok biztos, de ez biztos.
Na ha legközelebb rádjön az antiszoc hangulat, csak gondold végig, hogy mennyi minden történt a nyáron. Nem tudom, hoyg a semmit sem csináltál alatt mit értessz, hogy a cikkírásra vagy ilyesmire gondolsz-e, de ha belegondolsz, mikor is lett ovlna rá időd, amikor majd egy hónapig nem is voltál itthon. Azóta meg hát na... pihenni is kell:) Én is kurva sokmindent nem csináltam meg amit elterveztem, de arra ott lesz az ősz is:) nekem is tervben volt, hoyg augusztisban már nézek szakdoga projektet, és el is kezdem csinálni, de úgy néz ki, hoyg szeptemberre fog tolódni, hát van iylen, nem kell mindent túlspilázni. Az élet szép :)))
VálaszTörlés