Hoocy bejegyzését látva kedvet kaptam megint 30y-t hallgatni. De most nagyon. A Hurts-öt egy időre elfelejtem, talán nem túl jó dolog egyfolytában antiszociálisnak lenni. Szóval 30y. Nem tudom, mióta van jelen az életemben, a Quimby után került a képbe, mert a Quimby az olyan volt, hogy robban és utána jött a többi. De még hogy. Bár amikor áprilisban elmentem koncertre vajmi kevés számot ismertem, és ez a hónapok alatt csak kis mértékben változott. Viszont a tudatlanságom ellenére szeretem. Amit ismerek tőlük, az tetszik. Mert még a depis számokban is van valami amitől az ember csak elgondolkodik és nem összetör, hanem talpra áll. Szóval az a koncert nagyon jó volt, még városlepedőt is kaptunk/kaptak. Az a szerencse, hogy jönnek minden évben. Aztán hol hallgattam őket, hol nem. És egyszer csak EFOTT és 30y koncert és rosszabb volt, mint áprilisban, de mégis. szeretem őket, mert van mondanivalójuk, és bármennyire is elcsépelt ez a mondanivalós dolog, van benne igazság. És a 30y minden hangulatra jó, meg alkalmas reggelihez, ebédhez és vacsorához. Vagy valami ilyesmi.

Hoocy, köszi szépen, mert most örömmámorban úszok a visszatérésem örömére.