Na most már hivatalosan is otthagytam az előző blogot. Azért hivatalos, mert eddig nem írtam oda semmi olyat, hogy csá, végeztem, vagy máshol folytatom. Nem semmi, egy árva pisszenés nem volt. Csak húztam az időt, semmitmondó bejegyzéseket írtam és oda raktam egy egész jó sztori kezdését, pedig ide akartam. No, sebaj, majd itt is lesz valamikor. Mert azt tervezem, hogy a sztorikat, vagy sztorikezdeményeket átmásolom és itt folytatom tovább. Ki tudja... A lényeg mégiscsak az, hogy bejelentettem a távozást, amivel elsimítottam ezt az újblog dolgot.

És a régi sorsa: marad. Ott lesz, mert másfél év mégiscsak másfél év, és néhány emlékem csak ott található meg, így majd amikor majd keresgetni szeretném a régi énem (úgyis lesz ilyen, mindig lesz ilyen), csak oda kattintok és voilà. Olyan jó, hogy megtettem ezt a lépést, megkönnyebbültem tőle. És ez nem az első. itt volt az evezés, onnan is elköszöntem. Úgy érzem már nem halogatom annyira a dolgokat, mint régebben. És ma is csináltam egy csomó mindent. Az igazat megvallva egy kicsit büszke vagyok magamra, hogy tudtam fejlődni és kilépni a halogatós, majd-csak-lesz-valami életérzésből. Persze, úgyis lesz valami... De addig is megpróbálok valami rendszert vinni az életembe. Például azzal, hogy holnap tízre elmegyek zumbázni. 

Kívánjon mindenki sok szerencsét!